2017. augusztus 17. csütörtök
Jácint
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Nézz a lábad elé! - avagy a titokzatos kunsági bükköny – Interjú Endrédi Anettel - 2013-01-28 12:37:48 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Nézz a lábad elé! - avagy a titokzatos kunsági bükköny  – Interjú Endrédi Anettel

Endrédi Anett  –  biológus, kutató

Születési év: 1988.

Végzettségek:
2010 – SZIE-ÁOTK , Biológia BSc
2012 – SZIE-ÁOTK, Biológia MSc
2012-től SZIE-BDI, doktorandusz

Munkahely:
2013-tól SZIE-ÁOTK, Biológiai Intézet, biológus


Miért lettél kutató? Mely élményeid voltak meghatározóak a pályaválasztásodban?

A természet iránti vonzódásom már olyan korán kezdődött, hogy nem is emlékszem rá. Mint ahogy az egy kertvárosi gyereknél nem szokatlan, én is szerettem odakint lenni, bár a többiekkel ellentétben az általános iskolai szünetekben én aknázó pókokat gyűjtöttem az iskola udvarán.
Tehát a biológia elég korán érdeklődésem középpontjává vált. Ettől még persze lehettem volna orvos, állatorvos, biológia tanár vagy megannyi más, mégsem fordult meg soha a fejemben egyik sem. Nekem valami olyanra volt szükségem, ami nagyon változatos, kevesebb stresszt, de sok kihívást ígér és minél több kreativitást igényel. Ezért érdeklődtem a művészetek iránt is, de később rájöttem, hogy van metszete a különböző igényeimnek. A kutatómunkában ezt mind meg lehet találni, ha ügyes az ember.


Mi a fő kutatási területed?

Magyarországi védett és fokozottan védett növények élőhelyen kívüli felszaporításával, visszatelepítésével és biológiájának kutatásával foglalkozom a Szent István Egyetemen, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve. Ez a kutatás a kunsági bükkönnyel (Vicia biennis L.) kezdődött, és bár újabban más fajokat is bevontunk a programba, ma is ez az elsődleges.

A kutatás valójában arról szól, hogy olyan növényfajok esetén, melyek a kihalás szélére sodródtak hazánkban, megkíséreljük fenntartani a populációkat, amíg alapos kutatásokkal megismerjük őket, és rájövünk, hogy mi okozza ritkaságukat. Ha erre választ találnánk, egyrészt hatékonyabbá és gazdaságosabbá tudnánk tenni a védelmüket, másrészt nagyobb pontossággal tudnánk megjósolni, hogy a jövőben hogyan reagálnak majd a fajok populációi a környezet változásaira.


Miért éppen a kunsági bükköny? Mit kell tudni róla?

Ennek több oka is van. Egyrészt, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai hosszú ideje foglalkoznak vele, így egyike volt annak a néhány fajnak, melyek szaporítását javasolták nekünk. Másrészt, a kunsági bükköny több szempontból is nagyon érdekes faj, ezért felkeltette az érdeklődésünket.

Magyarországon fokozottan védett, és bár már több mint száz éve ráébredtek a magyar szakemberek, hogy a hazai populációkat védeni kell (egyike volt az elsőként védelemre javasolt növényfajainknak), azóta sem sikerült megállítani a populációk egyedszám csökkenését, vagy kiszámíthatóvá tenni a viselkedésüket. Igaz, a 30-as évektől közel 60 éven át lokálisan kihaltnak vélték – célzott kereséssel sem találták az ország területén – ezért kutatása, megismerése is megrekedt. A kilencvenes években került újra elő a tiszaderzsi állomány, 2003 óta pedig már fokozottan védett a faj. Ennek értelmében a szakemberek folyamatosan nyomon követik a populációkat, miközben igyekeznek változatlan állapotban tartani az élőhelyeket (a taposási kár minimalizálásával, kompetítorok kiirtásával). Mivel azonban kevés az ismeretünk a faj biológiájáról, előfordulhat, hogy nem optimális ez a védelmi stratégia. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy a védelem ellenére évről évre erősen változik a populációk nagysága és megléte. További gond, hogy élőhelyein egyre nő az emberi zavarás mértéke. Emiatt fontossá vált felszaporítása és folyamatos visszatelepítése. Ezt hangsúlyozza az is, hogy 2006-ban a Nemzeti Park Igazgatóságok ezt a fajt is feltüntették a sürgősen ex situ szaporításra javasolt fajok listáján.



Kunsági bükköny (Vicia biennis L.). (fotó: Endrédi Anett)


Említettem, hogy keveset tudunk a fajról. Mégis mit jelent ez? Azt tudjuk, hogy nagyobb folyókat és víztározókat kísérő ligeterdők szegélyén él, többnyire félárnyékos környezetben. Ezeknek a területeknek valószínűleg jó minőségű, jó vízháztartású öntéstalaja van. Emellett, a szakirodalomban csak annyit találunk, hogy milyen a megjelenése, mikor virágzik, és hogy kétéves életmódú. Ugyan a pillangósvirágúakra jellemzően biztos, hogy szimbiózisban él Rhizobium baktériumokkal, más biotikus kölcsönhatásairól nincs ismeretünk. Ez nagyon kevés ismeret, és ráadásul a kutatásunkból kiderült, némelyik hibás is, így valóban nehézségekbe ütközik egy optimális védelmi stratégia kidolgozása.

A növény további érdekessége, hogy hazánkban éri el elterjedésének nyugati határát: a Tiszától nyugatra már nem fordul elő. Egy elterjedési terület peremi populációi pedig mindig érdekes kutatási objektumok, hiszen speciális helyzetüknél fogva érzékenyebbek a környezet változásaira. Ezt esetünkben tovább növeli az a tény, hogy a kunsági bükköny populációi egymástól viszonylag nagy távolságokban, némiképp izoláltan élnek.


Kérlek, pár szóban mutasd be a programot!

Az elsődleges cél az volt, hogy egy nagyon egyszerű szaporítási módszert alkalmazzunk, ami nem igényel bonyolult és drága berendezést.

Mivel valószínűleg az egymástól izolált populációk között kismértékű a genetikai keveredés, mi magunk sem szerettük volna több populáció genetikai állományát összekeverni, holott a kis egyedszámú, peremi helyzetű populációk genetikai diverzitása feltételezhetően sokkal alacsonyabb, mint a belső populációké. Később, a genetikai diverzitás feltérképezése után talán érdemes elgondolkodni a populációk valamilyen szintű összekeverésén, de ez egyelőre a jövő problémája. Mi nem kevertük a populációkat, egy anyaállományról, a magyarországi legnagyobb állományról gyűjtöttük a magokat, és ugyanide ültettük vissza a palántákat. A szaporítás az egyszerűség és a gazdaságosság érdekében kizárólag generatív módon, magról történt. Miután kezelés nélkül a magoknak csak 1%-a csírázott ki, második lépésként kezeltük a magokat, azaz megsértettük a maghéjat (dörzspapíros dörzsölés, majd áztatás), és így már akár 97%-os csírázási százalékot is el tudtunk érni.


Munka a  "vadonban". 
(fotó: Dr. Nagy János)


A növényeket üvegházban előneveltük és a Szent István Egyetem gödöllői botanikus kertjébe kiültettük. Évente létrehozunk egy ex situ állományt, melyről adatokat és magokat gyűjtöttünk, így már több évről vannak magjaink. Minden évben újra csíráztattunk kezelt, illetve kontroll, nem kezelt magokat. Vizsgáltuk a különböző korú magok illetve az eredeti és ex situ állományról gyűjtött magok csírázásának éves dinamikáját is. Mindig volt olyan palánta nemzedék, melyet csak arra neveltünk, hogy júniusban kiültessük az eredeti élőhelyre, ugyanabba a populációba, ahonnan a magok származnak. Megfigyeltük, hogy hány egyed marad meg, hány növény hoz termést, illetve következő évre hogyan változik a populáció nagysága, sikerült-e stabilan tartani vagy növekedésre bírni.


Milyen következtetéseket lehet levonni az eredményekből?

2009 óta kidolgoztunk egy olcsó és egyszerű módszert a kunsági bükköny szaporítására. Létrehoztam egy kísérleti állományt, és több éve végzünk visszatelepítéseket a Tiszaderzs mellett található állományba. Emellett több olyan adatot is gyűjtöttem a fajról, ami vagy gyökeresen ellentmondanak az eddigi feltételezéseknek, vagy eddig még ismeretlenek voltak. Ez utóbbi teszi igazán érdekessé a kutatást, és rengeteg új kérdést vet még fel.


Kunsági bükköny kísérleti állomány. (fotó: Dr. Nagy János)


A vizsgálatok azt igazolják, hogy habár a szakirodalomban és a faj latin nevében (Vicia biennis L.) is kétévesként szerepel, a növény valójában egyéves. A kétéves növény az első évben kifejlődik, második évben virágzik, termést hoz, végül elpusztul. A kunsági bükköny már az első évben terem, és ugyanannak az évnek az őszén elpusztul.

Megdöbbentő, hogy a védelem ellenére ilyen sokáig téves információnk volt még erről az alapvető tulajdonságról is, ami nagyon befolyásolhatja a hatékony védelmi stratégiát: Ha egyéves a növény, akkor télen, gyakorlatilag csak mag formájában van jelen a populáció. A folyamatos kiültetésekkel így csak az adott év tőszámát és a talajban nyugvó magok mennyiségét növeljük, a következő évben csak újonnan kelt magoncokból áll a populáció. Azonban, mivel ezek a magok kemény héjúak, és ahhoz, hogy kicsírázzanak meg kell, hogy sérüljenek, ezért gyanítható, hogy a csírázásuk több évre szét van húzva. Így a visszaültetés eredménye valószínűleg sok évvel később fog kiderülni. Ez jól magyarázza, hogy jelenleg látszólag sikertelenek a kiültetések, a következő év állománynagysága függetlennek tűnik a kiültetésektől.

Felmerült, hogy érdemes lenne megnézni a természetes magbankot, hogy milyen a magok eloszlása, mennyisége, életképessége a talajban. Ezzel már egy kicsit közelebb jutnánk ahhoz, hogy sikeres-e amit csinálunk, illetve jól csináljuk-e, vagy esetleg valamin változtatnunk kell. Ez a vizsgálat folyamatban van.


Más fajokra is kiterjedhet a vizsgálat?

Igen, más védett fajokkal is végeztünk előkísérleteket, melyek eredményei azt jósolják, hogy hasonlóan eredményes lehet a szaporítási programjuk a jövőben.

Ilyen például a hólyagos here (Trifolium vesiculosum Savi.), melynek mindössze két populációja él hazánkban. Eddigi tapasztalataink alapján könnyen szaporítható, és mivel lehetséges, hogy ennél a fajnál is téves adatokat tartalmaz a szakirodalom, nagyon várjuk a vizsgálati eredményeket.

További két fajjal is tervezünk ex situ szaporítási programot, azonban ezek a kutatástervek még kidolgozás alatt vannak.


Előtérben a  bükköny. (fotó: Dr. Nagy János)


Mi volt a legemlékezetesebb élményed a munkáddal kapcsolatban?

Nem is tudom. Nem tudnék egy konkrét történetet elmesélni. Talán csak azért, mert még nem volt elég időm összegyűjtögetni ilyeneket. De a növények egyébként sem annyira „aranyosak”, ritkábban harapnak, vagy hoznak minket zavarba, mint az állatok. Kevesebb az ilyen történet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a velük való munka nem okoz sok örömet. Még ha hosszú órákon át is kell a tűző napon pepecselve adatokat gyűjteni, tűrve a szúnyogok és hangyák támadásait, akkor is meg van a terepi munka szépsége. Ezek nélkül talán nem is lenne ugyanaz.


Mely eredményedre vagy a legbüszkébb?

A munkára vagyok büszke, amit az eredmények elérésére fordítottam, de egyik eredményemet sem érzem egy olyan célnak, amit sikerült elérnem. Még nem végeztem.


Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

Azt hiszem az, hogy újabb és újabb kihívásokat találjak az életben. Mindezt úgy, hogy ne hagyjam elveszni a lelkesedésem ebben a kapkodó világban.


Melyek a jövőbeli terveid?

Nem igazán tudok hosszú távon előre tervezni, mert mindent csak addig csinálok, amíg jól érzem magam benne. Most azt gondolom, hogy a kutatás és oktatás keveréke mindig hoz valami újat, ez megunhatatlannak látszik. Emiatt tervezem, hogy időben befejezem a doktori iskolát, és utána örülnék, ha folytathatnám azt, amit eddig is csináltam valahol. Ezt a jövőre bízom.


Gondolkodtál már azon, hogy külföldön próbálsz szerencsét?

Ha itthon is lesz lehetőségem dolgozni, akkor nem szeretnék külföldre menni. Kutatás céljából persze szívesen kimennék, de csak rövidebb időre. Végtére is, a Kárpát-medence biológiai szempontból egy nagyon izgalmas terület. Nagyon sok érdekes, kutatható élőhely létezik külföldön is, de ha az itthonit mi nem kutatjuk, akkor ki fogja?



Kunsági bükköny (Vicia biennis L.). (fotó: Dr. Nagy János)


Mi a véleményed az mRNS.hu-ról?

Annak ellenére, hogy a fő profilja nem kapcsolódik az én szakterületemhez, sokszor találok rajta számomra is figyelemfelkeltő cikkeket. Jó, hogy van benne humor, és igyekszik figyelni minden olyan emberre, aki ebben a kis országban ilyen őrültségekkel foglalkozik, mint mi.

2013. január 25.

Ferenczi Tímea
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 15, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés