2018. október 18. csütörtök
Lukács, Ambrus
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Mimikri polip módra - 2010-09-01 21:23:52 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Mimikri polip módra

Paul, a Polip, a nyolclábú orákulum, pontos foci előrejelzéseivel került a címlapokra, de nem ő az egyetlen tehetséges lábasfejű a tengerben. A lábasfejűek az álcázás mesterei, ám az indonéziai utánzó polip feltűnő színezetével és mozgásával lepényhalakat és tengeri kígyókat utánoz, hogy megtévessze a ragadozókat.

Az utánzó polip (Thaumoctopus mimicus) végtagjai átalakításával, átvéve a jellegzetes hullámzó mozgást, és feltűnő színeket magára öltve egy sor különböző élőlénynek tudja kiadni magát, melyekkel megosztja élőhelyét, és melyek közül nem egy mérgező. A California Academy of Sciences és a Conservation International Indonesia kutatói DNS analízist végeztek, hogy megállapítsák, hogyan alakult ki ez a figyelemre méltó adaptáció. Eredményeiket a Biological Journal of the Linnean Society folyóiratban közölték.

Rokonaihoz hasonlóan az utánzó polip is nagyon jól el tud bújni az éhes ragadozók elől, úgy, hogy beleolvad a háttérbe. Ám gyakran azt a megoldást választja, hogy a ragadozók szemében még feltűnőbbnek láttatja magát azáltal, hogy erősen kontrasztos színmintázatú lepényhalakat, oroszlánhalakat, vagy tengeri kígyókat utánoz. A kutatók úgy vélik, ez a trükk segít a polipnak, hogy összezavarja, vagy elriassza a ragadozókat. Viszonylag ritka, hogy egy állat ilyen kockázatos védekező stratégiát fejlesszen ki, ezért a szerzők remélték, hogy az utánzó polip és rokonai genetikai vizsgálatával bepillantást nyerhetnek azoknak az evolúciós erőknek a működésébe, melyek ezt a viselkedést kialakították. A kutatók a polip egy viselkedésformájára koncentráltak: kilapítja karjait és fejét, és a tengerfenék mentén úszik, mint egy lepényhal, miközben feltűnő, barna-fehér mintázatot ölt magára.


A kutatók az utánzó polip és több, mint 35 rokonának szekvenciadataiból összeállított leszármazási fából megállapították az események sorrendjét, melynek során a T. mimicus vonal kialakult. Először is a T. minimus ősei kialakították a feltűnő, barna-fehér színezetet, melyet másodlagos „sokk” védelemként alkalmaztak, ha az álcázás nem válna be. Majd, kifejlesztették a lepényhal úszás technikát, hozzá az ezt a fajta mozgást megkönnyítő hosszú karokat. Végül, a T. mimicus feltűnő színeket lepényhal mozgás utánzása közben kezdte mutatni távol a barlangjától a napi fosztogatások alkalmával. Evolúciós értelemben az utolsó lépés egy különösen kockázatos váltás a védekező stratégiában.

„A T. mimicus közeli rokonai sikerrel használnak szürkésbarna színeket és álcázást, hogy elbújjanak a ragadozók elől”, mondta Dr. Christine Huffard (Conservation International Indonesia). „Miért van az, hogy ehelyett a T. mimicus magára vonja a figyelmet, és újra és újra félreteszi az őseitől örökölt álcázási képességeket, egy új, feltűnő mintázat kedvéért? Valahogy, a természetes szelekción keresztül, a feltűnőség lehetővé tette a T. mimicus számára, hogy nagyobb sikerrel éljen túl és szaporodjon, mint kevésbé látványos ősei némelyike, és végül önálló leszármazási vonalat alakítson ki.”

A kutatók több magyarázatot is elképzelhetőnek tartanak arra, hogy miért lehet előnyös ez a feltűnő színezet. Talán bolonddá teheti a ragadozókat, és azok így azt hiszik, egy mérgező lepényhallal van dolguk (csakúgy, mint a Pardachirus pavoninus vagy a Zebrias fajok.); esetleg elhomályosítja a polip körvonalait a fekete-fehér homokos aljzat előtt; vagy tényleg az utánzó ehetetlenségére figyelmeztet.

„Bár a T. mimicus lepényhal utánzása távol áll a tökéletestől, mégis elég jó, hogy bolonddá tegye a ragadozókat ott, ahol él, a tengeri biodiverzitás centrumában”, mondja Dr. Healy Hamilton (California Academy of Sciences). „Ezek a polipok meg tudják változtatni a színüket, hogy hasonlóan, de ne pontosan ugyanúgy nézzenek ki, mint sok mérgező és nem mérgező lepényhal az élőhelyükön. Az alatt az idő alatt, míg a ragadozó magához tér meglepetéséből, a polip elmenekülhet.”

Mivel a fajt csak 1998-ban írták le, így a tudomány nem sok ismerettel rendelkezik róla. Jövőbeni kutatások a T. mimicus természetes élőhelyén való megfigyelésére irányulnak, hogy magyarázatot találjanak a feltűnő színezetre, és jobban megértsék e stratégia előnyeit és költségeit.

„Ez a vizsgálat emlékeztet minket arra, hogy az evolúció még nem ért véget, hanem folyamatosan tart”, mondja Huffard. „Ezek a polipok tovább fejlődnek, amíg meg tudjuk védeni őket és élőhelyeiket olyan fenyegetésektől, mint a húzóhálóval történő halászat.”

Science Daily, 2010. augusztus 30

Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Ez a cikk még nem lett értékelve.

Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés