2017. szeptember 20. szerda
Friderika
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Reverzibilis evolúció a poratkáknál - 2013-03-11 09:13:30 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 1 hozzászólás 
Reverzibilis evolúció a poratkáknál


Az evolúcióbiológiában nagyon ritka esemény, hogy sikerült bebizonyítani: az törzsfejlődés nem mindig egyirányú - néha egy-egy élőlény korábban kifejlődött jellemzőit (ún. apomorf jellegeit) elhagyhatja, és bizonyos tulajdonságokban az ősi (ún. pleziomorf) jellemzőkhöz térhet vissza. Amerikai akarológusoknak (atkatudósoknak) most sikerült minden kétséget kizáróan bebizonyítaniuk, hogy a mindenki által jól ismert poratkák éppen egy ilyen ritka evolúciós 'visszalépéssel' fejlődtek ki és hódítottak meg számtalan élőhelyet, köztük a lakások különféle zugait is.

Louis Dollo az 1800-as évek végén fogalmazta meg a róla elnevezett szabályt, mely szerint az evolúciós változások irreverzibilisek. A szabály alól kevés alaposan alátámasztott kivétel ismert, így a Michigani Egyetem kutatói (Barry M. OConnor és Pavel Klimov) által nagy mennyiségű DNS-szekvenciadattal is megtámogatott analízis nagy jelentőséggel bír. A kutatók 700  atkafaj 5-5 génjét vetették össze, hogy a fajok evolúciós kapcsolatait bemutató törzsfát készíthessenek. A minták begyűjtéséhez sok segítséget kaptak kollégáiktól, de így is 2 évbe telt, mire minden fontos evolúciós ágat képviselő atkából sikerült mintát szerezniük - különösen egyes afrikai madarakon élő fajokat volt nehéz begyűjteni.

A DNS-analízisből nyert adatok kiértékelése mellett a kutatók összesen 62, a poratkák evolúciójára vonatkozó elméletet vizsgáltak meg és vetettek össze. Az poratkák (Pyroglyphidae család) és rokonaik régóta gondot okoztak a rendszertannal foglalkozó szakembereknek, így nem csoda, hogy sokan sokféleképpen próbálták őket besorolni az atkák mintegy 50 000 fajt számláló alosztályába. Az új adatok rendkívüli meglepetést okoztak: a DNS-szekvenciák hasonlóságából egyértelműnek látszott, hogy a poratkák az ún. Psoroptidae családba tartozó rühatkákból fejlődtek ki.

A kisállattartók és az állattenyésztők számára ismerős Psoroptidae-rühatkák erősen specializált, obligát parazita ízeltlábúak, képtelenek a gazdaszervezet bőrén kívül máshol megélni. Parazita életmódjukhoz számos módon alkalmazkodtak. Ilyen fontos alkalmazkodás pl. a viszonylag alacsony páratartalom elviselése, a nehezen emészthető keratin lebontásának és a gazdaszervezet cseréjének képessége. Ezek az atkák tehát számos különböző melegvérű állatot képesek parazitálni, de a gazdát elhagyva nem maradnak életben. Úgy tűnik, egyes atkáknak valahogyan mégis sikerült túlélniük a gazdaállatok testén kívül, valószínűleg azok fészkeiben, ahol tollakat és bőrdarabokat fogyasztottak, majd visszanyerték a parazita őseik által korábban elvesztett tulajdonságaik egy részét. Később más körülményekhez is alkalmazkodtak, sok fajuk fejlődött ki, majd az emberi otthonokban leltek új élettérre, melyet tömegesen be is népesítettek.

A poratkák a legtöbb gondot allergén anyagaik által okozzák. Ezeket az allergéneket még parazita őseiktől örökölték. Ugyanakkor korábban is ismert volt, hogy az ún. készletatkák allergén anyagai és a poratkák vegyületei között nincs, vagy gyenge a keresztreakció - aki az egyikre allergiás, nem feltétlenül lesz az a másikra is. Ennek a jelenségnek nem volt ismert a magyarázata, de az új eredmények alapján úgy tűnik, a két csoport között csak távoli a rokonság, emiatt nem hasonlítanak az allergén vegyületeik sem.

Forrás: University of Michigan
, Systematic Biology, Kép

2013. március 11.

Walter P. Pfliegler
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 

Küldő: primavis2013-03-12 14:01:07 
Az a véleményem, hogy szó sincs semmiféle viszalépés! A Dollo-szabály ugyanis a fenotipikus jellegekre vonatkozik s nem a viselkedésmódra! Akkor beszélhetnék visszafordulásról, ha megváltozott volna a szájszervük, majd visszatért eredeti alakjába. De mind a poratkáknak, mind a rühatkáknak pl. rágó szájszerveik vannak. Ráadásul a táplálékuk is ugyanaz. csak a poratkák kivülről mig a rühatka a bőrbe befurakodva fogyasztja a hámsejteket! Más atkák a tollak keratinját g fogyasztják, még a kitömött madaraknál is.
A viselkedésben van visszatérésé, hiszen az egykori vízi állatok szárazföldiekké válva ismét vízivé alakulhatnak (ld. a ceteket, vízi hüllőket, stb). de arra nincs példa - s ez sem az! - hogy morfológiai jellegek módosulva újból visszatérjenek eredeti szerkezetükhöz. A cet uszonya, farka csak analóg szerv a hal uszonnyal, farokkal).
Ráadásul a cikkben szereplő kutatók megint DNS-ből b végeztek "béljóslást" és jutottak a fenti következtetésekre! Nem kellene a jobb sorsra érdemes és rendkívül fontos genetikát folyvást diszkreditálni feltűnésre vágyó kutatók kedvéért! Mivel nem rendelkezhetnek az elképzelt elődök DNS-val mint összehasonlitási alappal. az egész nem egész egy ellenőrizhetelen spekulációnál!
 

Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés