2017. november 23. csütörtök
Kelemen, Klementina
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Szerelmes dal a jura korból - 2012-02-23 19:24:40 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Szerelmes dal a jura korból

Egy nemzetközi kutatócsoportnak nemrégiben sikerült rekonstruálnia egy a középső jura korban élő lombszöcske faj ciripelésének hangját. Ez a legrégebbi ismert dallam, amit a dinoszauruszok is hallhattak. A rovar hangját egy jó állapotban megmaradt szárnylenyomat alapján sikerült feleleveníteni.

A fosszília észak-kelet Kínában került elő, és különösen pontos, épségben megőrződött szárnylenyomatokat tartalmazott. A mai lombszöcskék hangjának kialakításában a szárnyak alsó részén található „fogak” vesznek részt. Ezekhez dörzsölik hozzá a másik szárnyuk felső részét. Ez adja a tipikus ciripelő hangot. Azonban ez idáig nem tudták azt, hogy hogyan is működött ez a kihalt, ősi fajok esetében. Az ősi ízeltlábúak és kétéltűek lehettek az elsők, akik képesek voltak hangadásra. Valószínűsíthető tehát, hogy már a jura kori erdők is hangosak voltak a ciripeléstől és a békák kuruttyolásától.
 
Amikor egy kínai paleontológus csoport, Jun-Jie Gu és Dong Ren professzor vezetésével talált néhány jó állapotú, 165 millió éves rovarfosszíliát, felvették a kapcsolatot a bristoli egyetemen tevékenykedő Dr. Fernando Montealegre-Zapatával és Daniel Robert professzorral, akik az ízeltlábúak hangadásának biomechanikai vizsgálatával foglalkoznak. Hozzájuk csatlakozott még Dr. Michael Engel, a kansasi egyetem rovarevolúcióval foglalkozó szaktekintélye is. A csapat górcső alá vette az egyik különösen jó állapotban megőrződött lombszöcske maradványt, amelyen a szárnylenyomatban lévő erezet és a hangadásra szolgáló fogak akár egy egyszerű fénymikroszkóppal is jól vizsgálhatóak voltak. Ezen információk alapján meghatároztak egy új fajt, az Archaboilus musicus-t. Nevét arról kapta, hogy már a meghatározás során is bebizonyosodott, hogy ez a faj valószínűleg képes volt hangok kiadására.

A csapat másik része a fosszília elektronmikroszkópos képének feldolgozását végezte. Ebből sikerült egy nagyon pontos modellt készíteni az A. musicus szárnyának felépítéséről. Ezután a hangadásra szolgáló fogak elhelyezkedését összevetették 59 ma is élő lombszöcskéével.  Ekkor megerősítést nyert, hogy ez a faj már 165 millió évvel ezelőtt, a jura kor közepén képes volt hangok kiadására. Valószínűsíthető az is, hogy ezeket a hangjelzéseket a párkeresés során használták. Egy tisztán, hangosan ciripelő egyedet a nőstények messziről meghallottak, és ez jelentős szelekciós előnnyel járt. Ezzel jelezték helyüket, jelenlétüket és kondíciójukat is. Ezek a jelzések azonban veszélyesek is lehettek, hiszen a ragadozók könnyen kihallgathatják azokat. Tehát, ez egy koevolúciós nyomást jelenthetett mindkét félre.
 
Dr. Fernando Montealegre-Z. a kapott adatok alapján meghatározta azt, hogy az A. musicus ciripelése milyen lehetett. Az általa kidolgozott biomechanikai alapokon nyugvó módszer szerint a hang frekvenciája 6,4 kHz volt, és 16 milliszekundumos periódusokból állt. Ez alapján rekonstruálta az eddigi legősibb szerenádot, amit itt hallgathatunk meg.
 
Ez a felfedezés betekintést enged a faj ökológiájába, életmódjába is. A kutatók szerint ciripelése alapján az A. musicus valószínűleg ritkás erdőkben élhetett, amik jellemzőek is voltak a jura korban, mivel ott tud messzire eljutni ez a típusú hang. A ma élő, hangadásra képes lombszöcske fajok mindegyike éjszakai életmódot folytat, tehát feltételezhető, hogy ez a faj is éjjel volt aktív. Ebből adódik, hogy a nappali ragadozók elöl (pl. Archaeopterix) sikeresen el tudott rejtőzni, de nem zárható ki az, hogy több jura kori rovarevő emlős (pl. Morganucodon és Dryolestes) is hallotta a hangját, és vadászott rá.
 
A kutatók szerint ez rámutat arra is, hogy milyen régóta elkezdődött a fegyverkezési verseny a ciripelő rovarok és fogyasztóik között. Hiszen azóta megjelentek például ultrahangokkal kommunikáló fajok is, de megjelentek az ezt érzékelő állatok is, a denevérek.

A cikket a Proceedings of the National Academy of Sciences közölte.

ScienceDaily
, 2012. február 6.

Molnár Attila

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 5, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés