2018. július 20. péntek
Illés
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Mitokondriális Éva - 2010-08-20 11:56:59 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Mitokondriális Éva

A ma élő emberek ősi anyjához vezető genetikai szálak  legkiterjettebb statisztikai vizsgálata 200,000 évvel ezelőttre teszi mitokondriális Éva születését. A Rice University tanulmánya egy olyan párhuzamos elemzés, mely 10 különböző metodikájú humángenetikai modellt használ fel.  Éva születésének meghatározásához a modellek eltérő hipotéziseket állítottak fel az emberiség Földet benépesítő mozgásaival, vándorlásaival kapcsolatban.

„Eredményeink kiemelik az olyan populációs folyamatok, mint a növekedés és kihalás véletlenszerű természete figyelembevételének fontosságát,” mondja a cikk társszerzője, Marek Kimmel. „A klasszikus determinisztikus modellek, beleértve számos korábbi mitokondriális Éva meghatározást is, nem számolnak kellő mértékben ezekkel a random folyamatokkal.”

A mitokondiális Éva kutatása egy újabb példa az olyan kihívásokra, mikor a tudósok a génekbe zárt történelmet próbálják felhasználni a mutációk, a szelekció és más, a betegségekben is fontos szerepet játszó genetikai folyamatok alaposabb megértéséhez. A genetikai változatosság mintázatai nagyon fontosak a gyógyászatban, ezért is keltenek ekkora általános érdeklődést.

A kutatók Éva meghatározása korszerű genetikai módszereken alapul. Random véradók genetikai profilja kerül összehasonlításra, és az egyes gének közötti hasonlóságokon és különsbégeken alapulva egy százalékos érték adja meg a két donor genetikai állománya egyezésének mértékét.

A mitokondriális genom használata a rokonság meghatározásában egy egyszerű út a genetikusok előtt, hogy megtalálják a réges régen élt közös ősünket. A mitokondrális genetikai állomány előnye abból származik, hogy a hozzávetőleg 20,000 génből álló teljes genommal szemben mindössze 37-et tartalmaz. A teljes humán genom összehasonlító vizsgálata még a mai szuperszámítógépek számára is nehézséget jelent.

A sejt erőműve a mitokondrium, ami a tápanyagok energiáját ATP formájában szabadítja fel. 37 génje eléggé konzerválódott, csak ritkán változik. Tartalmaz azonban egy hipervariábilis régiót, ami elég gyorsan változik ahhoz, hogy molekuláris óraként szolgáljon a modern ember korának meghatározásában. A mitokondriális genom másik fontos sajátsága, hogy a megtermékenyítés folyamatából adódóan kizárólag anyai úton öröklődik, így a teljes mitokondriális vonal anyai.

Éva korának meghatározásához a kutatóknak a random donorok közti rokonság mértékét időmértékké kell átalakítaniuk.  A két génszekvencia közötti különbségeket kell lefordítani az időbeli fejlődésre, ami az alkalmazott evolúciós modellen múlik. Így például kérdés, hogy mekkora a mutációs ráta, és vajon állandó-e? És mi a helyzet a genetikai sodródásnak nevezett folyamattal, amikor genetikai variációk véletlenszerűen vesznek el? A választ a kérdésekre a modellek együtthatói adják meg.

Minden modellnek megvan a saját feltételezése, és azok matematikai implikációi. A bonyolultságot tovább fokozza, hogy a hipotézisek egy része nem alkalmazható az emberi populációra. Ilyen például, hogy egyes modellekben nem változik a populáció mérete. Ez természetesen nem igaz az emberre, ahol a pupuláció több ezer generáción keresztül exponenciálisan nőtt. Más modellek a gének tökéletes keveredését feltételezik. Ez azt jelenti, hogy bárhol a világon bármely két embernek egyenlő az esélye utód létrehozására. 

A humán genetikai modellek egyre bonyolultabbá váltak az elmúlt pár évtizedben, ahogy a helytelen feltételezések javításra kerültek. De némelyik korrekció, mint az elágazó folyamatok bevitele a korai migráció modellezésére, elképesztően bonyolult. Ez felveti a kérdést, hogy talán az egyszerűbb modellek hasonlóan jól meghatározzák a történéseket.

„A cél a modellek érzékenységének meghatározása volt,” mondja Kimmel. „Azt találtuk, hogy azok a modellek adtak egyező eredményeket, melyek random populációs mérettel számoltak. Ez megnyugtató, hiszen azt mutatja, hogy a modellek hipotéseinek újragondolása egy bizonyos ponton túl nem olyan fontos a teljes kép szempontjából. ”
A kutatások a Theoretical Population Biology című szaklapban jelentek meg.

ScienceDaily, 2010-08-17

Veres Dániel

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés