Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.

Ritka fehérjemódosulás szerepe az izomsorvadás kialakulásában - 2010-01-03 20:08:53	0 hozzászólás
Ritka fehérjemódosulás szerepe az izomsorvadás  kialakulásában Izomsorvadásban szenvedő betegek vizsgálatakor amerikai kutatók felfedezték, hogy a betegség hétterében egy kulcsfontosságú fehérje szokatlan módosulása áll. Szerintük a jelenség természetének alapos megismerése reményt ad az izomdisztrófiás betegek általános kondícióját javító kezelések kidolgozására. A fehérjék szintézisüket követően kémiai módosulásokon esnek át: cukor illetve lipid oldalláncok kapcsolódhatnak hozzájuk, így végső soron glikoproteinek vagy lipoproteinek keletkeznek belőlük. Az ilyen, enzimek által katalizált kémiai változások után nyerik el végső térszerkezetüket és funkciójukat. Ha a modifikációs folyamat zavart szenved, hibás fehérje keletkezik, ami sok esetben kóros folyamatok kialakulását is eredményezheti. Az Iowai Egyetem kutatói, élükön Kevin Campbell professzorral az izomműködés szempontjából fontos fehérjét, a dystroglycant választották vizsgálatuk tárgyává. Erről a molekuláról tudják, hogy hibás megjelenése áll több típusú izomdisztrófiás betegség hátterében. Fiziológiás körülmények között ez a glycoprotein az izomsejtek membránjában található, feladata az izomsejtek kapcsolása a lamina basalishoz, ennél fogva tehát az izomsejtek szöveti – szerkezeti integritásáért felel. A dystroglycan egy dimer glikoprotein: az α – dystroglycan az extracelluláris komponens, a β – dystroglycan a dimer transzmembrán alkotója. A β alegység köti az izomsejten belüli dystrophyn nevű óriásmolekulát, ami az izomsejt aktin filamentumaihoz kapcsolódik. Az α alegység a bazális membrán laminin molekuláját köti.  Így végső soron tehát ez a glikoprotein komplex az izomfonalak és a bazális membrán kapcsolatát közvetíti. A kutatók megállapították, hogy amennyiben a molekula elveszti azt a képességét, hogy az alaphártya laminin nevű molekuláját kötni tudja, izomsorvadás alakul ki, illetve hozzájárul egyes epitheliális eredetű daganatok megjelenéséhez is. Többnyire a lamininhez való kötődés akkor szenved zavart, amikor a fehérjéhez hibás cukor oldalláncok kapcsolódnak. Érthető tehát, hogy a biológusok fő célkitűzése az volt, hogy identifikálják azokat az egyedi oldalláncokat, amelyek a kötésben kulcsfontosságúak.  Tömegspektometriás és NMR visgálatokkal sikerült azonosítaniuk a kérdéses molekulát, mely nem más, mint az α alegység mucinszerű doménjéhez kapcsolódó foszforilált O-mannosyl glycan. A felfedezés érdekessége, hogy fehérjéken a foszfátcsoportot tartalmazó cukor oldalláncok jelenléte magasabbrendű élőlényekben, mint például az emlősök, igen ritkának számít. Érthető tehát, hogy ezt a szokatlan kémiai szerkezetet tovább vizsgálták. A további megfigyelések alapján megállapították, hogy a vele született izomdisztrófiás betegek esetében a foszforilált O-mannosyl – glycan csonkolt: szabadon álló foszfátcsoportja nem képes a laminin kötésére, ami azt eredményezi, hogy az izom strukturális - funkcionális integritása nem alakul ki. Az már ismert, hogy egyes daganatsejtekben az úgynevezett like-acetylglucosaminyltransferase (LARGE) enzim szupresszált állapotban van. Dr. Campbell szerint ez a fehérje tehető felelőssé azoknak a cukor oldalláncoknak a felépüléséért, melyeken keresztül a dystroglycan köti a bazális membránt. Így érthető, hogy azok a tumorsejtek, amelyekben a LARGE működése gátolt, könnyebben válnak szabaddá és hoznak létre áttéteket, hiszen működő oldalláncok nélkül a sejt nem kötődik az alaphártyához. Ha a kutató feltételezése helytálló, a dystroglycan glikolizálás pontos enzimatikus és kémiai hátterének megértése az izomsorvadás kezelésén túl az antitumor terápiák előtt is új lehetőségeket nyithat. Forrás: Science. 2010 Jan 1; 327(5961):88-92 Szlávik Attila
Cikk ajánlása » email:	Hozzászólás

Értékelések száma: 1, Cikk értéke (1-10):