2017. szeptember 24. vasárnap
Gellért, Mercédesz
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Öreg termeszek öngyilkos védekezése a betolakodókkal szemben - 2012-08-03 11:32:31 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Öreg termeszek öngyilkos védekezése a betolakodókkal szemben

A rovartársadalmakban igen fontos feladat a betolakodók elleni védekezés, de a védekező viselkedés természeténél fogva veszélyes. Sőt bizonyos fajoknál halálos. Egy termeszfaj öreg egyedei, melyek már más módon kevéssé vannak hasznára a kolóniának, saját pusztulásuk árán, de igen hatékonyan védik a kolóniát a betolakodók ellen.

Különböző fajok különféle védekezési stratégiákat fejlesztettek ki a támadókkal szemben. Ilyen például a mozdulatlanná dermedés, mikor az állat halottnak tetteti magát, vagy egy mozgó testrész ledobása elterelő hadműveletként. Sok rovar egyszerűen csak összenyomja potrohizmait, és így kiengedi béltartalmát, vagy esetleg valamilyen riasztó illatú váladékot bocsát ki, ezzel zavarja meg illetve el a támadóját.

A Robert Hanus és Jan Šobotník, a Cseh Tudományos Akadémia (Academy of Sciences of the Czech Republic) kutatói által vezetett nemzetközi kutatócsoport a Neocapritermes taracua termeszfajt vizsgálta, mely Francia Guyanában őshonos. Számos dolgozó potrohán különböző méretű kék foltokat fedeztek fel. Mikor pedig csipesszel megfogták ezeket a termeszeket, meglepődve tapasztalták, hogy az állatok felrobbannak, miközben mérgező, ragadós folyadékot engednek ki, belső szerveik darabjaival együtt.

Mikroszkóp alatt megnézve kiderült, hogy a kék foltok külső tasakok, melyek kristályokat tartalmaztak. A kristályok réztartalmú fehérjéket tartalmaznak, melyeket a nyálmirigyek tetején lévő specializált mirigyek választanak ki. A csoport szerint a fehérje valószínűleg hemocianin, melynek a hemoglobinhoz hasonlóan oxigénszállító szerepe van egyes állatcsoportoknál. Mint azt Thomas Bourguignon, a Brüsszeli Szabadegyetem (Université Libre de Bruxelles) kutatója kifejtette, mikor a tasakok felrobbantak, a kristályok keveredtek a nyállal és a hemolimfával, melynek eredménye egy igen mérgező folyadék lett.

A csoport megvizsgálta, hogy vajon ez az öngyilkos viselkedés a védekező stratégia része. Foltos és foltokkal nem rendelkező termeszeket állítottak szembe két rivális termeszfaj egyedeivel. Ez utóbbiak a N. taracua termeszekkel versengenek a táplálékért és a területért. Mikor a foltos termeszek már nem voltak képesek állkapcsaikkal megvédeni magukat, felrobbantották a tasakokat, mikor ugyan elpusztultak, de kiengedték a tasakokból a mérgező folyadékot, ami megbénította és megölte a hozzáérő ellenséges termeszeket. A folt nélküli egyedek szintén felrobbantak, mikor a betolakodók fenyegették őket, de sokkal kevésbé készségesen. Vonakodásukra a következő vizsgálatok adtak magyarázatot.

A kutatók tesztelték a toxinok hatékonyságát, úgy, hogy egy-egy folyadékcseppet tettek az ellenséges termeszek testére. Összehasonlították a foltos dolgozók kék folyadékát, ami a kristályokat és a nyálmirigyek váladékát is tartalmazta, ugyanezt a folyadékot a kék kristályok eltávolítása után, a folt nélküli termeszek nyálát, és ugyanazt a folyadékot, miután kék kristályokat adtak hozzá. Azt találták, hogy a legmérgezőbb a kék folyadék volt, a következő a sorban pedig a kék kristályokkal kevert nyál volt. A folt nélküli dolgozók váladéka ötször kevésbé volt hatékony, mint a foltosaké.

A kutatók megfigyelték, hogy a foltos egyedek állkapcsa nem volt már olyan éles, mint folt nélküli társaiké, és ez azt jelezte, hogy a foltosak idősek. A vizsgálatokból kiderült, hogy tasakok száma és mérete a dolgozók korával nő, ahogy a mérgező váladék mennyisége is. A fiatalok tehát azért igyekeztek elkerülni a robbanást, mivel koruk és kevésbé hatékony mérgük miatt viselkedésük inkább veszteséget jelent a kolóniának, mint nyereséget.

A dolgozók más munkára, például a táplálékgyűjtésre való képessége a korral csökken, ahogy az a képességük is, hogy állkapcsukkal védjék meg a kolóniát. Tehát egyre kevésbé hasznosak a kolóniának, de öngyilkos védelmezőkként még hasznára lehetnek.

Az öngyilkos felrobbanó viselkedést már korábban is megfigyelték a termeszeknél, de az inkább béltartalom kilökésével járt, ami csak megzavarta és lelassította az ellenséget, de nem ölte meg. A N. taracua-nál megfigyelt, anatómiai és viselkedési sajátosságok, valamint fiziológiai és kémiai folyamatok kombinációjából képzett stratégia egyedülálló.

A kutatás a Science folyóiratban jelent meg.

Forrás:
PhysOrg, Kép


2012. augusztus 3.

Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés