2017. szeptember 22. péntek
Móric, Ottó
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Mi okozta a jégkorszak nagytestű emlőseinek kihalását? - 2011-11-07 20:07:25 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Mi okozta a jégkorszak nagytestű emlőseinek kihalását?

A pleisztocén végén az eurázsiai nagyemlős fajok egyharmada, míg az észak-amerikaiak kétharmada kipusztult. Azonban az mindmáig rejtély volt, hogy mi okozta ezt. Vajon a klímaváltozás vagy az emberek hatására történt? Egy nemzetközi kutatócsoport ennek a kérdésnek eredt a nyomába, hogy pontot tehessen egy több évtizedes vita végére, és hogy esetleg azt is felderíthessék, hogy milyen jövő vár a ma élő emlősfajokra.

A földtörténeti negyedidőszak idősebb, pleisztocén szakaszát (2,5 millió – 12 ezer évvel ezelőtt) nagyfokú klímaváltozások jellemezték: eljegesedések (glaciálisok) váltakoztak melegebb időszakokkal (interglaciálisok), mely utóbbiak éghajlata a maihoz hasonló volt. A pleisztocén során az emberi evolúcióban nagy változások történtek: ebben az időszakban jelent meg a Homo erectus, Homo neanderthalensis és Homo sapiens is. A pleisztocén során az ormányosok, a macska-, teve- és lófélék valamint a madarak fénykorukat élték. Nagytestű emlős-, madár- és hüllőfajok, például a gyapjas mamut, az óriásszarvas, a barlangi medve, az erszényes oroszlán, a kardfogú macskák, az elefántmadár-félék, a moák és a megalánia alkották a pleisztocén megafaunát. E fajok nagy része a pleisztocén végén eltűnt, aminek okai vitatottak.

Egy kiterjedt, a világ negyven akadémiai intézetének paleontológusait, geológusait, genetikusait és klímamodellezőit magába foglaló kutatócsoport megpróbálta felderíteni a kérdést. A válaszok pedig sokkal összetettebbnek bizonyultak, mint azt valaha képzelték.

A kutatók ősi megafauna DNS-ét, fajeloszlási modelleket, klímaadatokat és régészeti leleteket használtak, hogy felmérjék, hogy a klíma és az emberek hogyan alakították hat nagytestű növényevő, nevezetesen a gyapjas orrszarvú, a gyapjas mamut, a vadló, a rénszarvas, a bölény és a pézsmatulok demográfiai történetét az elmúlt 50 ezer év során. Mind a hat vizsgált faj virágkorát élte a pleisztocén során, de közülük csak három, a rénszarvas, a bölény és a pézsmatulok élte túl ezt az időszakot egy sokkal kisebb élőhelyen.
Mint azt a kutatásban részt vevő Beth Shapiro, a Penn State University docense magyarázta, ezek a hideghez adaptálódott állatok a hidegebb, glaciális periódusokban boldogultak jobban, de amikor az interglaciálisok során melegebbre fordult az idő sikerült olyan helyet (refúgiumot) találniuk és oda visszahúzódniuk, melyek klímája bár nem volt ideális, de azért annyira megfelelt számukra, hogy megtartsák populációjukat egy kritikus tömegben. A populációk fluktuációja így folytatódott, majd körülbelül 14 ezer évvel ezelőtt sok faj egyszerűen eltűnt. „Az utolsó jégkorszak csúcsa után, úgy 20 ezer évvel ezelőtt kezdte őket elhagyni a szerencse. A kérdés az, hogy mi változott? Miért nem voltak ezek az állatok többé képesek biztonságos refúgiumokat találni, ahol túlélhettek egy meleg éghajlatot?”

A kérdés megválaszolására a kutatók többféle adatot gyűjtöttek össze. Egyrészt genetikai adatokat, melyek segítségével felbecsülhették, hogy e fajok populációi mikor és mennyire nőttek vagy csökkentek, ahogy az éghajlat változott és az élőhelyük kezdett eltűnni. Másrészt mind a glaciális, mind az interglaciális időszakokból gyűjtött hőmérséklet- és csapadékadatokat, melyekkel az éghajlat-, valamint régészeti leleteket, melyek segítségével pedig a korai emberek terjeszkedésének hatását vizsgálhatták az említett fajok túlélésére. A leletek közé tartoztak az olyan közvetett bizonyítékok, mint például a megfőzött állati csontok. „Még ahol nem is találtunk bizonyítékot, hogy az emberek használták az állatokat, ha az emberek és az állatok ugyanazon helyen és időben éltek, az emberek hatással lehettek arra, hogy az állatok túlélnek-e vagy sem,” mondta Shapiro.

A vizsgálat felfedte, hogy önmagában sem a klíma, sem az emberek nem felelősek a jégkorszak tömeges kihalásáért. Kimutatták, hogy a klíma volt a populációváltozás fő irányítója az elmúlt 50 ezer év során. Azonban minden faj különbözőképpen válaszol a klímaeltolódások, az élőhely átrendeződések és az emberi beavatkozás hatásaira. Bár a klímaváltozás önmagában megmagyarázhatja néhány faj, mint az európai pézsmatulok vagy a gyapjas orrszarvú kipusztulását, úgy tűnik, hogy az éghajlat és az emberi hatások kombinációja a felelős mások, köztük az európai sztyeppei bölény és a vadló kihalásáért. A rénszarvasra viszonylag hatástalan volt bármelyik tényező, a mamutok kihalásának okait pedig még mindig homály fedi.

A gyapjas orrszarvú elterjedési területe Európában sohasem volt átfedésben az emberekével, vagyis e faj esetében a klímaváltozás és nem az ember volt a kihalás fő oka. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy máshol ne az ember lett volna a tettes, ugyanis más területeken átfedett az elterjedési területük. Más fajok esetében egyértelműbb bizonyíték mutatkozott az emberi hatásra, ami nem feltétlenül volt negatív. Míg ezek az állatok hanyatlottak, addig az emberi népesség terjeszkedett, de nemcsak a nagytestű emlősök hideg éghajlatú élőhelyein keresztül, hanem a meleg klímájú refúgiumokon át is, és különböző tevékenységeikkel megváltoztatták a tájat. Így számos nagytestű állat már nem tudott hol élni. Mint például a ló, mely csak háziasított formában élt túl.

Ahogy az utolsó jégkorszak után az éghajlat melegebbre fordult, a gyapjas orrszarvú, a gyapjas mamut és a vadló kihalt, míg a rénszarvas, a bölény és a pézsmatulok elkerülte a véget. A rénszarvasoknak sikerült biztonságos élőhelyet találniuk a magas sarkvidéki területeken, és ma kevés ragadózóval kell szembenézniük vagy versenytárssal osztozniuk a korlátozott forrásokon. A bölény mára már kipusztult Ázsiából, ahol az eljegesedések idején nagy populációkban élt, ma már Észak-Amerikában található, bár Európában kis létszámban él egy rokon faj. A pézsmatulok ma Észak-Amerika sarkvidéki részein és Grönlandon él, valamint van néhány telepített populációja Norvégiában, Svédországban és Szibériában. Érdekes, hogy ha az embereknek volt hatása a pézsmatulokra, akkor az az volt, hogy segített fenntartani. Az első populációt hozzávetőleg 5 ezer évvel ezelőtt alapították Grönlandon, ezután az gyorsan nőtt, pedig a paleo-eszkimo népesség fő forrása volt. Ma nagy számban él ez a faj.

A vizsgálat tanulsága, mint azt Professor Eske Willerslev University of Copenhagen Centre for GeoGenetics vezetője mondta, az, hogy „nemcsak a múltbeli és jelenlegi fajok kihalására kell figyelni, hanem a jövőbeliekére is; a klímaváltozás és az emberi beavatkozás hatásai a fajkihalásokra azon múlnak, hogy milyen fajt nézünk.”
Eline Lorenzen, a University of Copenhagen kutatója és a cikk  első szerzője szerint, „azt találtuk, hogy a klímaváltozás tényleg összekapcsolódott a nagy megafauna populációméret változásokkal az elmúlt 50 ezer évben, ami alátámasztja azt a nézetet, miszerint sok faj populációi a jövőben hanyatlani fognak a klímaváltozás és a élőhelyvesztés miatt.”
A példátlan mennyiségű feldolgozott adat ellenére a szerzők nem találtak semmilyen egyértelmű mintázatot, ami megkülönböztetné a kihalt és a túlélő fajokat. Vagyis bár az eredmények valamelyest előrébb visznek a jövőt illetően, de nagy feladat lesz megjósolni, hogy a ma élő emlősök hogyan fognak reagálni a jövőbeli klímaváltozásra.

A cikk a Nature folyóiratban jelent meg.

EurekAlert!, 2011. november 2.
Penn State Science, 2011. november 2.

Duleba Mónika

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 4, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés