2017. szeptember 21. csütörtök
Máté, Mirella
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


« | Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Az Állatorvosiról Afrikába - Interjú Garai Cintiával - 2011-01-16 13:04:13 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Az Állatorvosiról Afrikába - Interjú Garai Cintiával

Garai Cintia

Természetfilmes, zoológus
Tudományos szerkesztő, produkciós asszisztens a
Természetfilm.hu Tudományos Filmműhelynél

Született: 1982. 04. 30. Budapest

2006. Egyetemi diploma – SZIE- Állatorvostudományi Kar – Alkalmazott zoológus


Miért lettél zoológus?

Már fiatalabb koromban is főemlősmániás voltam és 17 évesen láttam a Dian Fossey életéről szóló filmet, akkor az lett az álmom, hogy Afrikába menjek és gorillákkal foglalkozzak, akár ott is éljek. Nézegettem, milyen egyetemet kell ehhez elvégezni, így találtam meg az ország egyetlen zoológus képző intézetét és így lettem zoológus. A szakdolgozatomat is emberszabású témában, állatkerti gorillák és orángutánok környezetgazdagításából írtam.


Megvalósult-e az álmod, ki tudtál jutni végül Afrikába?

Az egyetemi éveim alatt nem sikerült kijutnom Afrikába, de az egyetem és az ottani polgárháború befejezése után 5 hónapra Kongóba mentem, ahol a lipcsei Max Planck Intézet 5 éve tartó bonobó kutatási projektjéhez  csatlakoztam, ahol vadon élő, de már emberi jelenléthez szoktatott (habituált) bonobókat vizsgálhattam. Az volt a cél, hogy a megfigyelt állatok minél természetesebben viselkedjenek, így ebben a projektben – szinte egyedülálló módon – a habituációs folyamat során nem etették az állatokat. Szerencsém volt, mert ottlétem alatt zajlott le az áttörés: az állatokat havi 20 nap helyett, már akár 30 napon keresztül is meg lehetett figyelni, nem menekültek el, hagyták, hogy egész nap velük legyünk. Az volt a dolgunk, hogy jó korán, reggel 6 körül, amikor a bonobók felkelnek, már a terepen legyünk és kövessük őket a nap folyamán. Megfigyeltük a viselkedésüket, táplálkozási szokásaikat, illetve vizeletmintákat vettünk (pipetta és Haumonia levél segítségével), melyekből Lipcsében, a laboratóriumban meg tudják állapítani, hogy az adott nőstények ivarzási ciklusuk melyik fázisában vannak. Csak így lehet vizsgálni, hogy ez mennyire befolyásolja a szexuális partnerük megválasztását.

Másodszorra már természetfilmesként mentem Kongóba, 2 hónapra, egy kutató házaspárhoz, John és Terese Harthoz,  akik a bonobók elterjedésének keleti határán lévő nagyon biodiverz területet védik és vizsgálják. Az a céljuk, hogy nemzeti parkot hozzanak létre, ehhez ajánlottam fel filmes segítségemet. Ők meghívtak a projektbe, amelynek során oktatófilmet készítettem a helyi alkalmazottak számára arról, hogy hogyan végezzenek transzekt monitoringot. Ez nagyban felgyorsíthatja a kiképzés folyamatát és hasznos dokumentációként szolgálhat. Ezen kívül kisfilmeket is forgattam a projekt honlapjára, amelyek hamarosan láthatóak lesznek. 

Harmadik alkalommal Kenyában, az északi szélesszájú orrszavú természetvédelmi helyzetéről készülő filmhez forgattam egy részt. Napjainkban ennek a fajnak csupán 8 példánya él, amelyből 6-ot egy csehországi állatkertben tartottak. Ebből a 6 egyedből 4 termékeny nőstényt szállítottak Kenyába, egy vadrezervátumba, annak reményében, hogy szaporodni fognak.

Mi volt a legnagyobb élményed?

A legnagyobb élményem talán az volt, amikor először láttam a vadonban közelről bonobót. Körülbelül 5 méterre volt tőlem, leereszkedett egy fán, fogta az ágát az egyik karjával, és nagyon nézett.

Milyen tapasztalatokkal, elhatározásokkal gazdagodtál az utazások során?

Mikor először jöttem vissza Kongóból, eltelt egy kis idő, amíg magamra találtam, de azt tudtam, hogy vissza szeretnék menni Afrikába és továbbra is emberszabású majmokkal szeretnék foglalkozni. De mindenképp úgy szerettem volna visszamenni, hogy hatékony legyek, nem csak vizsgálni akartam az állatokat, hanem tenni is akartam értük valamit.
Ekkor kerestem fel a Természetfilm.hu Tudományos Filmműhelyt, ahol nagyon sokat tanultam a szakmáról és egyre inkább megszerettem. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is természetfilmezni szeretnék, úgy, hogy a filmezés ne csak a szórakoztatásról, hanem a természetvédelemről is szóljon. A filmezés egy jó közvetítési mód.

Afrikában furcsa érzés volt, hogy egyedül voltam valahol, ahol senkit nem ismertem az egész kontinensen, és végül sikerült beilleszkednem. Úgy gondolom, csak úgy lehet megvédeni ezeket a fajokat, ha megpróbáljuk megérteni a helyiek hozzáállását, megismerjük a szokásaikat és megvizsgáljuk a körülményeiket. Ez a másik fontos tapasztalatom.

Mondanál néhány szót az expedícióid női oldaláról?

Amikor még csak terveztem, hogy Afrikába megyek, a környezetemből nagyon sokan nem gondolták volna, hogy komolyan gondolom. Meglepődtek, hogy nőként, egyedül? Így azt gondolom, talán még nagyobb dolog volt meglépni, még nagyobb önbizalmat adott. Bár nem volt kételyem abban, hogy meg tudom csinálni, inkább abban nem voltam biztos, hogy tetszeni fog-e? Csak azt tudtam, hogy ez az álmom és féltem, ha nem tetszik, akkor nem fogom tudni, hogy mit kezdjek az életemmel. De az első pillanattól fogva tetszett!

Kérlek, mutasd be röviden a Természetfil.hu Tudományos Filmműhelyt!

Nem vagyunk sokan, de nagyon sokoldalú kis csapatot alkotunk. Van köztünk biológus, zoológus, rajzfilmes, fotós és filmes. Én elsősorban tudományos szerkesztőként és produkciós asszisztensként dolgozom.

A filmek témái is változatosak, van mikor saját ötletből, ismerős kutatási tevékenységből vagy felkérésekre készítünk filmet. Általában pályázati pénzből dolgozunk, mostanában szaporodnak a felkérések. Dolgoztunk már együtt a Jane Godall Egyesülettel, a Fővárosi Állat-, és Növénykerttel, a Spektrum televízióval és a Vipera Life Projekttel. A Filmműhely sok alkotása nyert már rengeteg díjat. Az utóbbi időben a „Bence meg a többi jómadár” című film nyeri a legtöbb díjat. Pl. a finnországi Wildlife Vaasa Festivalon a legjobb operatőr díjat kapta, a Georgia Államban rendezett EcoFocus Film Festivalon szintén, és az Aranyszem Operatőri Fesztiválon is, hogy csak párat említsek, de a „Budapesti Vadon”, és a „Liliputi Mimikri” is nagyon sikeres filmek.

Jövőbeli terveink között szerepelnek kisfilmek a Magyar Természettudományi Múzeum biodiverzitás kiállítására, illetve a Spektrum televízión látható több kisfilm (A Hangyák Mindent Tudnak, Fejjel a Fajnak) és egy – 2010-ben a világ legjobb természetfotósának megválasztott – Máté Bencével készült sorozat, „A Láthatatlan Madárfotós” címmel.

Milyen jó tanáccsal szolgálnál a pályakezdő fiatalok számára?

Szerintem az a legfontosabb, hogy az egyetemi évek alatt, ne felejtsék el, hogy miért választották ezt a szakmát. Lehet, hogy azért felejtik el, mert találnak valami más célt, de lehet, hogy azért mert azt gondolják, hogy azt kell csinálni, amire biztos, hogy van lehetőség. Az egyetemen még lehet álmodozni. Szerintem nem az a legfontosabb, hogy milyen cikkeket tudnak majd írni az adott témából, és hogy elismert legyen a témavezető. A választás nagyon jelentős, mert az ember életének több, mint a felét munkával tölti és fontos, hogy szeresse azt, amit csinál. A leglényegesebb tehát, hogy lelkesedjenek azért, amivel foglalkoznak. És nagyon fontos még a kapcsolatrendszer kiépítése, amire az egyetemi évek alatt nagyon sok lehetőség adódik.

Mi a véleményed az mRNS.hu-ról?

Nem ismertem eddig a honlapot, de tetszik, már a neve is. Élettelinek, fiatalosnak találom. Aktuális és változatos témájú, érdekes cikkeket olvastam, sok hasznos információval szolgál a látogatók számára.

Bárány Annamária
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 22, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés