2017. szeptember 24. vasárnap
Gellért, Mercédesz
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Rövid, nem-kódoló RNS-ek (sncRNA) diagnosztikai eszközként használhatók mellrák esetében - 2014-02-28 22:19:03 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Rövid, nem-kódoló RNS-ek (sncRNA)  diagnosztikai eszközként használhatók mellrák esetében

A Simon Fraser Egyetem munkatársai rájöttek, hogy rövid, nem-kódoló RNS-ek (sncRNA) egy csoportja, amelyet addig funkció nélkülinek tartották, potenciális diagnosztikai eszközként használható mellrák esetében.Az már nagyon régóta tudott, hogy az RNS molekula nagyon sokrétű szerepet tölt be egy sejt életében. A fehérjeszintézishez szállít információt (hírvivő RNS, mRNS); a riboszómákban, azokban a komplexumokban, ahol az mRNS alapján a sejt fehérjéket gyárt, fontos strukturális szerepet tölt be (riboszomális RNS, rRNS).

Ugyancsak lényeges szerepe van a fehérjék alapköveinek, az aminosavaknak a riboszómákhoz való szállításában (transzfer RNS, tRNS). Ez utóbbi két RNS molekulát nem-kódoló RNS-nek neveztek el, elvégre nem készül róluk fehérjeátirat. Csak az utóbbi pár évtizedben derült ki, hogy vannak rövid, nem-kódoló RNS-ek is, de a szerepük nagyon sokáig ismeretlen volt. A méretük pár tucat bázispártól pár száz bázispárig terjed, és gyakorlatilag minden sejttípusban képződnek, az élővilág összes nagy ágában. Sokáig úgy tartották, ezek csupán bomlástermékek, vagy épp hibás, felbehagyott mRNS molekulák. A molekuláris biológia azonban óriási forradalmon ment keresztül a kilencvenes évek óta, és ez olyan eszköztárat adott a biológusok kezébe, amellyel már meg lehetett vizsgálni a sejtek életének  apró részleteit. Kiderült, hogy az addig fölöslegesnek tartott nem-kódoló RNS molekulák bizony igencsak fontos szerepet játszanak a sejtek életében. Meglepően sok fajtáról tudunk, és majdnem teljesen biztos, hogy a lista még nem teljes. A rövid nem-kódoló RNS-ek közül talán a legismertebbek a nemrégiben felfedezett mikroRNS-ek, amelyek a fehérjeszintézis szabályozásában rendkívül fontosak. Ezek a rövid, nem-kódoló RNS molekulák ugyan nem kódolnak fehérjéket, de mégis van információ tartalmuk: ezek a molekulák felelősek a génkifejeződés - és egyedfejlődés - szabályozásának egy jelentős reszéért. Ismerve jelentőségüket talán nem meglepő, hogy különféle kóros folyamatokban is komoly szerepük van.

A kisméretű, nem-kódoló RNS molekulák egy másik csoportja a géneket kódoló DNS azon szakaszáról származik, ahonnan az RNS transzkripció elindul. Ezek a molekulák latszólag teljesen véletlenszerűen képződnek: eddig nem sikerült rendszert találni a szekvenciáikban, és semmiféle korrelációt nem lehetett felfedezni sejtfunkciókkal vagy kóros elváltozásokkal. Egészen mostanáig úgy gondolták, hogy ezek a szekvenciák mindössze a transzkripcióval együtt járó “zaj” –abortív, sikertelen transzkripciós termékek.

A kanadai Simon Fraser Egyetemen dolgozó Steven Jones es munkatársai számítógéppel analizálták a The Cancer Genome Atlas (A Rák Genom Atlasz) project keretében létrehozott RNS szekvenciák adatbázisát. Kísérleteik során úgy találták, hogy megfelelő matematikai eszközökkel szűrve ezt az adatbázist, klinikailag fontos információt tudnak kinyerni a rövid nem-kódoló RNS-ek (sncRNA) szekvenciáiból. Az eredmenyeik szerint mellrákkal kapcsolatba hozott génekből származó sncRNA molekulák mennyiségében jelentős változások mennek végbe. A közös ezekben a molekulákban az, hogy a gén legelejéről (az első exonról) íródnak át.

Dr. Jones és munkatársai azonosítottak olyan sncRNA molekulákat, amelyek egy invazív mell-karcinóma esetén eltérő mennyiségben voltak jelen, mint egészséges szövetben, és ezt az adatot felhasználva képesek voltak azonosítani mintákat, amelyeket mellrákkal diagnosztizált emberektől nyertek, és megbecsülni, mennyire előrehaladott stádiumban voltak a betegek.

Ez a módszer, ha további vizsgálatok során hatékonynak bizonyul, nagyon hasznos lehet diagnosztikai módszernek, es segíthet megérteni a rákos megbetegedések keletkezésének mechanizmusát epigenetikai szinten.

Forrás: Medical Daily
Kép

2014. március 1.

Donászi András



Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés