2018. január 22. hétfő
Vince, Artúr
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


« | Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Interjú Bálint Miklóssal – A változatos tiszavirágról - 2012-03-23 08:18:10 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 

Interjú Bálint Miklóssal – A változatos tiszavirágról

Nemrégiben egy nemzetközi kutatócsoport (köztük több magyar szakértővel), megjelentetett egy cikket a PLoS ONE-ban. Ennek apropóján kérdeztük az első szerzőt,
Bálint Miklóst
.

Mi volt az alapfelvetés és a célkitűzés a kutatás megkezdésekor?

Az élővilág fontos jellemzője, hogy képes a környezet megváltozott körülményeihez alkalmazkodni. Ennek a képességnek az alapját a fajokon belüli genetikai változatosság képezi. Az emberi népesség növekedésével párhuzamosan egyre több faj szorul vissza néhai elterjedése töredékeire. Ha az élettér leszűkül, akkor feltételezhetjük, hogy egy faj egyedszámával együtt az egyedek által hordozott genetikai sokféleség is csökken. A fajon belüli genetikai sokféleség közvetett módon behatárolja a faj változó környezeti feltételekre adott reakcióit. A gyakorlatban viszont nagyon keveset tudunk az élőhelyek megszűnésének konkrét genetikai hatásáról, bár ezek az ismeretek nagyon fontosak a valaha szélesen elterjedt fajok védelmében.
 

Miért éppen a tiszavirágra esett a választás?

A tiszavirág (Palingenia longicauda) száz éve Európa szinte összes folyójában elterjedt volt. A faj ismertségét mutatja, hogy a néhai elterjedési terület minden nyelvén volt népi neve is. A pusztulás az 1920-30-as években tetőzött, a faj néhány év alatt teljesen eltűnt Nyugat-Európából, és később a Dunából is. Ma már csak a Tiszában és néhány kisebb folyóból ismerjük biztosan, ez a száz évvel ezelőtti elterjedés kb. két százaléka. A tiszavirág nagyon jó példa olyan fajokra, amelyek valaha közönségesek voltak, mára viszont szinte teljesen eltűntek. Kíváncsiak voltunk, hogyan mutatkozik meg ez a drasztikus visszaszorulás a faj genetikai változatosságában.
 

Milyen módszereket alkalmaztak, és ezek milyen eredményeket hoztak?

Először is a ma is élő, tiszamenti és rábai populációkat vizsgáltunk, majd ezeket összehasonlítottuk olyan egyedekkel, amelyeket még a 19-20. században gyűjtöttek Hollandiában és Magyarországon. Ezeket ma természettudományi múzeumokban őrzik, például Budapesten és Londonban. Mi az eukarióta sejtekben található sejtszervecske, a mitokondrium két génjét vizsgáltuk. A mitokondriumok a sejtekben nagy számban vannak jelen és emiatt nagyobb esély van arra, hogy a génjeiket a régi, múzeumi egyedekből is kinyerhessük.

A mai, tiszai-rábai populációkban meglehetősen magas genetikai diverzitást találtunk. Ekkora változatosságra nem számítottunk azok után, hogy a tiszavirág óriási területekről kihalt. Ezt a diverzitást csak az magyarázhatja, hogy a szerencsés véletleneknek köszönhetően a tiszavirág mára olyan területeken maradt fenn, ahol a populációk történelmi okokból magas genetikai diverzitással rendelkeznek. Meglepő módon viszont a valaha Hollandiában gyűjtött egyedek genetikailag nem különböztek a Rába mai populációitól, annak ellenére, hogy a két területet legalább 1000 km választja el.
 

 
Az eredmények alapján, milyen következtetéseket sikerült levonni?

A mai populációk magas genetikai változatossága minden bizonnyal annak köszönhető, hogy ezek a populációk valamikori jégkori menedék területeken maradtak meg. Az eljegesedések utáni felmelegedés során számos faj új területekre terjedt a korábbi glaciális refúgiumokból. Valószínűleg a tiszavirággal is az történt, hogy a Duna medencéjének refúgiumaiból a legutóbbi eljegesedés lejárta után (18-20 000 éve) új területeket kezdett meghódítani, többek közt a Rajna medencéjét is. Néhány ezer év egy faj történetében nagyon rövidnek számít, ennyi idő alatt általában nem rögzülnek mély genetikai változások. A viszonylag fiatal szétválás miatt hasonlóak ennyire a néhai rajnai, és mai magyarországi populációk. A Rajna völgyében csak a viszonylag frissen betelepült, különleges genetikai változatokat nem hordozó populációk pusztultak ki az elmúlt évszázad tájátalakításai miatt.

Az eredmények azt jelentik, hogy egy faj számottevő genetikai diverzitást őrizhet meg élőhelyének drasztikus beszűkülése után is, ha a megmaradó populációk élőhelye egybeesik a földtörténeti folyamatok során menedéket biztosító területekkel. Viszont az élettér akár kisméretű beszűkülése is számottevően csökkentheti a faj genetikai változatosságát, ha menedék területeket érint. Természetvédelmi szempontból nagyon fontos tehát ismerni és számításba venni egy adott faj genetikai változatosságát, és földrajzi megoszlását. A tiszavirág esetében az eredményeink befolyásolhatják a faj németországi visszatelepítésének munkáit.

Alkalmazhatóak-e az eredmények más fajokra is, vagy a tiszavirág bizonyult szerencsés választásnak?

A Kárpát-medence és a Kárpátok különleges élővilágot őriznek. Nagyon sok faj csak itt fordul elő a világon. Az endemizmusok mellett a széles elterjedésű fajok kárpáti populációi is gyakran egyediek: genetikai módszerek többször kimutatták, hogy ezek más területek populációitól elszigetelve fejlődtek. Ezt a különleges élővilágot a nem túl távoli földtörténeti múlt eseményei, pl. a negyedidőszaki (az utóbbi két és fél millió év alatt bekövetkezett) klímaváltozások alakították ki.

A Kárpátok és a Kárpát-medence több faj esetében is hasonlóan fontos szerepet játszik a genetikai diverzitás megőrzésében. Viszont ezt a terület Európa más részeihez hasonlítva viszonylag kevéssé ismerjük. Ezt jól mutatja, hogy ma is évente több új fajt, például eddig ismeretlen rovarokat írnak le innen. Az eredményeink egyértelműen megerősítik a Kárpát-medence fontosságát az európai biodiverzitás megőrzésében. Ez a terület nemcsak földtörténeti szempontból, hanem a viszonylag természetközeli tájfelhasználás miatt is különleges.
 

Milyen jövőbeli terveid vannak?

Személyesen leginkább a klímaváltozás fajgazdagságra, genetikai diverzitásra gyakorolt hatásai érdekelnek. Ezeket a hatásokat a talán korábbi eljegesedések és felmelegedések vizsgálatán keresztül érthetjük meg a legjobban, és ehhez a genetika egyre több segítséget nyújt. A ma is élő szervezetek, vízirovarok, fák genetikai állománya, az évezredekkel ezelőtt élt organizmusok üledékekben megőrzött DNS-maradványai mind olyan információhordozók, amelyekkel jobban megérthető, hogyan reagál az élővilág az éghajlat nagymértékű változásaira.

Képek forrása: National Geographic

2012. március 20.

Molnár Attila


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 13, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés