2017. november 21. kedd
Olivér
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Világító báj - 2012-01-09 21:33:29 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Világító báj

A természetben legtöbbször az élőlények igyekeznek elkerülni, hogy elfogyasszák őket, és olyan képességeket fejlesztenek ki, aminek segítségével ezt sikerül megvalósítaniuk. Például a kaméleon, mely megváltoztatja színét, hogy láthatatlanná váljon ragadozói számára. Bármilyen szokatlannak tűnik is, egyes esetekben azonban az elfogyasztás a zsákmány számára jár előnnyel, így ezek a szervezetek olyan képességeket fejlesztenek ki, melyek pont azt segítik elő, hogy a ragadozók észrevegyék és megegyék őket. Éppen ez az, amit bizonyos, óceánban élő baktériumok tesznek, méghozzá lumineszkáló képességük segítségével.

A biolumineszcencia, vagyis fénykibocsátás kémiai reakció gyakori jelenség a tengerben, számos szervezetnél előfordul, a baktériumoktól a halakig. Szerepet játszik a zsákmány csalogatásában, a ragadozó elijesztésében vagy a párválasztásban. Egyes állatok saját maguk termelnek fényt, míg mások a velük szimbiózisban élő mikroorganizmusok, például egyes világító baktériumok által keltett fényt használják fel, cserébe védelmet és tápanyagokat biztosítanak a szimbiontáiknak. A szimbionta fajokkal ellentétben a szabadon élő baktériumok esetében még nem tárták fel teljesen, hogy a fénykibocsátás milyen előnyökhöz juttatja őket.

Több, mint harminc évvel ezelőtt született a leginkább elfogadott magyarázat, a „csali” hipotézis, mely szerint a biolumineszcencia elősegíti a baktériumok szaporodását és terjedését azáltal, hogy vonzza a halakat, melyek elfogyasztják a világító anyagot. Ez a hipotézis leginkább azon alapul, hogy a halak emésztőrendszerében túlnyomórészt világító baktériumok vannak. Az elméletet azonban mindezidáig még kísérletesen nem igazolták. Margarita Zarubin, a University of Oldenberg hallgatója, aki egyben az Interuniversity Institute of Marine Sciences munkatársa, kollégáival együtt úgy gondolták, épp itt az ideje tesztelni az elméletet.

A Photobacterium leiognathi egy szabadon élő baktérium, mely fénykibocsátásra képes. Az első kísérletben a kutatók azt figyelték meg, hogy e baktérium fénykibocsátása vonzza-e a zooplankton szervezeteket. Egy kisrákokat és más mikróbákat (például páncélos ostorosokat) tartalmazó víztartály két végébe két baktériumokat tartalmazó vízzel teli, átlátszó zacskót tettek. Az egyik zacskóban normális Photobacterium leiognathi baktérium, a másik zacskóban ugyanilyen baktériumok génmódosított változata volt, melyek a módosítás miatt nem tudtak világítani. A rákok egy része (tízlábú és a hasadtlábú rákok) a fénylő zacskó köré gyűltek, viszont a sötét zacskó köré nem. A többi szervezet nem mutatott ilyen csoportosulást.

A következő kísérletben egy csapat rákot engedtek a világító baktériumok közé. Mindössze néhány óra múlva már a rákok hasa is világított az elfogyasztott baktériumoktól. Végül a világító hasú rákokat és velük együtt a világító baktériumokat nem evett rákokat egy kis csatornán keresztül rákokkal táplálkozó halak közé vezették. A kutatók megfigyelték, hogy a halak csak a világító hasú rákokat ették meg. Ezek után megvizsgálták a halak ürülékét, és ebből kiderült, hogy a világító baktériumok sértetlenül megúszták az emésztési folyamatot. Mivel a halak nagyobb távolságokat tudnak megtenni, így új helyre tudták vinni a baktériumokat.

Ezekből az egyszerű kísérletekből is kitűnik a vizsgált óceáni baktériumok lumineszcens képessége elősegíti az elterjedésüket, mintegy közlekedési eszközként használják a fényükre gyűlő állatokat. Más, nem lumineszcens baktériumok is „stoppolnak”: zooplankton szervezetekhez kapcsolódnak, majd leválnak róluk, és így utaznak. A Photobacterium leiognathi azonban nemcsak egy ingyen fuvart kap az állatoktól, hanem azok bélrendszerében védett és tápanyagokban gazdag környezetbe jut, így a fénykibocsátás növekedését is elősegíti. Hasonlóképpen fordítják előnyükre saját elfogyasztásukat egyes algafajok, melyek ugyan nem csalogatják magukhoz az őket fogyasztó szervezeteket, de nehezen emészthető sejtfaluknak köszönhetően az emésztést sértetlenül megússzák, és a bélrendszerben a könnyen hozzáférhető tápanyagokat felhasználják.

A vizsgálatok alapján tehát úgy tűnik, hogy a baktériumok a biolumineszcenciát tényleg csaliként használják, és ez nagyon előnyös számukra, különösen a táplálékszegény mélytengeri környezetben. Mint ahogy a szárazföldi növények is felhasználják magterjesztésre azokat az állatokat, melyek a csaliként szolgáló termésüket fogyasztják.


A cikket a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóirat közölte.

PhysOrg, 2011. december 28.

Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 4, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés