2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Némó és az ő tengeri rózsa barátja - 2013-03-08 16:05:00 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Némó és az ő tengeri rózsa barátja

Egy tengeri rózsa csípős karjai nem éppen veszélytelen otthont nyújtanak. Ám a Némó nyomában című filmmel népszerűvé vált bohóchal, melyet egy speciális nyálka véd a csípésektől, nem így gondolja. Olyan egyezséget kötött a tengeri rózsával, melynek értelmében a partnerek megvédik egymást a ragadozóktól. Az Auburn Egyetem (Auburn University) kutatói azonban most kimutatták, hogy ez a kapcsolat a védelemnél sokkal többről szól.

A korallzátonyok igen sokféle faj egyedeinek adnak otthont. Számos planktonevő korallzátonylakó hal obligát szimbiózist alakít ki kőkorallokkal vagy tengeri rózsákkal, ami a két csoport koevolúciójához vezet.

Az óriás tengeri rózsák és bohóchalak (Amphiprioninae alcsalád) kapcsolata az indo-pacifikus térség korallzátonyain az egyik legismertebb szimbiózis a tengeri ökoszisztémákban. Kezdetben úgy vélték, hogy ez pusztán egy védelmi mutualizmus. A bohóchalak elzavarják a csalánozókkal táplálkozó pillangóhalakat, a tengeri rózsák csalánsejtekkel teli karjai pedig elijesztik a bohóchalak ragadozóit. Az új kutatások kiderítették, hogy ez a kapcsolat sokkal többről szól. Az egyik ilyen kimutatta, hogy a halak által kiválasztott anyagok tápanyagként szolgálnak a tengeri rózsákkal együtt élő algák (zooxantellák) számára, és így a tengeri rózsák számára is.

Az algák fotoszintézise révén a korallzátonyokat nappal oxigéndús víz mossa át, de éjjel, mikor a fotoszintézis szünetel, a víz oxigéntartalma lecsökken. Mivel a helytülő korallok nem tudnak erre az időre máshova költözni, ezért alkalmazkodniuk kell az adott viszonyokhoz, ahogyan a velük együtt élő halaknak is. A korall-lakó gébek képesek bőrön át lélegezni, így tolerálják a hipoxiát. Ezzel szemben néhány hal ahelyett, hogy tűrné, segít a saját és partnere oxigénhiányos helyzetén. Egyes korallszirti halak oxigéndús vizet fújnak éjjel a korallokra, hogy biztosítsák oxigénellátásukat. Joseph Szczebak, az Auburn Egyetem hallgatója és témavezetője, Nanette Chadwick arra volt kíváncsi, hogy a bohóchalak is hasonlóképpen segítenek-e tengeri rózsa partnereiken. A kétsávos bohóchal (Amphiprion bicinctus) és az Entacmaea quadricolor tengeri rózsa éjszakai kapcsolatát vizsgálták, először vörös-tengeri példányokon Fuad Al-Horani a Jordániai Egyetem (University of Jordan) kutatójának segítségével.

A Vörös-tenger jordániai partvidéke közelében gyűjtöttek néhány bohóchalat és tengeri rózsát, majd az aqabai Tengerbiológiai Állomás (Marine Science Station) fiziológiai laboratóriumának akváriumaiban helyezték el őket. A kísérlet során külön kamrába tették a halakat és a tengeri rózsákat, és mérték oxigénfogyasztásukat. Ezután újra egyesítették a társakat, és így is megmérték az oxigénfogyasztást. Felfedezték, hogy a bohóchalak és a tengeri rózsák 1,4-szer több oxigént fogyasztott akkor, mikor együtt voltak, ahhoz képest, mikor külön voltak.

Szczebak, Ray Henry segítségével megismételte a kísérletet az auburni laboratóriumban amerikai akváriumokból szerzett tenyésztett állatokon. Ekkor azonban egy további tesztet is kipróbált. A bohóchalat műanyag hálóval elválasztotta a tengeri rózsától. Ez a fizikai kapcsolatot megakadályozta a partnerek közt, viszont az esetleges vizuális és kémiai kommunikációt nem. A kutatók ekkor újra mérték oxigénfogyasztásukat, de az még így is alacsonyabb volt, mint mikor együtt voltak. Ebből arra következtettek, hogy a kettejük közti fizikai kapcsolatban van a megoldás.

Éjszakai felvételeket készítettek a bohóchalakról, ahogy azok befészkelték magukat a tengeri rózsa karjai közé, és ekkor felfedezték, hogy a halak sokkal aktívabbak, mint azt korábban gondolták. A halak gyakran legyezték a partnerüket úszóikkal gyorsan integetve, és gyakran mélyre ásták magukat annak karjai közé, néha még 180 fokos fordulatot is tettek, hogy kinyissák az összeesett tengeri rózsát, és átáramoltassák rajta a vizet.

Úgy is megmérték a csalánozók oxigénfogyasztását, hogy 0,5-0,8 cm/s sebességgel vizet áramoltattak át rajtuk, ám az oxigénfogyasztásuk ekkor sem nőtt meg annyira, mint mikor egy bohóchallal voltak párban.

Az eredmények azt mutatják, hogy a tengeri rózsákkal együtt élő halak aktívan módosítják a gazdájuk körüli áramlási viszonyokat, így segítenek a csalánozókon alacsony oxigéntartalmú körülmények közt. Chadwick és csoportja a továbbiakban azt vizsgálja, hogy a halak csak azért teszik ezt, hogy ellássák a tengeri rózsákat oxigénnel, vagy a megnövelt cirkuláció további előnnyel is jár.

A cikket a The Journal of Experimental Biology folyóirat közölte.

Forrás:
Phys.org, Kép


2013. március 8.

Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 1, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés