2017. szeptember 22. péntek
Móric, Ottó
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Nem a hisztonok, hanem a módosító fehérjéjük marad helyén a replikációban - 2012-08-26 21:07:15 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Nem a hisztonok, hanem a módosító fehérjéjük marad helyén a replikációban
Széles körben elfogadott nézet, hogy az epigenetika jellemző molekuláris mechanizmusai közé sorolható a DNS metiláció és a hiszton módosulások, a Thomas Jefferson University egy kutatócsoportja azonban éppen ellentétes bizonyítékokkal állt elő a hiszton módosulások szerepére vonatkozóan.

A egyetem Biokémia és Molekuláris biológia tanszéke a napokban publikálta a Cell magazinban, Drosophila embriókon végzett megfigyeléseit, miszerint a szülői metilált hisztonok nem jutnak át a leány DNS-be. Ehelyett már a DNS replikáció után, új nukleoszómák szerelődnek össze a frissen szintetizált, módosítatlan hisztonokból.

„Alapvetően minden egyes hiszton eltűnik a DNS replikáció során, helyükre pedig új, módosítás nélküli hisztonok lépnek be.” Magyarázza Alexander M. Mazo, Ph.D., az egyetem Biokémia és Molekuláris biológia professzora, a Jefferson's Kimmel Cancer Center tagja. „Más szóval mi arra jöttünk rá, hogy a hiszton módosító fehérjék a DNS megkettőződése során rejtve vannak, nem pedig „beugranak”, mint ahogy eddig hittük”

„Ami a cikkből kiderül” folytatja, „nem más, minthogy ezek a hiszton módosító fehérjék valahogy képesek ellenállni a DNS replikációs szerkezeten való áthaladásnak. Ott maradnak a kötőhelyükön megülve, és minden valószínűséggel később újra elvégzik a hisztonok módosítását így véglegesítve a kromatin struktúrát, amely később a célgének aktivációját vagy represszióját határozza meg.”

A csapat azt feltételezi, hogy mivel ezek a hiszton módosító fehérjék – egészen pontosan a génexpressziót fenntartó Trithorax-csoport (TrxG) és a Polycomb-csoport (PcG), amely az epigenetikai géncsendesítésben játszik szerepet – képesek újraalkotni a hiszton kódot az újjonnan összeszerelt, metilálatlan hisztonokon, ezért epigenetikai jelzőkként is felfoghatók.

Az epigenetika azon öröklődő génexpresszió-válzotásokat vizsgálja, amelyeket nem a DNS szekvenciában bekövetkező változás idéz elő. Az epigenetikai jelzők, vagy markerek az utóbbi években a figyelem központjába kerültek, hiszen úgy tűnik számos mechanizmus megértésében szerepük lehet, mint az öregedés, az emberi fejlődés, a betegségek eredete, beleértve a rákot, a szív rendellenességeket és a mentális betegségeket is.

A ma is alkalmazott, széles körben elfogadott modell szerint, a metilált hisztonok farokrésze képes a gének ki-be kapcsolására a nukleoszóma struktúra meghúzásával vagy kiengedésével, így változtatva meg a DNS hozzáférhetőségét a transzkripciós faktorok és más fehérjék számára.

„Az emberek azt hiszik, minden fehérje csak úgy leválik a DNS-ről a replikációs folyamat során, hogy ezek a metilált hisztonok azért szolgálhatnak epigenetikai markerként, mert képesek gyorsan átugrani a szülői DNS-ről az utód-DNS-re.” Mondja Dr. Mazo. „Ezt azonban valójában semmilyen kísérletes bizonyíték nem támasztja alá.”

A kutatók most kromatin immuno-precipitáció elemzést (ChIP, chromatin immunoprecipitation assay) végeztek, illetve számos új megközelítéssel is előálltak, amellyel vizsgálni lehetséges az újonnan szintetizált DNS és fehérjék közötti interakciókat, így nyomon követve mind a módosított mind a módosítatlan hisztonokat, és nem-hiszton fehérjéket, hogy meghatározzuk megjelenésüket és szerepüket a DNS kettéválásának kezdetétől fogva, a különböző embrió-fázisokon keresztül.
Azon új bizonyíték, hogy a TrxG és PcG fehérjék, nem pedig a metilált hisztonok maradnak a replikáción keresztülmenő DNS-hez kapcsoltan, nagy befolyással lehet a tudósok epigenetikai marker-vizsgálati megközelítésére.

 
A Trx fehérje megkettőződése a replikáció folyamán
 

Dr. Mazo véleménye szerint a számos módosított hiszton-típusra való összpontosítással ellentétben valószínűleg praktikusabb is olyan nem-hiszton fehérjék vizsgálata, melyek stabilan helyükön maradnak a DNS-en a megkettőződés alatt, minthogy jó eséllyel hordoznak lényeges epigenetikai információt azáltal, hogy visszaállítják a módosított hiszton állapotot az utód-DNS-ben.

„Azt is fontos lenne azonban megértenünk, hogy az emlősökben található nukleoszómák felépülése mennyiben egyezik meg a Drosophila embriókban leírtakkal, illetve hogy ezek a mechanizmusok milyen mértékben maradnak változatlanok a fejlődés során lejátszódó sejtdifferenciálódás, vagy betegségek megjelenése esetén” tette hozzá.  

Forrás: Biology News Net, Kép


2012. augustus 26.

Király Kata

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 1, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés