2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


« | Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A Cetek nyomában - Interjú Pereszlényi Zsuzsannával - 2012-07-12 21:39:31 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A Cetek nyomában - Interjú Pereszlényi Zsuzsannával


Pereszlényi Zsuzsanna – tengerbiológus

Kutatási területe a mediterrán és atlanti cetfajok populációdinamikája, viselkedésökológia

Születési év: 1985.


2009.  Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, MSc, Biológus

2007 – 2008. Tethys Research Institute (Görögország, Vonitsa) – kutató asszisztens

2008. – jelenleg Tethys Research Institute (Görögország, Vonitsa) - projektvezető, kutató munkatárs

2010. – jelenleg Kék Bolygó Egyesület - projektvezető, oktató


Miért és hogyan lettél tengerbiológus?


Sokan kérdezik tőlem, hogy egy tengerrel nem rendelkező országban született lányt mi készteti, hogy tengerbiológiai pályára lépjen. A válasz egyszerű; mindannyiunkat magával ragad a tenger és annak csodálatos élővilága, csak nem mindenki érez magában kellő elhivatottságot, hogy ezzel foglalkozzon. Elég korán, már hatéves koromban fogalmazódott meg bennem, hogy biológiával szeretnék foglalkozni. A természet és a tenger nagyon fontos szerepet töltött és tölt be az életemben. Már akkoriban bújtam a természettudományi enciklopédiákat, képes atlaszokat, és hasonló szakkönyveket. Ahogy egyre cseperedtem, úgy nőt bennem a tudásvágy.

A tenger élővilága régtől érdekelt, és egyre inkább szerettem volna megérteni, hogy az élőlények hogyan alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz, és hogy az ott uralkodó környezeti tényezők hogyan befolyásolják viselkedésüket és elterjedésüket. Az egyetemi éveim alatt már célirányosabban haladtam ebben az irányba. Azt hozzá kell tennem, hogy nagyon sok tantárgy érdekelt, az orvosi élettantól kezdve az állatökológián át a biokémiáig, mivel minél átfogóbb képet akartam kapni az életről és az élővilág működéséről. Külföldi ösztöndíjak keretein belül (angliai és horvát egyetemeken) nyílt lehetőségem szakosodni. Később az olaszországi Tethys Kutatóintézetnek lettem a kutató asszisztense, majd projektvezetője. Itt tudtam igazán elsajátítani a cetkutatással és terepi megfigyelésekkel kapcsolatos technikákat, módszereket.
Az elmúlt években helyeztem egyre nagyobb hangsúlyt az oktatásra és arra, hogy azt a tudást és ismeretanyagot, amit pályám során elsajátítok, azt tovább tudjam adni. Ezen okból is lettem a Kék Bolygó Egyesület szakmai vezetője és előadója.


Melyek a fő kutatási területeid?

A cetek viselkedésökológiájával foglalkozom. Elsődleges kutatási témám a közönséges palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) szociális kapcsolatait célozta (anya-borja közti interakciók és gondviselő magatartás), később mélyedtem el ugyanezen faj táplálkozás ökológiájában, ami általam önálló kutatási körré nőtte ki magát a Tethys Kutatóintézetnél. Jelenleg a mediterrán és atlanti térsékben élő cetfajok monitorozása mellett a palackorrú delfinek táplálkozás ökológiáját kutatom az adriai és a jón-tengeri populációk összehasonlító tanulmányozása révén.




 
Kérlek, mutasd röviden be a Kék Bolygó Egyesület magyarországi csoportját!

A Kék Bolygó Egyesület a horvátországi Blue World Kutatóintézet leányágazata. Egy olyan non-profit szervezet, melynek célja a hazai és egyetemes élővilág védelme a környezettudatos magatartás kialakítása és terjesztése által. Ennek érdekében a Kék Bolygó Egyesület munkatársai elsősorban az oktatásra és az ismeretterjesztésre helyezik a hangsúlyt. Hazai és külföldi kutatóintézetekkel, oktatási intézményekkel (óvodák, iskolák, egyetemek) és természetvédő egyesületekkel együttműködve 2005. óta szervez programokat gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. 2010. óta vagyok az egyesület szakmai vezetője és oktatója. Az egyesület munkáját segítve szeretném tovább bővíteni céljaink repertoire-ját azzal, hogy aktívan bekapcsolódunk a cetek monitorozását és adatgyűjtését célzó kutatómunkába, ezzel elősegítve a kutatási eredmények integrációját, valamint a kutatóintézetek közti együtműködést.

 

Nemrég érkeztetek haza a „Cetek nyomában” ámbráscet expedíció második útjáról. Mi volt az azori-szigeteki expedíció célja?

Az expedíció elsődleges célja egy ismeretterjesztő dokumentumfilm forgatása volt. 2010. szeptemberében induló hosszútávú adatgyűjtő programnak - Cetek nyomában címmel – egy része, mely az atlanti és mediterrán térségben előforduló cetfajok monitorozását és állomány-felmérését célozta. Az adatfelvétel mellett a program szerves része a résztvevő önkéntesek képzése és oktatása, továbbá minőségi audio-vizuális anyagok gyűjtése ismeretterjesztő cikkek írásához és filmek készítéséhez. Végül, de nem utolsó sorban pedig, a külföldi kutatóintézetekkel való kapcsolatteremtés és adatállomány gyarapítás révén egy átfogóbb ismeretanyag megszerzése a „tengerek vándorairól”.



 

Hogyan zajlott az expedíció egy napja?

A tengeren végzett terepi megfigyelés és kutató munka nem mindíg olyan, mint ahogy azt az ismeretterjesztő filmek tükrözik vissza. Fáradtságos és nagy koncentrációt igényel az adagyűjtés. Sokszor napokig, sőt hetekig pásztázzuk kitartóan a vízfelszínt, míg végre sikerül delfin- vagy bálna csoportot észlelni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ez főként a Földközi-tengeren végzett kutatásokra igaz. Az Azori-szigetek ún. „forrópontnak” tekinthető a cetek megfigyelését illetően, s az itt végzett terepi felmérések is eltértek a mediterránon megszokottaktól. Bár itt is állandó készültségben állva vártuk az adandó alkalmat, hogy vízre szállhassunk, hiszen nem egyszer előfordult, hogy egy napon belül változott az időjárás, és megtapasztalhattunk köd lepte tengert, esőt, szelet és szikrázó napsütést. Amint az időjárás előrejelzés ígéretes napot ígér, és a tenger állapota is megfelelő volt, korán reggel kihajóztunk. Ekkor mindenki teljes erőbedobással kémlelte a tengert, hátúszót illetve páraoszlopot keresve.
Meghatározott szakaszokat bejárva (vonal transzekt módszer) próbáltuk a lehető legjobban átfésülni a tanulmányi területet. Nagy segítségünkre voltak az ún. „Look out”-ok, vagyis a bálnamegfigyelő tornyokból jövő információ. Amint kiszúrtunk egy-egy csoportot, meghatározott irányból óvatosan közelítünk, hogy minimálisra csökkentsük az általunk okozott esetleges zavarást, és hogy mindinkább rögzíthessük természetes viselkedésüket. Az adatgyűjtésnek több változata létezik, attól függően, hogy mit tanulmányozunk. Mérhetjük a merülési időt, vizsgálhatjuk a csoport összetételét és mozgási mintázatát, valamint egy időintervallumon belül megjelenő viselkedési elemek változását. Bár meg kell jegyeznem, egy megfigyelés alatt ezek mindegyikét rögzíteni szoktuk. Mindezek mellett szükséges, hogy a megfigyelt csoport minden egyedéről készüljön fotó, delfinek esetében a hátúszóról, bálnáknál viszont a farokúszóról. Ez alapján tudjuk beazonosítani az egyes példányokat, és számontartani a vizsgált populáció struktúráját és változását, helyhezkötöttségi szintet és a migrációs útvonal feltérképezésének szintén elengedhetetlen része.




 

Milyen eredményekkel, felfedezésekkel zárult az út?

Az expedíció során kivételes helyzetbe kerülhettünk, mivel elsőként az Azori-szigetek térségében magyar kutatócsoport is hozzájárulhatott az itt élő fajok adatállományának gyarapításához. A legnagyobb elismerést azzal vívtuk ki Lisa Steiner helyi cetkutató szemében, mikor sikerült regisztrálnunk egy kifejlett hím ámbráscet, amit eddig még nem láttak a térségben, és csak a mexikói katalógusban tartottak számon. Az általunk gyűjtött fotó-beazonosítási és viselkedési adatokat a helyi kutatócsoportnak átadva, segíthettük az itt előforduló és átutazó fajok élőhelyhasználatával kapcsolatos kérdések megválaszolását, továbbá értékes hang- és képanyagot gyűjthettünk a
2012-es év telén megjelenő ismeretterjesztő dokumentumfilmhez:  Island of whales/Bálnák szigete.


Mi volt a legemlékezetesebb élményed?

Az azori expedíció élményei élnek a legélénkebben bennem, úgyhogy ebből merítenék most. Elárulom, hogy még így a hatszáz-valahanyadik terepi megfigyelésem után is tud új érzéseket és élményeket adni az óceán. A tengerek egyik legnagyobb testű ragadozóit figyeltük meg, és nem is tudom, hogy írhatnám le, mindazt a libabőröztető érzést, amit az ember leánya ilyenkor átél. Azt hiszem, ha annyit mondok, hogy először elállt a szavam, másodszor a lélegzetem, és harmadszor pedig majdnem elsírtam magam, ezzel alárultam mindent. Mikor az állatok haladási iránya hirtelen megváltozik, vagy egyszerűen csak közelednek, mindenképp résen kell lenni, hogy ne betolakodóknak tekintsenek bennünket. Egyik alkalommal, mikor egy ámbráscet anya-borja interakcióját kísértük figyelemmel, akkor történt, hogy elindultak felénk. Nyugodt sebességgel a kutató csónak irányába úsztak. Ahogy egyre közelebb és közelebb értek, úgy bennünk is megemelkedett kissé az adrenalinszint. 1-2 méterre a csónak előtt lebukott az anya, és hasra fordult, hogy szemügyre vehessen bennünket. Egy ilyen hatalmas, 13 méteres állat közelsége kimondhatatlan érzéseket indít el az emberben. Hát azt hiszem életemben nagyon sok gyönyörű pillanatot éltem már át, de ez mindenképpen az egyik listavezető! Az az erő, az a szépség és bölcsesség, ami ezekből az élőlényekből árad, az megfogalmazhatatlan, csak annyit tudtam mondani, hogy „Köszönöm Istenem!”


Mely eredményedre vagy a legbüszkébb?

Őszintén? Talán arra, hogy minden egyes útról és expedícióról épségben hazaértünk.
Viccet félretéve; visszatekintve, nagyon hálás és büszke vagyok arra, amit eddig letehettem a tudományok asztalára. Számomra minden eddig elért eredmény sokat adott. Ha valaki a saját elképzeléseit felülmúlva tud teljesíteni, az hatalmas hajtóerővel ajándékozza meg az embert. Szakmai téren az okozott számomra nagy örömet, hogy a Tethys kutatójaként Görögországban sikerült létrehoznom egy halpikkely katalógust az Amvrakikos-öbölben élő halfajokra, segítve ezzel a palackorrú delfinek táplálkozás ökológiájának behatóbb tanulmányozását. Tágabb értelembe véve pedig maga a Kék Bolygó Egyesület elmúlt két éves sikereit nagyban a saját sikereimnek is elkönyvelhetem, mivel munkatársaimmal együtt elhivatottan haladunk a kitűzött céljaink felé, melyeknek a gyümölcsei csak most kezdenek beérni igazán.



 

Milyen távlati terveket szeretnél megvalósítani?


Ez az év engem egy kissé válaszút elé állított, ami a saját pályafutásomat illeti. Több külföldi lehetőséget is számbavéve, mindenképp mérlegelnem kell, hogy amit hátrahagyok, az maradandó legyen és a jelenlétem nélkül is működőképes maradhasson. Szeretnék a jelenlegi kutatási területemen maradni, de a szakmai továbbfejlődés érdekében be kell vállalnom egy-két éves külföldi tanulmányutat. Egy biztos, az ismeretterjesztés és oktatás továbbra is szerves részét fogja képezni a munkámnak, mert nekem ez adja igazán a hajtóerőt.


Kérlek, mondj néhány szót a szakma női oldaláról!

Kutatóként talán azt gondolja az ember, hogy hátrányos helyzetbe kerülhet, ha nőként indul el egy amúgy sem egyszerű területen. Tapasztalásaim nem ezt mutatják. Ha elszánt, céltudatos az ember, és mindenekelőtt talpraesett és a tudása is kimagasló, akkor nincs olyan akadály, amin ne tudna túllépni. Amit viszont minden nőnek tisztáznia kell önmagában, hogy a család az hanyadik helyen áll az életében, illetve milyen sorrendiségben szeretné megvalósítani a céljait. Szerintem kutatóként egyik nő élete sem könnyű, kivívni az elismerést, mint szakértő, mint munkatárs vagy épp vezető, mint nő, és mint anya. Természetesen ezek mindegyike, valamilyen szintű lemondással és áldozattal jár, de megfelelő szervezés kérdése is az egész. Abban biztos vagyok, hogy ha nem lennék ennyire szabad lelkű és könnyen alkalmazkodó természet, akkor sokkal nehezebb helyzetben lennék.   


Mit tanácsolsz a pályakezdő fiataloknak?

Mindenképp azt üzenem, hogy igenis merjenek álmodni, és hinni önmagukban, a képességeikben! Azonban mielőtt bárki is fejest ugrana a „Kék mélységbe”, azt tanácsolom, hogy ismerjék meg önmagukat, hallják meg a belső hangot, ami kiskoruk óta ott motoszkál a fejükben. Szívünk hangjait hajlamosak vagyunk elnyomni, és racionális gondolkodásunknak, kételyeinknek, félelmeinknek túl sok teret engedni. Közben csodálkozunk, hogy az általunk létrehozott élethelyzetekkel miért nem vagyunk megelégedve.
Bármilyen pályára is léptek, higgyetek önmagatokban és abban, hogy végig tudjátok csinálni, akármilyen nehéz is. Ne akarjatok gyorsan, könnyen célba érni. Az akadályok, a nehézségek azok az „égi segítségek”, melyek által fejlődtök, és lesztek többek, értékesebb emberek. Ne akarjátok hát az elétek állított akadályokat kikerülni, hanem inkább tanuljátok meg, hogyan tudtok megbirkózni a nektek szánt helyzetekkel és nehézségekkel. Kitartás, önfegyelem, akaraterő, bátorság és hit, azt hiszem engem ezek a tulajdonságok vittek és visznek előre.



 

Mi a véleményed az mRNS.hu-ról?

„Necessitas” Nagy örömömre szolgált magyar nyelven látni egy ilyen színvonalas szakmai honlapot, mindenekelőtt azért, mert a tudományt így közelebb lehet hozni az emberekhez. Nem utolsó sorban, a szakmán belüli fejlődés, tájékozódás szempontjából is fontos. Csak gratulálni tudok hozzá. Kitartást a folytatásához!

2012. július 12.

Ferenczi Tímea


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 13, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés