Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.

Nem várt „vírusfosszíliák” az emberi genomban - 2010-08-02 00:00:59	0 hozzászólás
Nem várt „vírusfosszíliák” az emberi genomban A vírusok egy csoportja, az úgynevezett retrovírusok létének egy fontos mozzanata, hogy a fertőzés során genetikai anyagukat beépítik a gazdájuk genomjába. Emiatt érthető, hogy a gerincesek genomjában számos retrovirális szekvencia kópia található. Egy kutatócsoport azonban azt találta, hogy az ember és más gerincesek genomja sok ősi szekvenciát tartalmaz, amely amelyek olyan, nem retrovíruoktól származnak, akiket halálos kimenetelű fertőzéseik miatt ismer ma a tudomány. A felfedezés azért volt váratlan, mert egyik víruscsalád tagjai sem építik be replikációjuk során genetikai anyagukat a gazda genomba, ahogy azt a retrovírusok teszik. „Ez meglepetés volt számunkra” mondja a szerző Anna Marie Skalka, Ph.D., a philadelphiai Fox Chase Cancer Center, Institute for Cancer Research intézet emeritus igazgatója. „Eszerint genetikai anyagunk forrása jelentősen szélesebb körű, mint azt korábban gondoltuk. Tartalmazza saját génjeinket és egyúttal nem várt virális géneket is.” A princetoni Institute for Advanced Study kutatói, Vladimir A. Belyi, Ph.D. és Arnold J. Levine, Ph.D., által vezetett csoport 48 gerinces faj (többek között az ember) genomjával vetett össze 5666 virális gént, melyek az összes ismert, nem retrovirális, egyszálú RNS-genommal rendelkező családtól származtak. Felfedezték, hogy 80 különálló vírusszekvencia épült 19 különböző gerinces faj genomjába. Érdekes, hogy majdnem az összes virális szekvencia mindössze két víruscsalád, a Filovírusok (ide tartozik az ebola illetve a Marburg-vírus) és a Bornavírusok ősi képviselőitől származott. Mindkét családba hemorrágiás lázat és neurológiai betegségeket okozó vírusok tartoznak. „Ezek a vírusok RNS-vírusok” mondja Skalka. „Replikálják az RNS-üket, és nem ismert, hogy bármennyi DNS-t is termelnének. És nincs olyan ismert mechanizmusuk, amivel genetikai anyagukat a gazda DNS-ébe építenék. Valójában, néhányuk még csak be sem lép a sejtmagba, mikor replikálódik.” Az, hogy a szekvenciák, melyek közül néhány már több, mint 40 millió éve integrálódott a gazda genomba, nagymértékben konzerválódtak, azt sugallja, hogy szelekciós előnyt biztosítottak gazdájuknak, esetleg megvédték őket más vírusok fertőzéseitől. A vizsgálat azt mutatja, hogy a vírusszekvenciák beépülése az ősi virális mRNS reverz transzkripcióján keresztül mozgékony elemekkel, LINE transzpozonokkal (Long Interspersed Nuclear Element, azaz hosszú közbeiktatott szakasz; 1400-6000 bázispár hosszú, ismétlődő szekvenciák, melyek képesek a genomon belüli helyváltoztatásra és nagy tömegben fordulnak elő az emlősök genomjában) történhetett. Skalka szerint „bizonyos tekintetben úgy is gondolhatunk ezekre, az integrációkra, mint genomiális vakcinációkra.” Annak bizonyítása, hogy ezeknek a virális szekvenciáknak biológiai funkciója van, még további kutatást igényel. Azonban a csapat megfigyelései szerint ezek közül a virális szekvenciák közül, néhánynak az expressziója kimutatható emberi szövetekben, ami alátámasztja azt a lehetőséget, hogy biológiailag aktívak a gazdafajokban. Eredményeiket a PLOS Pathogens folyóiratban közölték. Science Daily, 2010. július 29. Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:	Hozzászólás

Értékelések száma: 4, Cikk értéke (1-10):