2018. április 21. szombat
Konrád, Zsombor
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Trópusi méhek nyomában  - 2010-06-09 11:26:03 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Trópusi méhek nyomában

A trópusi zöldeskék orchideaméhek sok rendkívül ritka virágfaj megporzását végzik. Ezen virágok egyes egyedei jelentős távolságra élnek egymástól. A kutatók most első alkalommal szerelték fel a méheket rádiós jeladókkal, hogy néhány egyed mozgását nyomon kövessék. Az eredmények új megvilágításba helyezik a trópusi esőerdei ökoszisztémákról alkotott képünket.

 „Az esőerdők zavarásával és irtásával a növények megporzási folyamatai, és ezzel bizonyos ritka fajok túlélése is veszélyeztetetté válik” – számol be David Roubik, a Smithsonian Tropical Research Institute munkatársa. „A rádiós nyomkövetés jelentősen hozzájárul a méhek, és az általuk megporzott növények kapcsolatáról szerzett ismereteinkhez.”

A kutatócsoport 17, az esőerdőkben közönséges Exaerete frontalis fajhoz tartozó orchideaméhet ejtett csapdába. „Ezek a rovarok könnyedén el tudnak szállítani egy 300 mg-os rádiós jeladót a hátukra ragasztva”- számol be Martin Wikelski, a Max Planck Institute for Ornithology igazgatója, a tanulmány első szerzője. A kutatók helikopterrel követték a rovarokat, és döbbenten tapasztalták, hogy az állatok több kilométert is megtettek, hogy egyik ritka növényről a másikra szállítsák a pollent. „A rádiójeleket kézi antennával követve felfedeztük, hogy a hím orchideaméhek idejük legnagyobb részét egy viszonylag kis területen töltik, azonban időről-időre nagyobb utaknak is nekivágnak, hogy az erdő távoli részeit felkeressék. Az egyik hím egyed egy alkalommal a Panama-csatornát is átszelte, mintegy 5 kilométert repülve”- mondja Wikelski.

Korábban a kutatók igen fáradságos módon, festékpöttyel megjelölve, és megadott távolságokra lehelyezett csalétek-pontokon vizuálisan azonosítva próbálták követni az egyes rovarok mozgását. Később radaros nyomkövetéssel is próbálkoztak, de ez az eljárás növényzettel sűrűn benőtt területeken nem volt alkalmazható. Az új telemetriás eljárással azonban ezek a korlátok elhárultak. Roland Kays, a tanulmány társszerzője szerint „a transzmitterek többletsúlya valószínűleg csökkenti a rovarok repülési távolságát. Azonban ha ezek az adatok, amelyeket regisztráltunk, az orcideaméheknek csupán a minimális repülési távolsága, elképzelhetjük, hogy milyen hatalmas távokat járhatnak be többletsúly nélkül.”

A tanulmány amellett, hogy egy új eljárást mutat be a rovarok mozgási mintázatainak nyomon követésére, választ kínál a kérdésre, hogy hogyan képesek fennmaradni azok a rendkívül ritka orchidea fajok, melyek egyedei több kilométer távolságban élnek egymástól. A trópusi esőerdei élőhelyek veszélyeztetése túlélésük zálogát, az őket beporzó orchideaméheket is fenyegeti. 

ScienceDaily (May 26, 2010)

Borsics József

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 18, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés