2018. július 20. péntek
Illés
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Mocsárciprus ősfalelet Bükkábrányban - interjú Honti Szabolccsal - 2011-03-26 23:06:52 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Mocsárciprus ősfalelet Bükkábrányban

Honti Szabolcs
biológus, informatikus
Herman Ottó Múzeum, Régészeti Osztály

 

Miért lettél biológus? És milyen fontos fordulópontok voltak a pályafutásodban?
 

-          Bár gyerekkoromban biológusnak készültem, (szerintem gyerekkorában majdnem mindenki biológus akar lenni) mégis műszaki pályát kezdtem. Később úgy döntöttem, beteljesítem gyerekkori álmaimat, így jelentkeztem Debrecenbe, az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem biológus szakára. Akkor még nem gondolkodtam azon, hogy milyen szakirányba induljak, végül az ökológia lett, ami igazán megtetszett. Amikor végeztem kevesen tudtak ökológusként elhelyezkedni. Ez ma sincs másként, csak meg kell nézni a nemzeti parkok helyzetét. Végül diploma után hazajöttem Miskolcra, az Ökológiai Intézethez, és ott tájtörténettel kezdtem el foglalkozni, illetve az ehhez szorosan kötődő térinformatikával. 2004-ben jöttem át a múzeumhoz, akkor kezdődtek az autópálya ásatások, ezeket dolgoztam fel térinformatikailag. Jelenleg a Pannon-tenger Múzeum fejlesztése kapcsán újra biológusként dolgozom.

 

-          2007-ben találták meg Bükkábrányban azokat a bizonyos mocsári ciprus ősfákat. Miért olyan különleges ez a lelet? És hogy maradhattak meg ilyen sokáig?
 

-          Különleges, bár még Magyarországon sem egyedülálló, hogy ilyen idős fákat találnak (1900-as évek eleje Niederlausitz, Dorog-tokodi medence ’50-es évek, visontai lignittelep ’60-as évek).
2007 júliusában az a szerencsés egybeesés történt, hogy egy kisebb kotrómagasságú gép dolgozott a meddő letakarításával ezen a területen és a gépkezelőt is érdekelte, hogy mik azok a sötét, ovális foltok a világos üledékben, amelyek a felső meddőréteg eltakarítása után jelentkeztek. Kiszállt, megnézte, és mivel nem tudta megállapítani mi lehet, ezért körbekotorta őket, ekkor derült ki, hogy fák, nem is egy, hanem 16. Ez valószínűleg csak egy részlete az ott állva maradt erdőnek.

Ami egyedülálló, az az, hogy ekkora erdőrészletet még a világon sehol nem fedeztek fel, illetve az is szenzációs, hogy több mint 7 millió év alatt nem kövültek meg, ennek oka a gyors, hirtelen betemetődés, az oxigéntől elzárt, reduktív környezet, a fák anyagának kitűnő tulajdonságai és a rétegvíz kis oldott kovasavtartalma volt. 7 és fél millió év alatt a talajvízszint ingadozása soha nem ment bizonyos szint alá, a fák törzse is eddig a szintig maradt meg épségben. Ezek a ligniten, a lignit felső rétegében álltak, a többi erdőalkotó társukkal együtt az elöntésbe belepréselődve, tehát iszonyatosan nagy volt a nyomás rajtuk. Ahogy múltak az évszázezredek ez egyre nagyobb lett, a kidőlt fákban ezért megindult a szenülés. A fáink is lignitesedtek volna a nagy nyomás miatt, ha eldőlnek, de a hordalék olyan hirtelen jött 7 és fél millió évvel ezelőtt, hogy halálukban is állva tartotta őket, és így kisebb nyomásnak lettek kitéve.
 



Egész konkrétan milyen fafajról van szó?


Több vizsgálat is készült ennek megállapítására. A soproni Faanyagtudományi Intézet munkatársai mai fafajokkal hasonlították össze a bükkábrányi mintákat, mégpedig tengerparti mamutfenyővel, ez jelenleg Kaliforniában él, és a Floridában élő mocsárciprussal. Az Ipolytarnócra került fák vizsgálatával arra a megállapításra jutottak, hogy 5 fából 2 tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens), 3 mocsárciprus (Taxodium distichum), a többi fa sajnos a hirtelen környezetváltozás miatt pillanatok alatt olyan rossz állapotba került, hogy mintáik értékelhetetlennek bizonyultak. A paleobotanikai vizsgálatok megerősítették, hogy több, régebben mocsárciprusfélékhez sorolt fafaj is jelen volt fáink miocén végi környezetében, de erősen kételkednek, hogy ezek ma élő fajok lettek volna. Dr. Hably Lilla publikációiban a fatörzsek alapján egy ma már kihalt mocsárciprust jelöl meg, a Taxodioxylon germanicumot (A xylon utótag arra utal, hogy csak törzsből azonosított). Fenn áll a kérdés, melyik eredménynek higgyünk, 7-8 millió év hatalmas idő még egy 2-3000 évig növekvő fafaj számára is, így inkább a paleobotanikai vizsgálatok eredményének helyességét tartom valószínűnek.

 

Milyen módszerekkel vizsgálták ezeket a fákat?
 

Az első vizsgálatokat a bányában végezték. A törzs alakjából, az évgyűrűk szerkezetéből következtették, hogy ez valószínűleg mocsárciprus vagy mamutfenyő lehet, nagyon jellegzetes, ahogy a törzs alul kiszélesedik, viszont nem volt nyoma légzőgyökereknek, amelyek a mocsárciprus jellemző képződményei. Ezek azonban az évmilliók alatt lignitté is alakulhattak. A tengerparti mamutfenyőnek törzse is kiszélesedik, nem annyira, mint a mocsárciprusnak, de valahogy meg kell tartania ezt a hatalmas fát, amely akár 100-120 m-es magasságúra is nőhet (jelenleg a magasságrekorder a Redwood Nemzeti Parkban élő tengerparti mamutfenyő, aki Hyperion névre hallgat, 115.55 m magas). A mocsárciprusok jóval kisebbek, 30-40 m magasra nőnek. Az évgyűrűk vizsgálatával megállapították, hogy a bükkábrányi ősfák nagyjából 400 évesek lehettek elpusztulásukkor. Ezek elég fiatalnak számítanak ahhoz képest, hogy egy tengerparti mamutfenyő akár 3000 évig is elélhet, ha megfelelő körülmények között növekszik. A fákat körbevevő üledékből pedig meg tudták becsülni az eltemetődés idejét.

A terepi vizsgálatok után a labor következett. A kémiai vizsgálatok képet adtak a fáink cellulóz, lignin, totálfenol, szénhidrát tartalmának megváltozásáról, a fák szöveteinek mikroszkopikus vizsgálatai a faji hovatartozásukat mutatták meg, a fatörzsön talált markazitkiválásokból pedig paleomagnetikus vizsgálatokat végeztek, ezzel pontosították a terepen becsült kormeghatározást, így jött ki a 7,6 millió év.

A konzerválás előtt történt egy markazittartalom meghatározás is. A markazitból oxidáció hatására kénsav keletkezik, ez roncsolja a fák megmaradt szöveteit, ez a konzerválás során sajnos megtörténhet.

 



-         Sokat lehetett olvasni a fák konzerválása körül kialakult vitákról. Hogy fogják tartósítani a leleteket?

-          A múzeumoknak fontos feladata, hogy ne csak bemutassa, hanem meg is őrizze kulturális, történelmi és természeti értékeinket. A farestaurátorunk sokat gondolkodott azon, hogyan tartósítsuk ezeket a fákat, ekkora faanyag tartósítására ugyanis a világon sehol nincs példa. Két módszer jött szóba, a svéd Vasa hajó faszerkezetének konzerválására is használt polietilén-glikolos illetve a lengyel vaskori gerendavár (Biskupin) megőrzésére alkalmazott cukros módszer. Végül a cukor mellett maradtunk, olcsó, nem környezetterhelő és bármikor visszafordítható folyamat. A műviaszos konzerválás ráadásul hosszabb ideig tart és nagyon rideggé teszi a fát, ez folyamatos probléma a Vasa hajónál is.

Jelenleg két fa ázik cukorban, egyet csak vízzel kezelünk egyet pedig a bányából hozott üledékben tartottunk, míg a nagy érdeklődés miatt múlt ősszel kivettük és az Ipolytarnócra került társaihoz hasonló műgyantás kezelésben részesítettük.

-         Hogy működik a cukros konzerválás?
 

-          A konzerváló tartályokban egyre töményedő cukros oldatot keringetnek. A cukor megfelelően kis szemcsés, így bediffundál a fasejtjeibe és az átalakult cellulóztól átveszi a szilárdító funkciót, kiszorítja a vizet, ezzel szilárdítja, tartósítja a faanyagot. Reményeink szerint a fáink teljes térfogatában. Bizonyos idő múlva telítődik cukorral a fa. Nagyjából 70%-os töménység elérésénél a fákat kiemelik, megmérik, majd ezt az oldat töményedésével párhuzamosan megismétlik. Mikor a fa tömege már nem változik, több cukrot nem fog felvenni. Ekkor a konzerválás befejezettnek tekinthető. A konzerválás becsült hossza 5-6 év, tehát még 2-3 évet várnunk kell erre a két fára.
 



-          És hogy kapcsolódik ide a Pannon Tenger Múzeum?

-          Pályázati és önkormányzati támogatásból jön létre két fő célból: egyrészt a bükkábrányi ősfák, másrészt a Rudabányán talált Rudapitecus hungaricus bemutatására. Ezek mellett úgy gondoltuk, hogy itt méltó helye lenne, a miskolci ásványgyűjtemény állandó kiállításának is. Szeretnénk bemutatni a miocén élővilágot, a tengerszinttől kezdve a mocsárerdőkön át a szárazföldig, illetve az akkori geológiai, geográfiai folyamatokat. Tervezünk még a miocénnel kapcsolatos játékokat, vetítéseket és az épület konferenciatermébe szervezett rendezvényeket.
 

-          Mikor lesz kész?

Maga az épület idén augusztusban kész lesz, a megnyitót pedig 2012 tavaszára tervezzük.

 

Feid Judit

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 8, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés