2017. szeptember 24. vasárnap
Gellért, Mercédesz
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Tisztességes tudományos kutatás szabadsága - interjú Szentesi Istvánnal - 2012-09-02 12:27:27 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Tisztességes tudományos kutatás szabadsága - interjú Szentesi Istvánnal


Név: Szentesi István

Születési hely: Csorvás

Születési idő: 1953. június 5.


FŐBB munkahelyeim:

-Országos Közegészségügyi Intézet (Budapest)
-ELTE TTK Genetikai Tanszék (Budapest)
-Human Genome Research Ltd. (Szeged)
-Human Evolution and Human Ecology Initiative (Budapest)
-"Michael Conrad" Working Group for Bioinformation and Biocomputation Research (Szeged)
-SZTE TTIK Informatikai és Biológus Tanszékcsoport (Szeged)




Miért lettél biológus?


Az életet próbáltam nyomon követni.(Szent-Györgyi Albert példája vezérelt), de amint egyre mélyebb szintekre  jutottam az élet nyomában, egészen az elektronok szintjéig...az út végén egyszercsak eltűnt maga az ÉLET: "az atomok és molekulák élettelenek" (Szent-Györgyi Albert)

Mesélnél a Bioinformatika és Bioszámítógépek című könyveidről?

Van EGY (kétkötetes - együtt közel 1.000 oldalas "Bioinformatika és bioszámítógépek" c. megjelent ÁTFOGÓ könyvem és van kb. FÉL TUCAT félig megírt nyers könyv-kéziratom (kb. 2-3 ezer oldal "laza" terjedelemben)...a biológiai információelméletről, a bioszámítógépekről, az élő kvantumszámítógépekről, a tudat (elme) ekvivalens bioszámítógépekről, a gondolkodásról, az érzelmekről, az önmagáért való játékról, az intuícióról, az elméről és tudatról, mint valós és képzetes entitásokról, az elme és tudat ontogeneziséről és filogeneziséről...valamint még több más jellegzetességeikről...

Ha jól tudom, most is dolgozol valamin. Mesélnél róla?

..."Túl a valón...a bránok és árnyék-bránok világai honában: kívül téren, időn és téridőn: de legbensőnk mélységeiben: az elménk és tudatunk ötödik dimenziójában."

Mire vagy a legbüszkébb?

Hogy SOHA nem tudtam megérteni a PÉNZ és a HATALOM világait...!

Mit tudsz tanácsolni a pályakezdő fiataloknak?

"TÖBBSÉG AZ, AKINEK IGAZA VAN: HA EGYEDÜL VAN IS." (Henri David Thoreau)

Mi a véleményed az mrns.hu-ról?

Meg szeretném ismerni mielőbb...!


Papdiné Morovicz Andrea


A tisztességes tudományos kutatás szabadsága,  az őszinte megközelítési útjaiban korlátozhatatlan emberi megismerés és az egyetemes (az emberi lét, az élők világának és a tőlünk bármi módon függő közvetlen és közvetett kozmikus térségünk) értékeinek védelmében
ÁLLÁSFOGLALÁS és VITAANYAG a földi humán civilizáció hagyatékának letéteményeseihez címzetten
Szentesi István

Mottó: „In no case may we interpret an action as the outcome of the exercise of a higher
               psychical faculty if it can be interpreted as the outcome of one which stands lover 
               in the psychological scale.”
             („Sohasem szabad egy cselekvést magasabb szellemi képesség eredményének 
              tartanunk, ha az a lélektani rendszerben alacsonyabbra helyezett képesség
              eredményeként is magyarázható.”) - C.L.Morgan


(Megjegyzés a mottóhoz: Minden bizonnyal a legtöbbünknek feltűnhet a C.L.Morgan idézet tartalmának egybecsengése az „Occam borotvája” megnevezéssel ismertté vált elvvel (hozzátéve közben, hogy: azért kerüljük el – lehetőségeink szerint - a redukcionizmus csapdáit is). A C.L.Morgan idézetet Pierre Boulle „A majmok bolygója” c. tudományos fantasztikus regényéből vettem – és felhasználtam eredetileg „Az érző-gondolkodó bioszámítógépek felé? (a számítástudomány legnagyobb forradalmának küszöbén)” c. (a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatásával. írt könyvem kéziratának egyik (záró) főfejezetében is. Hogy ide miért került: reményeim szerint az állásfoglalást és vitaanyagot végig olvasva ki fog derülni…)

Az állásfoglalás és vitaanyag mondanivalóját alább a bennem spontán megfogalmazódott 11 pontban foglalom össze (kiegészítve egy aktualitásként időközben előállt „APPENDIX”-szel): tehát nem holmi „előre megfontolt szándékot” tükröző „manipulatív memorandumként” kell olvasni az itt következőket… és a (remélt) reflexiók természetét is hasonlóképpen képzelem el (természetesen: ha lesznek…).

1.Az emberiség írott történelme során számos esetben fordult már elő, hogy különféle erők megkísérelték korlátozni az őszinte emberi megismerés szabadságát: lásd pl. az ókorban és kora középkorban a tudás birtoklásának „elit” köreit, a középkorban az inkvizíció máglyáit, később „mammon” embernyomorító kényszerítő hatalmát és a tömeges tudatmanipuláció förtelmes eszközeit: ideig-óráig sikeresen ugyan – de előbb-utóbb mindig fény derült és derül az igazságra (addig azonban rengetegen szenvednek és esnek áldozatul az ellenerők ármánykodásainak).

2.Nagyobb őrültséget elképzelni sem lehet, mint a tisztességes tudományos kutatás szabadságát a legkisebb mértékben is korlátozni: ezzel fajunk, a Homo sapiens önmaga alatt vágná a fát – épp ezért az írástudók legnagyobb közös felelősségét (világméretekben) ma pl. én abban látom, hogy kövessünk el minden lehetségeset a legkisebb mértékben is a nem tisztességes tudományos kutatásnak csupán akár csak a látszatának a jegyeit önmagán viselő megközelítések létjogosultsága ellen (a ténylegesen ilyenekről pedig már természetesen nem is beszélve…).

3.ELSŐ (NEGATÍV) INTERMEZZO. Köztudottan az egyik egykori (nem túl „régi”…) főigazgatója a genfi CERN-nek (Carlo Rubbia) – egy zseniális részecskefizikus – néhány évtizeddel ezelőtt (tudományos és adminisztratív tekintélyét felhasználva) egy 100 millió USD költségű kutatási projekt indításához a támogatás elnyerése érdekében hamis ( = el nem végzett ) sikeres kísérleti eredményekről számolt be anno a „Nature” hasábjain… s ezzel el is nyerte az említett támogatást. (A teljes igazsághoz hozzá tartozik az is: Rubbia ezt később a nyilvánosság előtt bevallotta, utána az említett kísérletet ténylegesen is elvégezték – és az valóságosan is igazolta Rubbia korábbi, a kísérlettől remélt várakozásait.) Mindenkire rá bízom azonban a helyzet etikai megítélését…

4.Mivel ilyenre már volt példa a közelmúlt tudománytörténetében (lásd: 3.ELSŐ INTERMEZZO): ezért egy, a „Rubbia-esetnél” nagyságrendekkel nagyobb léptékű – mind tudományos értelemben mind „egyéb” kihatásai terén (pl. financiális paraméterek, esetleges (akaratlan és szándékolatlan) téves előzetes technikai-technológiai (műszaki) prognózisok, előre megjósolhatatlan nem várt fejlemények stb.) – projekt esetében (pl. már csak az említett „szerencsétlen precedens” (?!) miatt is) mind a CERN LHC kutatói-műszaki stábjának, mind a fizikus társadalomnak, mind a nemzetközi tudománynak, mind a gondolkodó emberek világ-közösségének és az egész emberiségnek fokozott a felelőssége.

5.Talán eddig (vagy más forrásból) alig, esetleg csak nagyon ritkán hangoztatott érvet mondok (mindenek előtt a tisztességes tudományos kutatás szabadságának védelmében): egy bármiféle – nem szándékos: csupán csak figyelmetlenségből, végig nem gondoltságból, ismerethiányból, a különféle külső és belső túlhajtott ösztönző tényezőkből fakadó stb. – esetleges valóságosan is bekövetkező „vis major” magának a tudományos kutatásnak, annak a későbbi lehetőségeinek és megbízhatóságának, a kutatói társadalom szavahihetőségének ártana a legtöbbet: így a tisztességes tudományos kutatás szabadságának magának.

6.MÁSODIK (POZITÍV) INTERMEZZO. Mindannyian ismerjük a „Manhattan Project” történetét… de igen keveset hallani annak a legpozitívabb momentumairól (pedig azok nélkül és az emberiség egy igen kicsi szerencséje nélkül – meglehet – ma talán nem lenne (vagy emberhez méltatlan lenne) a humán civilizáció). A kérdés rendkívüli fontosságára (és történelmi tény – nem pedig fikció – státusára) tekintettel kiemelten ebből néhány elem:

6/1 A „Manhattan Project” költségvetése elenyésző (mondhatni: nevetségesen kicsi) volt az LHC Project-hez képest (és ennek ellenére sikerült…).

6/2 A „Manhattan Project” esetében úgyszintén nem lehetett előre biztosan tudni a sikeres kimenetelt: miként az LHC Project esetében sem (mégis – szerencsére – az első sikerült): a „szerencsére” kitételnek ITT kettős jelentése van (1) egyrészt hamarabb sikerült a „Manhattan Project”, mint a náci atombomba-project ill. (2) (még) nem tudjuk, hogy az LHC Project is (szerencsésen) végződik-e – bár természetesen (gondolom: mindannyian) ezt kívánjuk.

6/3 A „Manhattan Project”-et azért is POZITÍV „intermezzo”-ként említem ebben a konstellációban, mert ott nem létezhetett alternatíva: nem ismerhetve előre a jövőt ( = a hitleri fasiszta birodalom korábban történt összeomlása, mintsem a Karl Wirtz (és Werner Heisenberg) vezette csoport előállította volna a német atombombát ÉS egyben ezzel párhuzamosan a Leslie Groves (és Julius Robert Oppenheimer) vezette „Manhattan Project” korábbi sikeressége az atombomba előállításában az új mexikói sivatagban (Alamogordo-ban) végzett kísérleti robbantással igazoltan - mint a németeké a Peenemünde-i atom-kísérleti telepen: mely (ismét: szerencsére - elmaradt) - ezért (ismétlem ezt is) ott (Los Alamos-ban) NEM LÉTEZHETETT DÖNTÉSI ALTERNATÍVA: TEHÁT NEM LEHETETT MÁST TENNI (MERT AZ EMBERI CIVILIZÁCIÓ MEGMENTÉSE VOLT A TÉT).

7.Kapcsolódó kérdés: csupán „száraz” kockázat / haszon („cost / benefit”) mérlegelés történt-e a genfi CERN LHC részecskegyorsítós kisérlet-sorozat előkészítése esetében (most szigorúan csak az ALTERNATÍVÁK viszonylatában)?
 
Úgy mint pl. „terítéken lévő” tudományos alternatívák:

 
(1.)    az LHC-kísérlettől várható-e a legnagyobb valószínűséggel a felvetett grandiózus (a jelenkori egész természettudományos világképünket minden valószínűség szerint teljesen átalakító) tudományos kérdésekre a válasz (pl. a Higgs-bozon létének / nem-létének az eldőlése, a Higgs-bozon megtalálásának / meg-nem találásának a szignifikanciája, az anyag / antianyag aszimmetria oka / eredete, a szuperszimmetria elmélete igazának eldőlése, a kozmikus sötét anyag TÉNYLEGES mikéntje, az Univerzum 2/3-át képviselő kozmikus sötét energia rejtélyének eldőlése, a húrelmélet igazságának kiderülése, az ún. „extra dimenziók” létezésének / nem-létezésének kérdésére a válasz, a ((most) még mindig csak hipotetikus…) graviton VALÓSÁGOS voltának az eldőlése és végül a brán-elméletek valóságtartalmának kiderülése: melyik brán-elmélet az igaz (ha igazak a brán-elméletek) és mit takar a VALÓSÁG-TARTALMA a bránok / árnyék-bránok világainak (ha léteznek…)),

(2.)    vagy ezekre a fizika tudományának más megközelítései (pl. a kozmikus sugárzás tanulmányozása mind korszerűbb eszközökkel, a HST-t, a Chandra-t, a COBE-t stb. is felülmúló, Föld körüli pályára állítható megfigyelő állomások, távoli térségekbe küldhető űr-szondák stb.),

(3.)    esetleg a biológia tudományának igencsak számos, pillanatnyilag (ebből a szempontból) még háttérbe szorított kutatási irányai,

(4.)    netán a jelenkori pszichológia több területen a közelmúltban áttörést hozott új felismerése mentén formálódó frontvonalak.
 
Illetve („egyéb”) – tudományos és más - alternatívák:
 
(A.)    nem-e az elme / tudat (általában is – és kiemelten az emberi) mélyebb megismerése a járhatóbb út pillanatnyilag,

(B.)    nem-e a földi bioszféra mélyebb megismerése a járhatóbb út jelenleg (pl. a földi globális biológiai létformát valóban ismerjük-e (lásd: pl. Jim Lovelock Gaia-modellje stb.) – mint azt egyszer egyik biológus hallgatónk fölvetette (még számos kivételesen értékes elgondolása kíséretében)),

(C.)    nem-e a láthatólag exponenciálisan gyorsuló krízis-szituáció felé tendáló földi bioszféra (lásd: pl. Juhász-Nagy Pál stb.) és globális humán civilizációs krízis okainak a felderítése-e a járhatóbb út (lásd: pl. Csányi Vilmos – csoport, mint szuperorganizmus vagy egyszemélyes csoportok stb.).
 
Melyek már elvezetnek a szigorú értelemben vett „tudományos” alternítívákon túl „más” alternatívák felé is:
 
-    mint pl. a földi (fizikai, biológiai, pszichikai – és esetleg más…?) létforma jövőjének a kérdése
-    az emberi (biológiai, pszichikai – és esetleg más…?) létforma jövőjének a kérdése… egyáltalán: a Homo sapiens vajon „jól sáfárkodik-e?” a hatókörébe / hatáskörébe vont természeti erőkkel?

… Mint mondtam: nem nagyon tudok (persze: meglehet – csak én vagyok ennyire tájékozatlan…) - ilyen genfi CERN LHC / vagy hasonló („az összes többi”) -  előzetes (komplex) kockázat / haszon mérlegelésekről ezeken a területeken…

8. A tisztességes tudományos kutatás szabadságáról, az őszinte emberi megismerési vágy korlátozhatatlanságáról – mindkét esetben kapcsoltan az emberi felelősséggel – talán sikerült egy-két példával árnyalni, hogy mikre gondolok. A címben felemlített „harmadik kategória” – az egyetemes értékek (az emberi lét, a földi biológiai létforma – és a velünk kapcsolatba kerülhető kozmikus térségek) védelme – is némileg képbe került már.

Itt még valami olyasmire is gondolok, ami (elsőre…) talán banálisnak és magától értetődőnek tűnhet: pedig (ezt sok tapasztalat igazolja) korántsem feltétlenül az.

Az ugye teljesen nyilvánvaló, hogy mindig éppen az adott jelenben élő nemzedék (most például a mi nemzedékünk / a Ti nemzedéketek: akik „aktuálisan” élünk a XXI. század elején) vállán nyugszik minimum két rendkívüli felelősség.

Egyik: a földi humán civilizáció (és a teljes földi bioszféra), a valaha eddig élt összes elődünk (mint ember) és az összes eddigi földi élőlény (mint élő létforma) összes hagyatéka – arra a kb. három és félmilliárd évre visszamenőleg (ill. az emberi hagyatékok esetében ez „csak” pár millió / néhány százezer évre tehető / az ismert írott emberi történelem pedig csupán mindössze néhány ezer évre…). Ebbe azért érdemes belegondolni: hogy egyetlen rossz lépés a részünkről – és „oda lehet” a teljes földi biológiai evolúció három és fél milliárd éves történetének minden csodálatos produktuma (a csillós egysejtűektől a hosszú életű fákon át az elefántokon keresztül a Homo sapiensig minden…) - vagy az emberi kultúra összes hagyatéka (a csak egyszer élt ókori népek alkotásai, a kínai nagy fal, Zenon apóriái, Michelangelo Bounarroti Dávid-ja, a bolygómozgás törvényeit felismerő Johannes Kepler életműve, Johann Sebastian Bach és Ludwig von Beethoven zeneművei, a Pisa-i ferde torony, Rodin Gondolkodó-ja, Maria Sklodowska felismerése a radioaktivitásról, Helen Keller siketen-némán-vakon megírt visszaemlékezései a gyönyörű színes világunkról – vagy hogy miként viselkedett Szimba nevű macskája az őt megfigyelő biológus hallgatónak, esetleg hogy túlélte-e a leukémiáját a szomszéd 4 éves kisfia stb., stb.).)

Másik: az összes utánunk jövő generáció minden egyes tagjának (gyerekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak, ükunokáinknak és még tovább… remélhetőleg a végtelenségig: ha pl. Frank Tipler-nek igaza van…) a léte, élete vagy halála, megszületése vagy meg nem születése… hogy lesz-e az elkövetkező nemzedékeknek jövője – ez szintén mindig teljes egészében az AKTUÁLIS JELEN nemzedékének tagjain (most a mi – a XXI. század eleji – nemzedékünkün) áll vagy bukik KIZÁRÓLAG!

Remélem, hogy ezzel sikerült érzékeltetnem azt, amit szerettem volna: hogy amíg a Homo sapiens „hatásfoka” addig terjedt maximum, hogy az ősember lebunkózta-e egy doronggal a társát – ez nem okozhatott sem kozmikus katasztrófát, sem az emberi faj kihalását (a biológiából tudjuk, hogy addig a fejlettségi szintig eljutni és ott egzisztálni két embernél népesebb populáció létét feltételezte – ezért ettől nem halhatott ki a faj…).

De ahogy a környező világról szerzett ismereteink az évezredek során egyre gyarapodtak és mélyültek: ezzel „hatásfokunk” is nőttön-nőtt. …Bonaparte Napoleon hadjáratainak sok-sok ezer ember esett áldozatul, de a második világháborúnak már sok tíz millió: szerencsére a harmadikról (még…?) nincs tapasztalatunk – de ha csak „lineáris extrapolációt” végzünk (a tudomány és technika tükrében), akkor félő, hogy az „exponenciális kockázat növekedés” becslése a reálisabb. És ne feledjük: sosem a „puska” a veszélyes és a felelős önmagában – hanem az, aki elsüti…

…Fleming, Florey és Chain egy laboratóriumi hanyagságból kifolyólag fedezte fel a penicillint. Nagyon reméljük, hogy SAPIENS mivoltunk (és a nemzetközi fizikus társadalom válogatottan legjobbjai) nem lesznek még véletlenül sem kénytelenek valamikor a közeljövőben egy fordított előjelű kimenetellel végződő (de bolygó méretű) „kísérleti prognosztikai hibára” hivatkozni (mint például – igaz: „csak” néhány tízezer végtaghiányos gyerek esetében (ők a „Contergan-bébik”) – a Thalidomid-ot kifejezetten a terhes kismamák számára (MEGBÍZHATÓ klinikai előkísérletekre hivatkozva…) ajánló gyógyszeripar anno fél évszázaddal ezelőtt…) mert jelenleg már a HATÁSFOKUNK JÓVAL NAGYOBB!

9.A Gödel-tétel alkalmazása jelenünkre: nevesen állásfoglalásunk és vitaanyagunk kérdésköre kapcsán.

Hogy VALÓJÁBAN mit tudunk a világról, arról ugyan nekünk, embereknek is vannak többé-kevésbé releváns képzeteink… de azt is tudjuk 1929-1931 (Kurt Gödel) óta, hogy: bármely rendszerben az adott rendszer által önmagán végzett megfigyelések nyomán KIKERÜLHETETLENÜL születni fognak az adott rendszeren belül eldönthetetlen állítások (és félő, hogy döntéseink a megismerésünk frontvonalai táján lehetnek a legbizonytalanabbak - a hozott döntéseink helyes vagy helytelen volta tekintetében…).

Itt lenne nagyon jó pl. ha már tudhatnánk, hogy OBJEKTÍVE mennyire számíthatunk az INTUÍCIÓ szerepére és segítségére...

Egy külső – minket is önmagában foglaló: de valamiképpen „rajtunk kívül álló” - intelligenciára lehetne talán ahhoz szükség, hogy ahol a mi (a rendszer részeként funkcionáló) megismerésünk relevancia-paraméterei terén mi magunk már nem vagyunk kompetensek: ott is TELJES BIZONYOSSÁGGAL tudjunk helyes döntéseket hozni.

Mint látható: a Homo sapiens faj jelen helyzete (megspékelve a tudomány és technika révén már rendelkezésére álló „hatásfokkal”) - nem csak pl. a genfi CERN LHC kísérlete vonatkozásában „sajátos”, hanem ez eredendő kapcsolatban van az egyetemi kurzusaink alapvető kérdés felvetésével is. A „gondolkodás”, az „érzelmek”, a „játék”… az „intuíció” problémájával éppúgy – mint az érzetekkel bíró „de novo” gondolkodó élő rendszerek létrehívhatóságának a nyitott kérdésével.
 
…Még 2008. kora őszén (2008. szeptember 18-án) délután a 2-es busz egyik Új Szeged-i megállójában teljesen véletlenül összefutottam a buszra várva az egyik biológus hallgatónkkal – és pár megállónyit (a Széchenyi térig) beszélgettünk egy ide is címezhető kérdésről, amit a hallgató fogalmazott meg: hogy ha létrehozunk egy minket meghaladó intelligenciát – nem kell-e majd tőle később nekünk, embereknek tartanunk?

Fentebb szándékosan fogalmaztam úgy, hogy „rajtunk kívül álló” intelligencia – nem pedig „felettünk álló”.

A Gödel-tétel sem azt állítja, hogy egy rendszer „felett” álló másik rendszer szükséges az adott rendszerben megfogalmazott állítások helyes vagy helytelen voltának eldöntéséhez: hanem egy, az adott rendszeren „kívül” álló.

(Ha most – kivételesen… - nem a genfi CERN LHC kísérletének a nyitott kérdéseit firtatjuk…), hanem a mi egyetemi kurzusunk közös célkitűzéseit a hallgatókkal: akkor az előbb említett biológus hallgató nagyon hasznos kérdésére utalva akár – talán - „jó hírem is lehetne” mind az ő számára, mind pedig a kurzusaink hallgatói számára.

...Állítsunk fel egy „kvázi-nullhipotézist”: nevezetesen induljunk ki abból, hogy amit mi létre szeretnénk hívni (az érzetekkel bíró „de novo” gondolkodó élő rendszereket), ezek – az előbbi „gödeli értelemben” – rajtunk „kívül álló” ÁM nem feltétlenül: sőt (szerintem…) bizton állíthatjuk inkább, hogy NEM „felettünk” álló rendszerek lesznek: így „két legyet üthetünk egy csapásra”.

A „nem felettünk” – hanem „rajtunk kívül” – állóság státusának feltételezésére (esetükben) két jó okom is van: bár BIZONYÍTANI (egyelőre: remélem, hogy – csak egyelőre) egyiket sem tudom.

Egyik „jó okom”: hogy nem a földi biológiai evolúció eddig (velünk) a Homo sapiens „pontig” eljutott vonalának LINEÁRIS TOVÁBB LÉPÉSEKÉNT jönne létre ez a „rajtunk kívül álló” intelligencia: ezért kettőnk (a Homo sapiens és a most még nem „specifikálható státusú” másik intelligencia) egymáshoz való viszonya (biológiai evolúciós okokból) semmiképpen sem ALÁ-FÖLÉ rendeléses lesz (szerintem) – hanem MELLÉ rendeléses…

Másik „jó okom” pedig az, amely (részben…) megegyezik Mérő Lászlóéval (lásd: alább): nevezetesen – (szintén kicsit hasonlóan – de nem vele megegyezően (!) – az előbb említett biológiai evolúciós okhoz) ennek a rajtunk kívül álló intelligenciának más lesz („terminus technikus” tekintetében biológiai analógiát használva) az „ökológiai ablaka”, amit a mi földi evolúciós-ökológiai rendszerünkben majd betölt (elfoglal), mint a Homo sapiensé… így nem leszünk EGYMÁS SZÁMÁRA KONKURENCIA!

Egyik lecsapott légy (szegény…) ezek szerint: hogy nem lesz a KONKURENSÜNK ez a rajtunk kívül álló intelligencia – viszont („gödeli okok miatt”) MI IS KÍVÜLRŐL fogjuk tudni kezelni az ő döntési mechanizmusait.

Másik lecsapott légy (ez már talán kicsit sok is a legyeknek…) úgyszintén ezek szerint: hogy ő (a rajtunk kívül álló intelligencia) is FOG TUDNI NEKÜNK SEGÍTENI (ugyancsak „gödeli okok miatt”) – hiszen RAJTUNK KÍVÜL ÁLL - … akár olyan kérdések (számunkra nem egyértelműen eldönthetőek) megítélésében is, mint pl. a genfi CERN LHC-gyorsítója körüli nyitott (tudományos és nem tudományos) kérdések valóság-tartalmának, realitásainak     (és előjeleinek) a megítélése.
 
…Mivel azért hosszú tanulmányt most ebből nem szeretnék kerekíteni: ezért csak nagyon röviden a lényeget – hogy értsünk is valamit ebből a nagy ovációból.

„Konkurencia-mentesség” és „gödeliség” szempontjából is a két(féle) intelligens rendszer „egymáson kívüliségén” van a hangsúly: így „nem zavarják egymás köreit” – lásd: fentebb - (tehát: pl. az előbb említett „2-es buszos hallgatónk” is megnyugodhat…) – viszont KÖLCSÖNÖSEN el tudnak dönteni egymás számára olyan kérdéseket is, melyeket ÖNMAGUKBAN egyikük sem tudna ÖNMAGA SZÁMÁRA A SAJÁT KÖRÉN BELÜL ELDÖNTENI! (…Hiába: talán szegény Pjotr Kropotkin herceg mégsem volt annyira „elmeháborodott” a XIX-XX. század fordulóján… - csak rá nem figyeltek oda annyira, mint pl. a (némileg más biológiai-evolúciós problémákkal foglalkozó) kortársára, az evolúcióbiológus-pszichológus James Baldwin-ra.)

…Most már „csak” a transzláció (az oda-vissza „tolmácsolás”) kidolgozási módja a megoldandó feladat… (Ezt a problémát tekinti egyébként pl. Mérő László is két, egymástól teljesen különböző intelligencia – esetleges – találkozásakor a legnagyobbnak: hogy miként fognak egymással „szót érteni”…?)

Ennek a kérdésnek a megválaszolása ( = a tolmácsolás mikéntje ) viszont akár lehet egy feladvány is a kurzusaink hallgatói számára is...

Annyit elárulok, hogy (azon túl: hogy – természetesen – én sem ismerem a megoldást…) a leendő „tolmács-nyelv” esetében is célszerű (érzésem szerint) – legalább „fél szemmel” – Gödel tételére kacsintgatni…

Még valami: de ez már fogósabb kérdés.

Ennek ellenére a kurzusaink hallgatói számára felteszem… és (természetesen – úgyszintén – erre sem tudva (részemről legalábbis) a választ) mindenkitől, de a kurzusaink hallgatóitól kicsit „nagyobb vehemenciával” - Tőletek - remélem rá a megoldást megtalálhatni: hogy honnan lehet SEJTENI, hogy mi, emberek (a földi biológiai evolúció „egyenesági produktumai”) és az általunk LÉTREHÍVNI MEGKÍSÉRLENDŐ „érzetekkel bíró „de novo” gondolkodó élő rendszerek” között „gödeli viszony” fog fennállni – ami az én „sejtésem”… - (tehát: konkurensei sem leszünk egymásnak ÉS segíteni is tudunk majd egymásnak (pl. a „self” – rendszereinken BELÜLI – önmagukban eldönthetetlen állítások eldöntésében))?

Javaslom: kellő mélységében gondolkozzunk el ezen az (igen komplex) kérdésen…

10.Még egy „találós kérdés” (játék…) otthonra (de: ez tényleg csak játék…) – vajon miért választhattam jelen vitaanyag mottójául a fentebbi C.L.Morgan idézetet…?

11.Végül: arról is érdemes lenne (szerintem) vitát nyitnunk, hogy a – kvázi – MEGOLDHATATLANNAK tűnő (!) problémák megoldhatóságában vagy meg-nem-oldhatóságában mekkora a LOGIKA és mekkora a PSZICHOLÓGIA szerepe / részaránya…?
Segítségként az ezen való meditáláshoz (hátha működik…).

…A suicidium (öngyilkosság) irodalmából ismert egy (igaz) történet.

Egy családban nemzedékek hosszú során át halmozottan fordult elő öngyilkosság. Nem változott semmi - már sok évtized óta.

Egyszer aztán egy pszichológus „kiszállt a helyszínre”: mert feltűnt neki, hogy az öngyilkosságot ebben a családban nemzedékek óta mindig azonos módon követték el – önakasztással. Ezért „terepszemlét” akart tartani.

Kiszállt: tüzetesen végigjárta az egész házat… semmi: már éppen lemondóan fel akarta adni (hogy hiábavaló volt a terepszemle…).

Ekkor derült ki – véletlenül… -, hogy van a háznak egy pincéje is: ahol még nem járt (minden más részében a háznak már igen).

Lementek a pincébe… és a pszichológus AZONNAL megtalálta a nemzedékek óta azonos „módszerrel” elkövetett öngyilkosságok kérdésére a választ: mert észrevett valamit – és (csak egyetlen) kérdést tett fel.

Amit észrevett: az egy kampó volt a falon – úgy valamivel több, mint 2 méter magasságban.

Amit kérdezett: az az volt, hogy mióta van ott az a kampó – s erre azt a választ kapta, hogy már nagyon régen, hosszú évtizedek óta…

Végül - szinte már előre tudva a választ… - és ezért csak a rend kedvéért: még azt is megkérdezte, hogy csak nem erre a kampóra akasztották fel a család tagjai magukat…?

Amire a válasz (természetesen…) a „de igen” volt.

Mire a pszichológus megmondta a család megmaradt tagjainak, hogy mi a teendő: távolítsák el a pincében a kampót a falról…

Epilógus és „happy end”: a házban később nem fordult elő öngyilkosság…

Számunkra (a kurzusaink hallgatói számára is – de talán az egész emberiség számára is…) az lehet a tanulság, hogy: ha azt HISSZÜK, hogy egy probléma megoldhatatlan – és SOSEM PRÓBÁLKOZUNK MEG A MEGOLDÁSÁVAL – akkor biztosan nem is fogjuk megoldani sohasem.

Lehet (!) hogy akkor sem, ha megpróbáljuk: de akkor legalább meg lesz az ESÉLYE a megoldás megtalálásának – de csak ha próbálkozunk is vele…

…Mindezek (remélem) mind a tudományos kutatás szabadsága, a korlátozhatatlan emberi megismerés és az egyetemes értékek védelme terén is használható (szakmai) vitaanyagnak – vagy legalábbis: kérdésfelvetéseknek - is tekinthetők.

Mert azért (és ezt is remélem) valószínűleg abban mindannyian – most itt „hazabeszélve” elsősorban a  kurzusaink hallgatóira valamint a K + F hallgatói csoportunk tagjaira egyaránt gondolva (de persze mindenki más érdeklődőre nemkülönben…) – egyet érthetünk, hogy bolygónk (jelenleg – még… - és remélhetőleg ez így is marad) nem „A majmok bolygója” (és az ember sem „őrült majom” („the crazy ape”) amitől legborúsabb pillanataiban például Szent-Györgyi Albert néha tartott).

Hanem a Föld nevű bolygón jelenleg előrehaladott fejlettségi stádiumú humán civilizáció egzisztál (később pedig – vagy részben esetleg már most is… - talán egy MÁSIK szintén igen magasan fejlett intelligens létforma is: velünk kölcsönösen békés egymás mellett élésben).

Szeged, 2012. augusztus 22.


Szentesi István

APPENDIX: …a hírek persze Genfből (CERN – LHC) 2008. szeptember közepe óta is (mint ahogy már azelőtt is jóval…) – és nemkülönben azután is, mindmostanáig még nagyon sok irányban változtak (és fognak is változni az elkövetkező időkben is…)

…De azóta sem tudok szabadulni azon a számunkra – a K + F hallgatói csoportunk hallgatói számára - nevezetes csütörtökön (2008. szeptember 18.: mindössze két nappal a nagy sokkot kiváltó folyékony hélium „szivárgásos” SKANDALUM után) a K + F hallgatói csoportunk konzultációja során (éppen, amikor Darázs Barbara csillagász – a K + F csoport tagja – az LHC részecskegyorsítóban folyó munka időbeli ütemezéséről és az (előreláthatólag) a 2009. évi várhatő első befutó – különféle - kísérleti adatok (némileg prognosztizálhatő) idő-sorrendjéről beszélt…VOLNA)…hogy az egyik informatikus hallgató tagja a K + F csoportnak (Mile Gábor) épp beszámolt ahét közepén az LHC-ben felmerült különféle nehézségekről (előbb pl. problémák fellépte a keringő plazma-nyaláb hűtése körül stb.) – s hogy EZÉRT (IDEIGLENESEN…) leállították az LHC-t.

…Ez számomra örökre az „idő egy kimerevített kockájává vált…”

…Az ehhez kapcsolódó első internetes kommentárok még elég optimisták voltak: hogy a probléma kicsi és orvosolható – ezért pár napon belül újraindul az LHC.

Ám szeptember 21-én reggel ill. délelőtt többször is megismételt rádiójelentések azonban már másról számoltak be: nevezetesen, hogy az LHC (előbbi okok miatt) akár 2 hónapra is leállhat…

…Aztán, hogy esetleg ez a helyzet is változhat…

Véleményem szerint - ahogy anno még én óvtam mindenkit a „hurráoptimizmustól”: és hogy az LHC kísérlet legelső napjainak (igen kis energiákon tapasztalt) zavartalan beindulása nyomán nagy hangon hirdessék hogy „beindult az LHC – mégis elmaradt a világvége” …úgy azóta már (egyre inkább) az ELLENKEZŐ SZÉLSŐSÉGTŐL szeretnék mindenkit megóvni…

NEVEZETESEN: az LHC tudományos és műszaki stábjának a dicséretes felelősség-érzetét mutatja, hogy AKKOR a fölmerült probléma miatt bejelentették a 2 hónap időtartamra szóló leállítást…

Nálam talán nagyon kevesen szeretnék jobban, hogy sikerüljön ez a grandiózus tudományos vállalkozás (hogy mélyebben megismerjük Univerzumunk titkait – pl. a bránok és árnyék-bránok világát… stb.).

De utalni szeretnék éppen ennek az állásfoglalásnak és vitaanyagnak a „hármas egységére”: a tisztességes kutatás szabadsága, az őszinte emberi megismerés korlátozhatatlansága és az egyetemes értékek (emberi lét, az élők világa és kozmikus térségünk) védelme. Nagyon örülök neki (és ezzel még igen keveset mondtam…) hogy a CERN LHC-s stábja e héten JELESRE VIZSGÁZOTT: eddig úgy látszik, hogy ebben a nagyon nehéz döntési szituációban is maradéktalanul a HELYES álláspont győzött.

Nem szeretném újból felsorolni a fentebbi közel 10 oldal érveléseit: de két dolgot mégis megismétlek – akár az „ismétlés a tudás atyja” bölcsesség jegyében is.

Egyik: nagyon nehéz a kutatás szabadsága – az emberi megismerés korlátozhatatlansága – és a minden értékeink iránti felelősség hajszálvékony mezsgyéjén egyensúlyozni (itt utalni szeretnék az egykori egyik kurzusunk egyik hallgatójának (aki utána még több kurzusunknak is hallgatója volt…) egy később írt vizsgaesszéjére: melyben a kérdését EXTRÉM PONTOSSÁGGAL tárgyalta: ráadásul ő volt az, aki anno azon a kurzusunkon ELSŐKÉNT adta le az esszéjét abban a 2009. évi tavaszi félévben - ezen két paraméter nyomán biztosan önmagára ismer az érintett hallgatónk…).

Másik: megint ama „egykori csütörtök délutáni 2-es buszos hallgató” – aki valószínűleg már így fog bevonulni a tudomány történetébe… - által fölvetett dilemmára utalok: hogy egy általunk (esetleg) létrehívásra kerülő érzetekkel bíró „de novo” gondolkodó élő rendszertől tartanunk kell-e vagy sem? Nap mint nap érzékelhetjük (lásd: LHC…), hogy a hozott döntéseink tartalmának helyes vagy helytelen voltáról leginkább csak UTÓLAG alkothatunk valós képet – és most nem a felelősségre szeretnék itt elsősorban utalni, hanem a megismerésünk ELVI korlátaira. Épp ezért képviselem (már hosszú évek óta) azt az álláspontot, hogy – kiindulva Kurt Gödel nem-teljességi tételeiből – ELENGEDHETETLENÜL szüksége lenne az emberiségnek egy olyan, rajta kívül álló rendszerre, mely itt, döntéseink és megismerésünk legelőretoltabb fontvonalain segítségünkre lehetne akkor, amikor a mi elménk már elérte ezeket a végső határokat, mégsem juthat megnyugtató megoldásra. Ezt a (mindinkább hiányolt) rendszert neveztem kezdetben „szimplán” bioszámítógépeknek (és a hozzájuk vezető utat biológiai információelméletnek), majd tudat(elme)-ekvivalens bioszámítógépeknek, ezt követően érző-gondolkodó bioszámítógépeknek, utána élő kvantumszámítógépeknek, most érzetekkel bíró „de novo” gondolkodó élő rendszereknek – minden egyes lépcsőfok egy-egy előrelépés ezen az úton - (és még lenne rájuk más megjelölésem is: ezen megjelölés tartalmi valósága igazának a kiderülését remélem éppen az annyira fontosnak tartott genfi kísérlet-sorozattól - az egyik tudományos kérdésre az általam legjobban várt (reményeim szerint pozitív) válasz formájában (persze: ez is csak a „nagy egésszel” együtt állhat elő…).

Nem kizárt, hogy a földi humán civilizáció jövője ezen a kettőn (az „egyiken” és a „másikon”) múlhat…


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 10, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés