Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.

Öreg királynő nem vén királynő - 2012-04-16 23:08:15	0 hozzászólás
Öreg királynő nem vén királynő Az állatok világában többnyire az a jellemző, hogy az életük végéhez közeledve az egyedek szaporodási képessége erősen csökken, vagy egészen megszűnik. Ez teljesen normális, hiszen a szaporodás az idő múlásával egyre jelentősebb energia befektetéssel jár. Nemrégiben azonban, a Regensburgi Egyetem két kutatója rávilágított, hogy ez egyáltalán nem jellemzi a hangyakirálynőket. Az állatok életében az egyed öregedésével többnyire együtt jár a szaporodási képesség csökkenése, amit a szakemberek „szaporodási aggkornak” neveznek. Ez a folyamat érinti a legtöbb, hosszú életű gerinces állatot (és az embert), illetve a rövid életű gerincteleneket is. Bár a különösen hosszú életű (a vizsgált faj a Cardiocondyla obscurior királynőinek átlagos élettartama 26 hét), társadalomban élő rovarok királynői szinte jelentkeznek arra, hogy megvizsgálják az élettartamuk és szaporodási képességük közötti összefüggéseket, erről ez idáig vajmi keveset tudnak a szakemberek. Ezek az egyedek képezik a közösség legfontosabb részét, ezért a dolgozók és katonák akár az életük árán is megvédik királynőjüket, így azok általában jóval tovább élnek, mint a hasonló méretű ízeltlábúak és saját alattvalóik. A hangyakirálynők a kolónia megalapításakor kizárólag terméketlen dolgozókat hoznak világra, és csak életük késői szakaszában keltetnek ki termékeny utódokat. Ebből a német kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek az egyedeknek a termékenysége a kor előrehaladtával valószínűleg nem változik jelentős mértékben. A feltevés ellenőrzésére Jürgen Heinze és Alexandra Schrempf - 25 boly Cardiocondyla obscurior kolóniát vett górcső alá. Azért esett erre a fajra a választás, mert a kolóniák és az egyedek mérete is viszonylag kicsi (20–30 dolgozó és 1–5 királynő, 2 mm-es testhossz), így laborban is jól kezelhetőek. A faj királynői még a születési kolóniában párzanak, ezután elhagyják azt, és néhány dolgozó segítségével új közösséget alapítanak. A vizsgálathoz 25, előzőleg megtermékenyített nőstényt különítettek el, és 20-20 dolgozó segítségével saját kolóniákat alapíttattak velük. Ezeket a természeteshez közeli körülmények között tartották, kétnaponta higított mézzel etették őket, és időnként felaprított csótányokat adtak nekik. A lerakott petéket hetente kiszedték, a dolgozók számát pedig 20-on tartották. Ezzel próbálták a szaporodási nyomást állandó szinten tartani. Mivel a peték egy hét alatt jutnak az első lárvaállapotba, és a dolgozók nem raknak petéket, ezért azok heti egyszeri összegyűjtése megbízható eredményeket ad arról, hogy a királynők hány petét raktak le az adott időszakban. Az összesített heti peteszámok (medián 220, kvartilisek 183, 350) alapján sikerült arra a következtetésre jutni, hogy azok a királynők, amelyek tovább élnek, több pete lerakására képesek, mint társaik, amit nagyrészt az magyaráz, hogy hosszabb időszakon keresztül képesek szaporodásra. Egyértelműen megállapítható volt az is, hogy a peterakási aktivitás az életkorral együtt növekedett,  25 közül 21 kolóniában az életkor és a peték száma között pozitív korreláció mutatkozott. Az átlagos heti petelerakások száma jelentősen alacsonyabb volt, mint a királynő életének utolsó két hetében lerakott peték száma. (A királynők életének utolsó hetében lerakott peték száma megközelítette a legtermékenyebb időszakban lerakott peték számát.) A vizsgálat során nem azt vizsgálták, hogy a királynők valós helyzetben mennyi petét raknának, hanem azt, hogy állandó kolóniaméret és körülmények között hány pete lerakására képesek. Bizonyára eltérő eredmények születtek volna, ha a petéket hagyják kikelni, mivel a királynő ez esetben feltételezhetően nem tojt volna annyit. Azonban a vizsgálat kellően rámutat arra, hogy a peterakó képesség a kor előrehaladtával egyáltalán nem csökken a hangyakirálynőknél, hanem épp ellenkezőleg, jelentősen növekszik. Korábbi kutatások megállapították, hogy a társas rovarok között a szaporodásra alkalmas egyedek sokkal tovább élnek steril társaiknál. A jövőbeli kutatások kideríthetik, hogy a szaporodás most bemutatott jellemzője hogyan befolyásolja a kolónia fejlődését, és esetleg arra is rájöhetünk egyszer, hogy mi, emberek, hogyan hosszabbíthatjuk meg termékeny életszakaszunkat. A cikket a PLoS ONE közölte. 2012. április 16. Molnár Attila
Cikk ajánlása » email:	Hozzászólás

Értékelések száma: 5, Cikk értéke (1-10):