2017. szeptember 22. péntek
Móric, Ottó
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Új viselkedési módot fedeztek fel magyar kutatók egy viperánál - 2012-11-06 08:36:56 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Új viselkedési módot fedeztek fel magyar kutatók egy viperánál

A görög karsztvipera (Vipera ursinii graeca) Európa egyik legritkább és legkevésbé ismert kígyófaja. Ennek az állatnak az elterjedését is vizsgálja a Debreceni Egyetem Herpetológiai Önképző Csoportja, tavaly pedig érdekes felfedezést tettek az apró kígyó védekező viselkedésével kapcsolatban: ezek a hüllők veszély esetén nemi szerveiket kloákájukból kifordítva próbálják elbizonytalanítani támadójukat.

A kígyók között az ellenségek megharapása a legáltalánosabb védekezési forma, de számos faj a béltartalmának és/vagy anális mirigyeinek kiürítésével is próbál védekezni, egyes fajok, mint ahogyan a nálunk is honos vízisikló, pedig gyakran halottnak is tetteti magát. Mindössze két fajnál volt ismert korábban az a szokatlan jelenség, melyet a kutatók defenzív hemipénisz-display-nek neveznek: ilyenkor a kétségbeesett kígyó ivarszervét kifordítja a kloákájából (megjegyzendő, hogy a kígyóknál a hím külső ivarszervét hemipénisznek nevezik, mert, bár funkciója megegyezik az emlősök hímivarszervével, azzal evolúciósan nem homológ, emellett a hemipénisz páros szerv). Emellett a kutatók első ízben figyelték meg a nőstény kígyóknál, hogy azok kloákális mirigyeiket védekezésül kifordítják.




2. kép, Balra a nőstény vipera kifordítja kloákális mirigyeit, jobbra a hím defenzíz hemipénisz-display viselkedése.

 
A két debreceni kutató, Mizsei Edvárd és Üveges Bálint a Herpetology Notes folyóirat nemrég megjelent számában arról számolt be, hogy a rendkívül ritka görög karsztvipera is produkálja ezt a szokatlan viselkedésformát. Ezt az általában max. 30 centiméter hosszúságúra megnövő mérges kígyót a 1980-as években írták le egyik élőhelyén - ami Görögország 2000 méternél magasabb hegyei voltak, - mint a Vipera ursinii faj egyik új alfaját. Ebbe a fajba sorolják a közismert és fokozottan védett hazai rákosi viperát is. A legújabb genetikai kutatások azonban valószínűsítik, hogy a görög karsztvipera egy elkülönült, önálló faj. Kizárólag magas hegységekben, a fahatár fölött él Kelet-Görögországban és Dél-Albániában, és feltehetőleg főleg egyenesszárnyúakat (szöcskéket, sáskákat) fogyaszt, mérge nem jelent különösebb veszélyt az emberre. Természetes ellenségei kizárólag bizonyos madarak. Élőhelyei elszigeteltek, ahol általában alacsony egyedszámú állományok találhatók, így az (al)faj veszélyeztetett és kiemelt figyelmet érdemel. Emiatt is került a debreceni herpetológusok érdeklődésének középpontjába, akik évek óta kutatják ennek a rejtélyes hüllőnek az albániai populációit és élőhelyeit, felmérve veszélyeztetettségüket, állományaik méretét és az egyes populációk genetikai változatosságát (ez utóbbiból a veszélyes beltenyésztettség mértékére is lehet következtetni).

A herpetológusok két hím és egy nőstény állat méretének lemérésekor lettek figyelmesek a védekező magatartásra, melyről képeket is készítettek. A példányokat a Nemerçkë és Lunxhërisë hegységek magasan fekvő, csak szamáron ill. gyalog megközelíthető vadregényes helyein találták.

„Nagyon fontos, hogy ezeknek a ritka állatoknak az elterjedését Albániában is feltérképezzük, hiszen ebben az országban gyakorlatilag nem folynak herpetológiai ill. konzervációbiológiai kutatások. A vizsgálatok során igyekszünk a lehető legkisebb stressznek kitenni az állatokat, amelyeket a mintavétel után mindig a befogási ponton engedünk vissza. A testméretek felvételezésénél figyeltünk fel arra, hogy az állatok ezt az érdekes viselkedést produkálják, miközben a szubkaudáliát nem érte semmilyen nyomás. Így bizonyos, hogy ez a defenzív reakció az állatok természetes viselkedési formája” – írta le munkájukat az első szerző. A magyar herpetológusok célul tűzték ki, hogy a Gjirokastër-i Egyetemmel együttműködve az albánokkal is megismertetik ezt az ott teljesen ismeretlen viperát, és felhívják figyelmüket a faj megőrzésének fontosságára – ugyanis sajnos ma még gyakori az albán hegyvidéki lakosok körében, hogy minden kígyót azonnal megölnek, veszélyeztetve a görög karsztvipera és más ritka fajok fennmaradását.

Forrás:
Herpetology Notes,

Kép: 1: Görög karsztvipera.
        2: Balra a nőstény vipera kifordítja kloákális mirigyeit, jobbra a hím defenzíz hemipénisz-display viselkedése.
        A szerzők engedélyével © Edvárd Mizsei

2012. november 6.

Walter P. Pfliegler

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 7, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés