2017. október 23. hétfő
Gyöngyi
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Nem így alakult volna világtörténelem a fekete himlő nélkül - 2015-02-09 12:13:40 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Nem így alakult volna világtörténelem a fekete himlő nélkül

Bevezetésként szeretném megmutatni, miért is tartottam fontosnak arról, hogy a fekete himlőről (Variola vera) (vagy későbbeikben: himlő, Variola, Variola-vírus), írjak egy ismertető cikket.

Amikor elkezdtem virológiával foglalkozni, nagyon megdöbbentett, amit a himlőről olvastam. Ha az ember valami szörnyű betegségre gondol a múltból, akkor jobbára a pestis jut az eszébe, talán a vérhas, esetleg lepra, vagy veszettség (ami mellesleg elképzelhető, hogy a zombi-mítoszok kialakulásának az egyik oka lehetett). A himlő és a kanyaró nem kap megfelelő elismerést, amikor a „tömeggyilkosokról” beszélünk. Miért írok pont erről a betegségről, és miért pont ezt a betegséget választotta az Egészségügyi Világszervezet (WHO), hogy teljesen kiirtsa erről a bolygóról? Mi volt az oka, hogy az első védőoltást pont himlő ellen fejlesztették ki? Mitől olyan különleges ez a betegség és a vírus ami okozza?



WHO deklaráció a világ himlőmentességéről, 1979, forrás

 
Bár a következőkben a himlő az emberi történelemre, a mindennapi életre és a tudományra gyakorolt befolyásáról bővebben fogok írni, a cikk apropóját talán a következő szám indokolja meg a legjobban: csak a XX. században, amikor már rendelkezésre állt a himlő elleni hatásos vakcina, 300 - 500 millió ember esett áldozatul ennek a betegségnek. Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk bele ebbe az óriási számba. A himlő több embert pusztított el, mint az összes diktátor, háború, népirtás és a spanyolnátha együttvéve. Bár az utolsó himlőfertőzést mindössze 1978-ban jegyezték fel, a himlő, amely évezredek óta a mindennapok részese volt, úgy tűnik, teljesen eltűnt a köztudatból. (A kanyaró, olyan százmillió áldozattal, ugyancsak dobogós helyet foglal el a „tömeggyilkosok” között. Bár úgy tűnt, végre sikerült megfékezni, ez az ősi betegség az oltásellenes mozgalomnak „köszönhetően” egyre inkább súlyos problémává válik a nyugati világban.)

A Variola, a himlőt okozó vírus, nagyméretű, 302-305 nanométer nagyságú vírus. 186 ezer bázispár hosszúságú DNS alkotja a vírus genetikai anyagát; az ugyancsak nagyméretű herpeszvírusokkal egy súlycsoportba tartozik. A vírus hosszú ideig aktív marad a testen kívül is, és a levegőn át is kitűnően terjed. A gazdasejtbe jutva a DNS vírusoktól eltérően nem a sejtmagban, hanem a sejtplazmában osztódik. A vírus jópár olyan fehérjét kódol - és a virionokba is csomagol -, amelyek kizárólag a himlővírusokra jellemzőek; ezek egy része a sejtplazmában való szaporodáshoz nélkülönözhetetlen. A virionokat (a fertőző vírus részecskéket) a Golgi-ból származó membrán burkolja, de esetenként egy második membrán, a plazmamembrán is befedheti; mind a membránnal fedett, mind a fedetlen virionok fertőzőek. Maga a vírus nagyon jól alkalmazkodott az emberi immunrendszerhez, és könnyedén kijátssza a vírus elleni immunitást. Ez is az egyik oka annak, hogy ilyen magas a halandóság.




A himlő vírusa évezredekkel ezelőtt ugorhatott át az emberre az eredeti gazdaállatról (ami talán egy rágcsáló lehetett). Az első valószínű himlő nyomot ötödik Ramszesz múmiáján találták; az első megbízható leírások pár száz évvel korábbról, időszámításunk előtt 1500 körülből származnak Indiából. Nem tudni, pontosan mikor terjedt el a betegség, de vannak, akik a bronzkori kultúrák összeomlását is a himlő rovására írjak, és nem alaptalanul; amikor a Variola vírusa elterjedt az amerikai kontinensen, hasonló kataklizmikus hatással járt: az őslakók nagy százalékának halálával, és az őshonos civilizációk összeomlásával. Annyi bizonyos, hogy V. Ramszesz himlőben halt meg időszámításunk előtt 1145-ben, és a nagy összeomlás erre az időre tehető (i.e. 1177). Az addig virágzó, egymással közeli kapcsolatot ápoló birodalmak a Földközi-tengertől Kínáig hirtelen megszűntek, egész területek néptelenedtek el, és egy, a Római Birodalom bukását követő sötét korhoz hasonló időszak következett. Elképzelhető, hogy a himlő megjelenése destabilizálta a teljes régiót, és olyan zűrzavart szabadított el, amelyből az emberiség évszázadokig nem volt képes kiemelkedni. Bármi is volt az oka, annyi biztos, hogy ez a katasztrófa óriási visszaesést jelentett a kultúra és civilizáció fejlődésében.

A fenti elmélettől függetlenül az tudható, hogy a himlő az Ókorban már elterjedt betegség volt, és a különféle kereskedelmi útvonalak, hadjáratok tovább terjesztették Eurázsiában és Afrikában. A pestistől eltérően endemikus betegségről beszélünk, azaz a vírus nem periodikusan fellángoló járványokat okozott, hanem folyamatosan tizedelte a népességet. Ebből adódóan a legtöbb ember számíthatott rá, hogy élete során át fog esni rajta, akár uralkodó volt, akár egyszerű földműves. (A XVIII. század végén évente 400.000 ember halt bele a fertőzésbe csak Európában.)

A vírusnak óriási hátasa volt az emberiségre. A bronzkori összeomlás, amiről írtunk, talán az egyik legnagyobb katasztrófa volt az európai történelemben (bár, sietve megemlíteném, hogy nem bizonyított, hogy a vírusnak valóban volt ebben szerepe, mindössze egy elméletről van szó). Uralkodók, akik meghaltak, és azok, akik életben maradtak, jelentős mértékben befolyásolták a világtörténelmet; ugyanúgy ahogy a megtizedelt hadseregek, az elnéptelenedett területek is óriási hatással jártak a történelem alakulására.

Európában a himlő már biztosan endemikus betegséggé vált a tizenhatodik századra. A pestis, bár szörnyű hatással járt, de mégiscsak időszakos betegség volt, tehát –bármennyire is drámaiak voltak az egyes járványok- összességében kevesebb áldozatot szedett. (Az is igaz, hogy a XIV. sz-i Fekete Halál, Európa 70-90%-át irtotta ki. Nem igazán tudják, hogy a Yersinia pestis miért okozott akkora mortalitást abban az évszázadban, ugyanis sem a megelőző, sem a későbbi járványok nem szedtek annyi áldozatot.) A himlő ezzel szemben endemikus volt, és évezredeken át folyamatosan fertőzött. Nehéz megbecsülni a hatást, amit az európai történelemre gyakorolt: közemberek és uralkodóknak egyaránt szembe kellett néznie a ténnyel, hogy az életük során nagy valószínűséggel megkapják a betegséget, és jó eséllyel bele is halnak. A túlélők testén, ha szerencsések voltak, a himlő csúnya hegeket hagyott; a korabeli festményekről ezt a részletet a festők valószínűleg rendszeresen lehagyták. A kevésbé szerencsések megvakultak; becslések szerint a középkorban a vakok egyharmada a himlő miatt vesztette el látását. Bár nem sikerült megfelelő statisztikai adatokat találnom, a megdöbbentően alacsony átlagéletkor a XX. század második feléig valószínűleg nem kis részben a himlő rovására volt írható.

I. Erzsébet angol királynő himlő túlélő volt; ha belehalt volna huszonévesen a betegségbe, Anglia történelme egészen más utat vesz, hiszen utána valószínűleg a katolikus Stuart Mária  került volna trónra.  (Erzsébet állítólag parókát viselt, mert a himlőtől kihullt a haja.) I. József, Habsburg uralkodó és magyar király 1711-ben halt meg himlőben, és váratlan halála alapjaiban változtatta meg Európa hatalmi egyensúlyát. Sztálin arcáról az összes fotóján kiretusálták a himlőhelyeket, és Kölcsey Ferencet is a himlő vakította meg fél szemére. Kangxi, Kína egyik leghosszabban uralkodó (és sokak által a legnagyobbnak tartott császára) azért kerülhetett harmadik fiúként a trónra, megelőzve idősebbik testvéreit, mert öt évesen már túlélte a himlőt.

Az Újvilágban megjelenő
Variola-vírus borzalmas pusztítást vitt végbe: Kolumbusz, majd később Cortez látogatása után az általuk meghódított területek népességének 80-90 százaléka pár évtized leforgása alatt egyszerűen eltűnt. Ez persze két óriási jelentőségű következménnyel járt: megkönnyítette az európai gyarmatosítók dolgát, hiszen gyakorlatilag az ölükbe hullott az Újvilág, valamint a munkaerő eltűnése miatt elősegítette az afrikai rabszolga kereskedelmet, hozzájárulva ezáltal a Fekete Kontinens civilizációinak eltűnéséhez. A fő oka annak, hogy a spanyolok olyan könnyen legyőzték a rendkívül harcias aztékokat és inkákat, a himlő volt. Peru lakosságának körülbelül háromnegyede tűnt el, amikor az első himlőjárvány végigsöpört a kontinensen.




Himlős aztékok, forrás
 

Nehéz elképzelni, milyen lehetett átélni az amerikai civilizációk apokaliptikus összeomlását; a korabeli spanyol leírások borzalmas képet festenek elénk. Egész városok haltak ki, és mivel nem volt, aki eltemette volna a halottakat, gyakran a házakat omlasztottak rá a meghalt családokra. A spanyol katonák beszámoltak arról, hogy gyakran nem tudtak anélkül végigmenni egy utcán, hogy ne kellett volna a halottak testére lépniük.

Észak-Amerika őslakosai sem járnak jobban. A spanyolok és portugálok meg szemtanúi lehettek a dél- és közép-amerikai kultúrák fénykorának. Mire azonban az angolok és a franciák megjelentek Észak-Amerikában, az ott virágzó civilizációknak már csak nyomait találtak, és egy gyakorlatilag elnéptelenedett terület maradt a beözönlő telepesekre. Ezek a telepesek azután hozzáláttak, hogy befejezzék a pusztítást. A spanyolokkal és a portugálokkal ellentétben mindent megtettek, hogy a maradék őslakosokat is kiszorítsák/kipusztítsák az általuk kolonizált területekről; dél-amerikai mintára az üres területeket az óvilágból “importált” rabszolgákkal művelték meg. Ennek köszönhető, hogy Dél-Amerikával ellentétben az észak-amerikai földrész népessége főleg európai származású; keveredés csak nagyon kis mértékben történt az őslakók (valamint az afrikai rabszolgák) és a telepesek között.

A meglehetősen széles körben ismert eset, amely szerint európaiak himlőkórházakból származó takarókat adtak a bennszülötteknek, legalább egyszer nagy valószínűséggel megtörtént Fort Pitt ostromakor, 1763-ban. Itt valóban sikerrel használtak ezt az eszközt az angolok a támadó indiánok meggyengítésere. Összességében azonban nem volt szükség emberi segítségre; az amerikai őslakosok körében magától is gyilkolt a betegség. Persze a dolog nem volt teljesen egyoldalú. Bár túl sok elégtételt senkinek nem jelent, a szifiliszt valószínűleg Amerikából hoztak vissza az európaiak, ahol meglehetősen szörnyű tünetekkel járó betegséget okozott. Leírásokból tudjuk, hogy a szifiliszes betegeken kelések jelentek meg, az izmok gyakorlatilag leváltak a csontoktól, és a fertőzés pár hónapon belül a beteg halálával járt. (Azóta a kórokozó “hozzáidomult” a gazdaszervezethez, és kevésbé súlyos betegséggel járó fertőzést okoz; ez a folyamat megfigyelhető más kórokozóval kapcsolatban is.) Ironikus módon a jelenleg Angliában zajló vörös mókus fogyatkozás hátterében is egy himlő vírus áll, amelyet az amerikából betelepített szürke mókusok terjesztettek el. Mindezek a példák tökéletesen illusztráljak, mennyire veszélyes egy új kórokozó, ha egy “naiv”, meg nem védett populációban terjed el.

Természetesen egy gyilkos betegség, mint a himlő, foglalkoztatta az embereket. Vallások és az orvostudomány is próbálkozott a betegséget megmagyarázni, és a hatása ellen felvenni a küzdelmet .
Az első orvosi himlőellenes eljárás a varioláció volt, amelyet Kínában fejlesztettek ki a X. században. Himlős betegtől származó gennyet karcoltak bele egészséges emberek bőrebe, ezáltal megfertőzve őket. Máig nem ismert okból kifolyólag a halandóság mindössze 2%-os volt az így átadott fertőzés eseten, és a túlélők egész életükre ellenállóvá váltak a vírussal szemben. A magas mortalitás mellett azonban problémát jelentett az is, hogy az így kezelt emberek ettől függetlenül képesek voltak terjeszteni a vírust, tehát a kezelés nem nyújtott steril védettséget. Ez az eljárás a XVIII sz.-ra jutott el Európába, ahol a kezdeti ellenállás után nagyon gyorsan elterjedt. A karanténok bevezetése is hatékony lépésnek bizonyult. Amint felismerték, hogy a betegség lappangási ideje 7-10 nap, lehetővé vált hatékony karanténeljárásokkal megakadályozni a vírus terjedését Az első igazán nagy áttörést Edward Jenner munkássága hozta, 1778-ban. Jenner hozta létre a világ legelső oltóanyagát; nem véletlen, hogy a himlő ellenszerét kereste. Jenner orvosként arra figyelt fel, hogy a fejőlányok védettek a himlővel szemben; arra a következtetésre jutott, hogy a tehenekkel való munka közben a fejőnők megfertőződnek a tehénhimlő vírusával (Variola vaccina), amely védettséget, biztosít nekik a fekete himlővel szemben. Hogy bizonyítsa ezt az elméletet, egy tehénhimlővel fertőzött lányból származó gennyel megfertőzött egy nyolc éves fiút, majd miután az kigyógyult a tehénhimlőből, megfertőzte a Variola vírusával is. (Hiába; akkoriban úgy tűnik, nem akadékoskodtak annyit, amikor emberkísérletekről volt szó…) A gyermek immúnisnak bizonyult a betegséggel szemben. A (szokásos) kezdeti ellenállás után az eljárás futótűz-szerűen terjedt el először Angliában (elsőként a királyi családot oltották be), majd Európában, és végül átvittek Amerikába is. Mivel akkoriban nem voltak hatékony hűtők, ezért egy, Jennerhez méltó módon kevésbe morális, de annál gyakorlatiasabb utat választottak az oltóanyagként szolgáló vírus Atlanti-óceánon való transzportjára. Árva gyermekeket szállítottak át Angliából az Egyesült Államokba, és sorban oltották be őket a tehénhimlő vírusával: amint az egyiken megjelentek a hólyagok, máris oltották a következőt… (A gyermekeket az út végén örökbeadták.)

Csakhogy ez az oltás sem volt teljesen tökeletes; nem mindig okozott egész életre szóló védettséget -maga Lincoln elnök is megbetegedett himlőben a Gettysburg-i beszéd után.

A XX. századra a nyugati világból majdnem teljesen eltűnt a himlő, így a vakcinálási kedv is alábbhagyott, bar a világ többi felén meg mindig milliószámra szedte az áldozatait. A vírus akkor került újra a figyelem középpontjába, amikor 1947-ben új járvány tört ki New Yorkban. Az Egészségügyi Világszervezet 1953-ban határozta el, hogy kiirtják a vírust, és elképesztő erőfeszítések eredményeképp a Variola húsz év alatt eltűnt a föld színéről. Kizárólag Moszkvában és Atlantában tárolnak mintákat hét lakat alatt, bar néha előkerül egy-egy elfeledett minta máshonnan is. Valószínűleg mind az USA, mind a Szovjetunió dolgozott a
Variola-vírus fegyverként való felhasználásán, de természetesen mindkét fél tagadja az ilyen biofegyver programok létét (miközben a másikat gyanúsítja ezzel, természetesen). Pár évente felmerül, hogy meg kellene semmisíteni a lefagyasztott vírus mintákat, de végső döntés még nem született az ügyben.

Miért is fontos ez a vírus? Több okból is. Egyrészt fontos tudni, milyen hihetetlenül fontos szerepet játszott a történelmünk utóbbi pár ezer évében; gyakorlatilag az emberiség legnagyobb gyilkosával állunk szemben. Azért is fontos, mert ez a vírus felelős a vírus elleni oltások kidolgozásáért, és ez az első –és egyelőre egyetlen- “faj” (a vírusok besorolása nem egyszerű), amelyet az ember szándékosan irtott ki. (Az influenzával ellentétben azért volt ez lehetséges, mert a Variola vírusa kizárólag az emberben képes szaporodni). A kevésbé fertőző tehénhimlő vírusa, a vaccinia, meg ma is fontos eszköz a víruskutatók és vakcinafejlesztők kezében. Nem utolsó sorban azért is fontos ez a vírus, mert tökéletes illusztrációjául szolgál annak, mi történhet, ha egy vírus “átugrik” az eredeti gazdaállatról az emberre. Hogy ez mennyire nem elméleti kérdés, azt a legutóbbi –meg most is dühöngő- ebola járvány mutatja. Az eredetileg denevéreket fertőző vírus az emberi populációban elkepesztően súlyos betegséget okoz. Szerencsénkre az Ebola messze nem olyan fertőző, mint a himlő, és gyakorlatilag nincs esélye, hogy világméretű járvánnyá váljon; csakhogy szó szerint millió másik vírus lappang meg az emberek által meg nem bolygatott területeken. Az erdőirtások, a klímaváltozás, a népességrobbanás hatására egyre több ilyen szűz területre tör be az ember, ahol meglehetősen nagy az esélye, hogy egy addig ismeretlen vírussal találkozik. Ha szerencsénk van, akkor az új vírus “csak” annyira veszélyes, mint az Ebola vagy az HIV vírusa; de van rá esély, hogy valami rosszabbat fogunk ki. A Contagion című film egy hasonló, hipotetikus esetet mutat be; a filmbeli vírus mortalitása „csak”30% volt.) Igazság szerint ez a tanulsága a fekete himlőnek. Ha van valami, ami komolyan fenyegeti a civilizációnkat, akkor az egy új himlő megjelenése.

Kép

2015. február 9.

Donászi András


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 23, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés