2018. július 23. hétfő
Lenke
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Testvérgyilkos baktériumok - 2010-03-30 07:24:23 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Testvérgyilkos baktériumok

A rivális baktériumtelepek olyan halálos vegyületet választanak ki, amellyel képesek visszaszorítani ellenfelüket- számolnak be a kutatók.  A szomszédos kolónia növekedésének gátlásával a baktériumcsoport a saját erőforrásait védelmezi, még akkor is, ha a betolakodó telepet közeli rokon faj alkotja.

Eshel Ben-Jacob, a tanulmány társszerzője szerint az eredmény alátámasztja azt a nézetet, miszerint minden egyes telep szuperorganizmusnak, egy többsejtű élőlénynek fogható fel. Ben-Jacob és Avraham Be'er, a cikk első szerzője a Proceedings of the National Academy of Sciences online kiadásában számol be a kutatás eredményeiről.

Önmagukban a Paenibacillus dendritiformis baktérium telepei minden irányba kiterjednek, elágazó nyúlványokat fejlesztenek, innen származik a faj neve is (dendritiformis = fa alakú). Amikor azonban korlátozott tápanyagtartalmú táptalajon kényszerül megosztozni egy másik kolóniával, a két telep elágazó alakja aszimmetrikussá válik, és köztük egy rés, egy „senki földje” alakul ki.

Nem a táplálékhiány szab gátat a növekedésnek. A kutatók elegendő mennyiségű tápanyagot találtak a résben, ugyanakkor sikerült egy olyan fehérje jelenlétét kimutatni innen, amely sehol máshol nem volt megtalálható a Petri-csészében. Amikor a tisztított protein egy cseppjét egy új, P. dendritiformis baktériummal inokulált csészére juttatták, ismét kialakult az aszimmetrikus forma, a telep ágai a cseppel ellentétes oldalra nyúltak. A telep csepphez legközelebbi sejtjei elpusztultak.

A kutatócsoport a fehérjét „testvérgyilkos faktor”-nak nevezte el, utalván arra, hogy a vegyület még a közeli rokon, ugyanazon eredeti kolóniából származó telepeket is elpusztítják, majd azonosították a fehérje expresszálásáért felelős gént. A gén azonban egy olyan fehérjét kódolt, amely túl nagynak bizonyult, a letális faktor molekulasúlya csak kétharmad része volt ennek, és ez a nagyobb fehérje nem fejtett ki ölőhatást. Arra a következtetésre jutottak, hogy egy másik faktornak is szerepet kell játszania a folyamatban.

A P. dendritiformis egy subtilisin nevű fehérjét is kiválaszt, amely alacsony koncentrációban a növekedést serkenti. Mint kiderült, a subtilisin, ez a már ismert vegyület felelős a nagy molekulasúlyú protein hasításáért, amelyből így kialakul a rivalizáló telepek között megtalált fehérje.  

A Paenibacillus dendritiformis ugyan nem patogén, azonban más, antibiotikum rezisztens törzsek jól modellezhetők vele, így vizsgálata hozzájárul a kórokozók elleni küzdelemhez is.

ScienceDaily (Mar. 28, 2010)

Borsics József

 



Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 9, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés