2017. szeptember 20. szerda
Friderika
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Több millió éve alakult ki a szimbiózis a méhfarkas és baktériumai között - 2014-04-22 21:26:35 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Több millió éve alakult ki a szimbiózis a méhfarkas és baktériumai között

A baktériumok kiemelkedően fontos szerepet játszanak az élőlények fennmaradásában. Bár számtalan szimbiotikus kapcsolat alakult ki és áll fenn még most is évmilliók óta, a legtöbb esetben azok a faktorok, amik a hosszú távú fennállásukért felelősek ismeretlenek a kutatók számára. A Regensburg-i Egyetem és Max Planck Institute Chemical Ecology kutatói egy közös kutatásban felfedezték, hogy egy bizonyos darázsfaj szorosan kontrollálja az anya-utóda közötti bakteriális szimbiózis „átvitelét”. Ez a szimbiotikus kapcsolat 66-110 millió éve tart.

Szimbiotikus kölcsönhatások mindenütt megtalálhatók a természetben és kulcsszerepet játszanak a legtöbb élőlény ökológiájában és evolúciójában a Földön. Ezt példázzák a mikorrhiza kapcsolatok is, amelyek fontos táplálkozási partnerei a szárazföldi növények 90 százalékánál.  Számos szimbiózisnak több száz millió éves a fennállása, egy bizonyos gazdafaj következetesen társul egy adott szimbiótával. De hogyan képesek ezek az együttélések fennmaradni, azok után, hogy számos szimbionta életének egy részét a gazdaszervezeten kívül tölti? Annak érdekében, hogy a kölcsönhatás hasznos legyen, a gazdaszervezetnek különbséget kell tennie a barát és ellenség között egy olyan világban, ahol mindenfelé mikrobák találhatóak.

Különösen lenyűgöző mutualizmus alakult ki a közönséges méhfarkasnál (Philanthus triangulum), ami a kaparódarázs-szerűekhez (Sphecoidea) tartozó faj és mézelő méhre vadászik, amit utódainak táplálékként elhelyez a földalatti fészkébe. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a Streptomyces genuszból való szimbionta baktérium a darázs csápjában él és a lárvákon majd bábokban (kokon selymében) is megtalálható. A baktérium 9 különböző antibiotikumot tartalmazó koktélt állít elő, ami megvédi a fejlődő és bebábozódott lárvákat a káros baktériumok és gombák okozta betegségektől.  A fertőzésektől történő megóvás stratégiája hasonlít a humán orvoslásban alkalmazott profilaxishoz.

A kutatók most újra feltérképezték különböző méhfarkasok és szimbiontájuk (baktérium) törzsfejlődését. A méhfarkas filogenetikájának analízise során felfedezték, hogy a Streptomyces-szel való szimbiotikus kapcsolat első megjelenése a  kréta időszakban volt, 68 és 110 millió évvel ezelőtt. Jelenleg körülbelül 170 darázsfaj él szimbiózisban valamilyen baktériummal.  A gazdaszervezet és a szimbiontája közötti törzsfejlődés vizsgálata egy másik meglepő dolgot is eredményezett: az összes méhfarkas faj szimbiontája jkapcsolatban áll egymással, annak ellenére, hogy a gazdaszervezetük törzsfejlődése nem pontosan ezt tükrözi, bár ez várható volt egy nagyon tökéletes anya-utód közötti továbbítás esetén. „Ez a minta azt mutatja, hogy a méhfarkasok gyakran cserélik a baktériumaikat, ám azt mindig csak egy másik méhfarkas faj szimbiontájával teszik”- magyarázza  Martin Kaltenpoth. „Habár a baktérium szabadban élő rokonai nagyon gyakoriak a méhfarkas élőhelyein, nyilvánvalóan nem képesek stabilan megtelepedni a darazsak csápjában és helyettesíteni az eredeti fajokat.

Hogy megmagyarázzák a kutatók, hogyan tartja fenn a kapcsolatot a méhfarkas a saját szimbiontájával, a kutatók baktériummentes méhfarkasokat használtak, majd ezeket fertőzték saját szimbiontájukkal, ill. a környezetükben élő baktériummal. Bár mindkettő baktérium sikeresen növekedett a darazsak csápjában, átvitel az utódokra csak az eredeti, saját baktériummal volt sikeres. „Megelőzni más, esetleg káros mikrobák átvitelét fontos lehet, hogy elkerüljék a bábok infekcióját. Ugyanakkor a méhfarkasok biztosítják, hogy az utódaik a megfelelő baktériumokat örököljék”- foglalja össze Erhard Strohm. A méhfarkasok által kidolgozott stratégia a megfelelő szimbionta továbbítására egyedülálló bepillantást enged, hogyan képes egy szimbiózis stabil maradni több millió éven át és ez segít megmagyarázni a rengeteg és tartós szimbiotikus kapcsolatot a rovaroknál. A kutatók a jövőben remélik, hogy feltárják a molekuláris alapját, annak hogy a méhfarkasoknak hogyan sikerült szelektíven megóvni a  saját baktérium átvitelt.

A kutatás a
Proceedings of the National Academy of Sciences-ban jelent meg.

Forrás és kép: Phys.org

2014. április 23.

Dr. Wlasitsch Mirkó

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 1, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés