2017. november 23. csütörtök
Kelemen, Klementina
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Miért marad a farkas örökké vad, és miért szelíd a kutya? - 2013-01-28 12:37:28 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Miért marad a farkas örökké vad, és miért szelíd a kutya?

A kutyák és a farkasok genetikailag annyira hasonlóak, hogy nagyon nehéz volt a biológusoknak megérteni, miért maradnak a farkasok vadaknak, miközben a kutyák örömmel lesznek az ember legjobb barátai. Most, Kathryn Lord evolúcióbiológus doktori kutatásában (University of Massachusetts, Amherst) úgy véli, hogy a különböző viselkedések az állatok legkorábbi érzékszervi tapasztalataival és a szocializáció kritikus periódusával állnak összefüggésben. A részleteket az Ethology folyóiratban közölték nemrég.

Egészen eddig, nagyon keveset tudtunk a farkaskölykök érzékeinek fejlődéséről. A feltételezéseket általában a kutyák vizsgálataiból vezették le. Ez észszerűnek tűnik, kivéve, hogy a tudósok már ismertek néhány jelentős különbséget a kutya- és a farkaskölykök korai fejlődésében. Mindenekelőtt például a járás képességének időpontja. Kathryn Lord, hogy felderítse ezt a fehér foltot a tudományban, 11 farkas- és összesen 43 kutyakölyök idegen és ismerős szagokra, hangokra és vizuális ingerekre adott válaszait tanulmányozta, hétről-hétre. A kísérlet során 33 border collie-t és német juhászt vizsgáltak, amelyeket az anyjuk nevelt, és kontroll csoportként 10 német juhász kölyköt neveltek fel kézből, ami azt jelentette, hogy rögtön születésük után megismertek egy embert.

A megfigyelés során azt találták, hogy ugyanolyan ütemben fejlődtek a farkasok és a kutyák érzékei. Ám a kutatás napvilágra hozott új információkat is arról a négy hetes „fejlődési ablakról”, amelynek során fedezi fel igazán a Canis lupus e két alfaja a környezetét, és melyet a szocializáció kritikus periódusának hívnak. Amikor ez az ablak nyitva van, a kölykök elkezdenek mászkálni és félelem nélkül felfedezni és minden dolog amivel találkoznak, érintkeznek ekkor, életük végéig ismerős lesz számukra. A domesztikált kutya hozzászokik az emberhez, lovakhoz, sőt macskákhoz is ebben a fejlődési stádiumban és ezentúl megszokottként kezeli ezeket. Ám amint az egyedfejlődés továbbhalad, megjelenik a félelem és miután ez az ablak bezárul, az új élmények félelmi reakciót váltanak ki.

Megfigyelései alapján, Lord megerősítette, hogy mind a kutya-, mind a farkaskölykök ugyanúgy 2 hetesen tudnak már szagolni, 4 hetesen hallani, és 6 hetesen jól látnak, de a kritikus periódusba más korban lépnek be: a kutyák 4 hetesen, a farkasok 2 hetesen, vagyis egészen másként fedezik fel a világot ez alatt a rendkívül fontos hónap alatt. S ezáltal valószínűleg teljesen különböző fejlődési útvonalakon mennek át. Amikor a kisfarkasok két hetesen elkezdenek járni és felfedezni, még szinte vakok és süketek. Csak az orrukra hagyatkozhatnak. Ezt eddig még senki nem tudta róluk! Amikor hallani és látni kezdenek, megijednek az új ingerektől. Szinte érzékszervi sokk éri őket.

A kutyáknál nincs ilyen: csak akkor kezdenek járni és felfedezni, amikor már mindhárom érzékük jól működik. Megdöbbentő, mennyire mások a farkasok és a kutyák már egészen kiskorukban, annak ellenére hogy genetikailag oly közel állnak egymáshoz. Egy alomnyi kiskutya két hetesen szinte csak egy csapat csúszómászó, nem tudnak felkelni és menni. A farkaskölykök ugyanakkor aktívan elégítik ki kíváncsiságukat, stabilan jönnek-mennek, jó mozgáskoordinációval rendelkeznek és elkezdenek felmászni kis lépcsőkön és dombocskákon.
 
A fenti eltérések miatt különbözően fejlődnek a két alfaj egyedei és így a más fajokkal való kapcsolatuk – különösen az emberrel, egészen másképpen alakul. Ez az új információ azt jelenti, hogy másként érdemes bánni a vadon élő és a fogságban tartott farkasok populációival. Nem biztos, hogy a különbség génszinten is létezik, hanem inkább ugyanazon gének be- és kikapcsolásáról lehet szó. Ha egy kutyát például egy emberhez vagy lóhoz akarjuk szocializálni, mindössze kb. 90 percre van szükség, 4 és 8 hetes kora között. Ezután már a kutya nem fog többé félni a lótól vagy az embertől, vagy bármi mástól. Természetesen, az igazi kapcsolat felépítéséhez több időre van szükség. Egy kisfarkas esetén azonban, ahhoz hogy közel ugyanennyire lecsökkenjen a félelmi válasz, legalább 24 órás kontaktusra van szükség, 3 hetes kora előtt, és még ekkor sem kapjuk ugyanazt a mértékű kötődést vagy félelemhiányt.
 
Forrás: UMass

2012. január 23.

Kettinger Dóra

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 12, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés