2018. január 21. vasárnap
Ágnes
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


« | Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Az IGF-2 szerepe az emlékezésben  - 2011-01-27 23:37:32 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Az IGF-2 szerepe az emlékezésben
 
A memória romlása az öregedés mellett számos neurodegeneratív betegség következménye is lehet. A folyamat akár az emlékezőképesség teljes elvesztéséhez vezethet. Egy friss kutatás a memória kialakulásában szerepet játszó új célpontot azonosított. Az előzetes eredmények alapján egy a növekedésért és bizonyos sejtek működéséért felelős hormon közreműködhet az emlékek képzésében és tárolásában.

A kutatók az IGF-2 (insulin-like growth factor 2) (1) fehérjehormont közvetlenül a hippokampuszba fecskendezve vizsgálták annak hatását. Az agy ezen régiója a limbikus rendszer részeként a térbeli tájékozódásért, valamint a hosszútávú memória kialakításáért felelős (2). A tanulás után egy bizonyos időablak elteltével adott hormon hatására a memória fokozódott és hosszabb ideig őrződött meg, szemben azokkal az egyedekkel, melyek nem részesültek hormonkezelésben. Az eredmények a Nature hasábjain kerültek publikálásra. (3)

Cristina Alberini, a New York-i Mount Sinai School of Medicine neurológusa vezette a kutatásokat. Az első lépés az IGF-2 kiválasztása volt. A kutatócsoport az egyik emlékek keletkezése során képződő fehérjéjeként azonosították. A tanulás után az agy bizonyos fehérjéket kezd szintetizálni. Ez ad kezdőlökést az ezt követő neurofiziológiai változásoknak, melyek végeredménye az emlék konszolidációja.

Az IGF–2-vel kapcsolatos tudásunk meglehetősen hiányos. Korábbi kutatások azonban rámutattak, hogy az IGF-2 receptorok a hippokampuszban koncentrálódnak, ahol a hormon expressziója a legmagasabb ebben a régióban. A memória rögzítésében betöltött pontos szerepét a hormon blokkolásának hatására bekövetkező változásokkal vizsgálták.

A kezdeti kísérletekben Alberini és kollégái passzív elkerülésen alapuló tesztelési módszert (inhibitory-avoidance training) alkalmaztak. A patkányokat egyik oldalt elsötétített dobozba tették. Az állatok erre a területre merészkedve enyhe elektromos sokkot érezhettek a talpukban. Az edzés után az IGF-2 szintjének növekedését tapasztalták a hippokampusz területén. Egy második kísérletben IGF-2 receptor blokkolót fecskendeztek a patkányok hippokampuszába, hogy megbizonyosodjanak a hormon memória rögzülésben betöltött szerepéről. Amikor a blokkolt egyedeket visszatették a dobozba, azok egyáltalán nem emlékeztek a sötét oldalon korábban megtapasztalt élményekre.

A megfigyelések arra utaltak, hogy az IGF-2 szintje valóban az emlékek rögzülése során nőtt meg. A következő kísérletekben a gátlás helyett a fokozott stimuláció hatását vizsgálták meg. A gyakorlat végeztével a természetesen termelődő hormon mellé további kis dózisokat juttattak be a patkány hippokampuszába. A kezdeti tanulási epizód után a patkányok memóriája nem csak hogy fokozottabb volt, de tovább is kitartott.

Li-Huei Tsai, a Cambridge-i Massachusetts Institute of Technology neurológusa és a cikket kísérő vélemény (4) társ-szerzője leszögezi, hogy az eredmények nagyon kezdetlegesek, és az IGF-2 memórianövelő hatásának pontos módja nem tiszta. Ettől függetlenül az ígéretes eredmények alapján úgy látja, új lehetőség nyílhat az emlékezőképesség hosszan tartó növelésére.

Ignacio Torres-Alemán, a Madrid-i Cajal Institute neurobilógusa szerint ez egy nagyon fontos tanulmány, mivel más meglátásba helyezi az IGF-2 szerepét. Eddig csak az insulin-IGF–1 útvonalban résztvevő hormonok „kistestvérének” tekintették.

Az eredmények legfőbb hatása a neurodegeneratív betegségek terápiájára lehet. Az IGF-2 az Alzheimer-kór és más dementiával járó kórképek intervenciós terápiájának részévé válhat. A vegyületek központi idegrendszerre gyakorolt hatását gátolja, ha azok nem tudnak áthatolni a vér-agy gáton. Az IGF-2 fontos előnye lehet, hogy képes átjutni a barrieren.

Egyebek mellett ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy az IGF-2 kezelés a növekedésre gyakorolt hatásának révén tumorok képződéséhez vezessen. A patkányoknál alkalmazott közvetlen befecskendezéses módszer szintén aggályos az ember esetében. Ha a jövőben sikerül más úton, például az orrüregen keresztül hatékonyan bejuttatni a szert, akkor hasonló hatások esetén az IGF-2 ígéretes terápiás eszközzé válhat.

NatureNews, 2011. január 26.

Veres Dániel
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 5, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés