2018. október 18. csütörtök
Lukács, Ambrus
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


« | Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Emlőrák kockázat: Figyeljünk oda vasbevitelünkre! - 2010-01-03 16:22:38 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Emlőrák kockázat: Figyeljünk oda vasbevitelünkre!



A világon a női daganatok 22%-a emlőrák, vagyis minden nyolcadik-tizenharmadik nőnek szembe kell néznie a megbetegedéssel. Tovább tekintve a statisztikákat, kijelenthető, hogy a fejlett országokban, Európában és az Egyesült Államokban különösen gyakori az előfordulása. Az öreg kontinensen évente 220 Ezer nő betegszik meg, ebből 75 Ezren életüket veszítik a tumor miatt. Hazánkban is tükrözik a számok az európai arányokat, évente körülbelül 7000 új betegséget diagnosztizálnak, amelyből mintegy 1500 eset halállal végződik. Mindazonáltal jól ismertek azon rizikófaktorok, amelyek különösen az emlő daganatos elváltozásaira hajlamosítanak, így odafigyeléssel, valamint a ma már létező, hatékony prevenciós eljárások segítségével sokat tehet egy fokozott kockázatú személy egészsége megőrzéséért.

Számos tanulmány látott napvilágot, amelyek a mellrákok különböző rizikó tényezői és a kockázat emelkedése közötti kapcsolatot tárták fel; egy nemrégiben publikált kutatás a fokozott vasbevitelt teszi felelőssé a betegség kialakulásáért.
A vas a szervezetünkben legnagyobb mennyiségben jelen lévő, esszenciális fém, ionos állapotban, vagy kötött formában is megtalálható. Számos alapvető élettani szerepet tulajdonítanak neki, az oxigénszállítástól kezdve egészen a DNS-szintézisig. Azonban, mivel ionos állapotban külső elektronhéján párosítatlan elektronnal rendelkezik, hozzájárulhat reaktív oxigén szabadgyökök kialakulásához, amelyek károsítják a sejteket és a DNS-t.

Oxidatív stressz során a DNS-törések száma nagymértékben nő, illetve a sejtmembrán telítetlen zsírsavaival reakcióba lépve a szabadgyökök lipid peroxidációt idéznek elő, ami végül a sejtek pusztulásához vezet.
Bizonyítást nyert, hogy ezek a folyamatok az emlőszövetben kritikus jelentőséggel bírnak, hiszen számos esetben olyan onkogének aktiválódnak oxidatív stressz következtében, amelyek alléljai a legtöbb mellrákos sejtben mutáns formában vannak jelen. Ezen felül hormonális rizikófaktorként a szabadgyökök katalizálják az ösztradiol-konverziót, amely az emlő tumoros elváltozásainak egyik kulcslépése.

Ezen összefüggéseket igazolandó, a koreai kutatócsoport 121 mellrákos nő és 149 illesztett kontroll személy szervezetében lévő szérum-vas, hemhez kötött és teljes vastartalmat mért, illetve az oxidatív stressz mértékének nyomonkövetésére a folyamat melléktermékeként keletkező malondialdehidet is kimutatta. Ezen felül egy részletes kérdőív kitöltetését követően a résztvevők étkezési szokásait is összehasonlította.

Az esetek és a kontrollok átlagéletkorukat, magasságukat és súlyukat tekintve nem különböztek egymástól jelentősen, ám az emlőrákosok BMI-indexe jóval magasabb volt. Alkoholfogyasztásuk és az Energia-bevitelük nem tért el jelentősen, azonban a C-, E-és A-vitamin, valamint a β-karotin bevitel az emlőrákos csoportnál jóval alacsonyabbnak mutatkozott. Ezek fontos szerepet játszanak a reaktív oxigén szabadgyökök semlegesítésében.

Mindezek mellett a daganatos nők vérében mind a szérum-vas szint, mind a malondialdehid szintje sokkal magasabb értékeket adott, mint a kontrollok esetében, amely arra enged következtetni, hogy a fokozott vasbevitel és a szervezetükben található kevés antioxidáns miatt sejtjeik nagymértékű oxidatív stressznek voltak kitéve.
Az új eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a hormon-és energiaháztartás homeosztázisának fenntartása mellett fontos odafigyelni a megfelelő vasbevitelre is, különösen egy mellrákra hajlamos hölgy esetében, hiszen jelentős rizikófaktorként kell számolni vele a betegség kialakulására nézve.

Journal of Clinical Biochmistry and Nutrition 2009 Nov;45(3):355-60.

Tuboly Eszter
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Ez a cikk még nem lett értékelve.

Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés