2017. november 23. csütörtök
Kelemen, Klementina
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Rég volt emlősök válasza a hőmérsékletváltozásokra - 2012-02-29 20:50:57 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Ősi emlősök válasza a hőmérsékletváltozásokra


Régóta vitatott az, hogy milyen következményei lehetnek a globális éghajlatváltozásnak. Tény, hogy az átlaghőmérséklet növekszik, a sarkkörök jégtakarója olvad és a fajok kihalási üteme gyorsul. Amíg a tudósok egy része klímaváltozást előrejelző modelleket dolgoznak ki és finomítanak, addig paleontológusok a múltbéli extrém rövid globális felmelegedési események vizsgálatával közvetlen bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy régen az emlősök miként reagálnak a hőmérséklet emelkedésére.

A kutatók eredményeit február 24-én közölte a Science folyóirat, amelyben a lovak evolúciójának vizsgálata során korrelációt találtak azok testméretének változása és a hőmérsékleti visszonyok ingadozása között. A kutatást nyolc intézmény tudósai végezték a Floridai és a Nebraskai Egyetem vezetésével.

Azzal korábban is tisztában voltak, hogy az vizsgált periódusban élt emlősök kis testmérettel rendelkeztek és tudták, hogy a környezet meleg volt, de azt nem értették, hogy a hőmérséklet kifejezetten a testméret evolúciójához vezet. A kutatók elemezték azt is, hogy a szárazság és a szén-dioxid szint befolyásolják-e az állatok termetének alakulását. Azt találták, hogy ennek inkább a hőmérséklet a legnyilvánvalóbb kiváltó tényezője.

A tanulmány társszerzője, Jonathan Block, a Floridai Természettudományi Múzeum gerinces őslénytan kurátora szerint a lovak elvolúciójuk kezdetén nagyjából akkorák voltak, mint egy Törpe schnauzer. Később, megjelenésük után először még kisebbek lettek, aztán drámaian megnőtt a testméretük. Ez a mintázat pontosan megfelel az akkoriban jellemző globális éghajlat-ingadozásokéval.

A legkorábbról ismert ló maradványt a Sifrhippus-t Észak-Amerikában találták, és a paleocén-eocén termális maximum (PETM) idejéből származik. Ezen 56 millió évvel ezelőtti klímaesemény során (mely mintegy 175 ezer évet tartott) az atmoszféra és az óceánok szén-dioxid koncentrációja megemelkedett, aminek következtében a hőmérséklet 10-20 fokkal megnőtt. A fossziliákat a Wyoming Bighorn-medencéből gyűjtötték, megmérték és izotópos elemzésnek vetették alá, így végigkísérhették a Sifrhippus evolúcióját. Megállapították, hogy kb. 5,5 kg-ról 130 ezer év alatt mintegy 30%-al csökkent a súlyuk, kb. 4 kg-ra zsugorodtak, ami megfelel egy kisebb házimacska súlyának. Majd ezt követően mindössze 45 ezer év alatt mintegy 7 kg-nyit nőttek.
 
Ross Secord, a tanulmány vezető szerzője szerint, ez a legnagyobb felbontású eddig ismert ilyen jellegű földi felvétel, és hűen tükrözi, hogy miként változott az éghajlat abban az időben a Wyoming Bighorn-medencében. Secord vizsgálta először Block-al közösen egy posztdoktori kutatás keretében a lovak és más emlősök fogméretét, majd a Nebraska-Lincoln Egyetem 2008-ban csatlakozott a kutatáshoz. Elmondásuk szerint, mikor először szemügyre vették az adatokat, azonnal látták, hogy a lovak méretének változása és a hőmérséklet ingadozása tükörképei egymásnak. Block elmondta, hogy a kutatás évekkel ezelőtt kezdődött, amikor Stephen Chester, egy egykori a Floridai Egyetemen tanuló diák (jelenleg a Yale-i Egyetem doktorandusza), a tanulmány társszerzője, lemérte a lovak fogát, és azt tapasztalta, hogy azok a korukhoz képest túl nagyok. Minél későbbi időszakból származó mintát vizsgált, egyre kissebbek lettek.

A kutatócsoport által bemutatott eredmények fontos kérdéseket vetnek fel, melyek közül talán a legfontosabb az, hogy a jelenleg élő állatok hogyan fognak reagálni a jövőbeli gyors éghajlatváltozásra?

Ugyanis jelenleg úgy tűnik, hogy az emlősök egyharmada egyre kisebb méretű. Azonban a tudósok tisztában vannak azzal, hogy a paleocén-eocén termális maximum idején a felmelegedés sokkal lassabban történt, mint napjainkban, így az akkor élt állatoknak sokkal több idejük volt arra, hogy a hőmérsékletnek megfelelően alakítsák a testméretüket.

Philip Gingerich, Michigan Egyetem kutatója és az Őslénytani Múzeum igazgatója is egyetért ezzel a feltételezéssel. Ő volt az, aki 1989-ben először igazolta egyértelműen a kapcsolatot a testméret és a hőmérséklet között a PETM idején. Szerinte az a legfontosabb kérdés, hogy mely állatok tudnak a leginkább alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez.
 
A PETM földtörténeti szempontból egy nagyon fontos időszak, ugyanis ekkor jelent meg a legtöbb nagy emlőscsoport, beleértve a főemlősöket, valamint az első páros-és páratlan ujjú patásokat. Ennek az időszaknak az eredménye az állatok jelenlegi diverzitása. Tudva, hogy a testméret kulcsfontosságú az emlősök ökológiáját és élettani működéseit tekintve, előfordulhat, de nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az emlősök ugyanilyen evolúciós választ adnak majd a jövőbeni globális felmelegedésre.

ScienceDaily
, 2012. február 23.

Dimény Orsolya


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 4, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés