2018. július 23. hétfő
Lenke
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Megérzés és tudatosság - 2011-05-31 09:45:56 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 

Megérzés és tudatosság





Néha előfordul, hogy egy szituációban sokkal hamarabb érezzük azt, hogy helytelen és csak később – lehet, hogy sokkal később tudatosul bennünk, hogy tényleg az volt. Az érzés, mint erkölcsi ítéleteink forrása a neuropszichológusok körében egy igen vitatott kérdés.








A Chicagoi Egyetem kutatója, az érzelmi és szociális idegtudományok vezető tudósa, Jean Decety és munkatársai a nemrégiben Cerebral Cortex c. folyóiratban megjelent tanulmányukban tárják fel azt, hogy hogyan hat ki a központi idegrendszerünk fejlettségi állapota az általunk hozott morális döntéseinkre.
A „The Contribution of Emotion and Cognition to Moral Sensitivity: A Neurodevelopmental Study” c. munkájukban a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy az életkor változásával hasonló helyzetekhez máshogyan viszonyulunk.



 

Ez az első tanulmány, amely megvizsgálja az agy és viselkedés válaszát az erkölcsös és kevésbé erkölcsös helyzetekre, az idegrendszer fejlettségének szempontjából. Kombinálták a neurofiziológiai méréseket (a funkcionális mágneses rezonánciás képalkotás (fMRI) az agyról, pupillatágulás mértéke) az alanyok viselkedési mintázataival, miközben felmérték az érzelmi és erkölcsi ítélőképességet. A kutatók célja az volt, hogy megállapítsák, hogy a különböző korú személyeknél hogyan reagál az agy a erkölcsileg terhelt szituációkra.

A vizsgálatban 126 személy vett rész, akiknek életkoruk 4 és 37 év közötti volt. Nekik rövid videókat mutattak, miközben fMRI segítségével figyelték az agyműködésüket, ugyanakkor mérték a pupillatágulás mértékét is. A résztvevők 96 jelenetet láttak – ezeknek egy része szándékosan okozott károkat mutatott be (például valaki megkarcol kővel egy autót), a másik része pedig balesetek okozta károkat (például valaki véletlenül lever a polcról egy poharat).

A pupillaméret elemzés kimutatta, hogy minden résztvevő, függetlenül az életkorától több figyelmet szentel a kárt elszenvedő személyre és a megsérült tárgyakra, mint veszteség okozójára. Ezenkívül egyértelműen bebizonyosodott, hogy a pupilla tágulásának mértéke szignifikánsan nagyobb volt a szándékos eseteknél, mint a véletlen cselekedeteknél. Ez a különbség állandó volt minden életkor esetében, és korrelált az amygdala és az elülső cinguláris kéreg (vizuális szelekció központja) aktivitásával. Az amygdala az emberi agy mediális temporális lebenyében található, szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában; a limbikus rendszer részének tekintik. Ezen agyterületek aktivitásának mértéke tehát erkölcsileg terhelt tartalmakra az életkorral együtt változik.

Míg a szándékosan okozott károkat bemutató videók megtekintésekor a kisgyerekeknél az amygdala, addig a felnőtteknél a dorzális prefrontális kéreg, – amely gondolatok és cselekedetek spontán generálásáért felelős – valamint a ventromediális prefrontális kéreg mutatott nagyobb aktivitást. Ez utóbbi az érzelmi működéseink, különösen a szociális érzelmek, mint az elkötelezettség vagy a szégyen kialakulásában vesz részt.
Mind a gyerekek, mind a felnőttek esetében megfigyelhető, hogy azután döntötték el, hogy az elkövető tette szándékos volt vagy sem, miután megállapították, hogy az illető határozottan hibázott az adott helyzetben.

Amellett, hogy a résztvevők megtekintették a videókat, felkérték őket arra is, hogy javasoljanak büntetést a szándékos és véletlen cselekedetekért. Itt azt az eredményt kapták, hogy a felnőttek sokkal ritkábban gondoltak arra, hogy az okozott kárért büntetés jár. Különösen akkor voltak elnézőbbek, amikor a rongálás véletlenül történt. Ez azt jelenti, hogy a fejlettebb prefrontális kéreg és az amygdala között erősebb funkcionális kapcsolat van, mint a kisgyermekeknél, tehát a felnőttek idegrendszere inkább felkészült arra, hogy morális ítéleteket hozzon, és ezeket indokolja.
Ezzel ellentétben az empátia az áldozat felé a legkissebb gyerekeknél volt a legerősebb, és a korral fokozatosan csökken. Ugyanakkor korrelál az agy azon területeinek aktivitásával, amelyek az érzelmi viselkedéssel és a stresszre adott automatikus válaszért felelősek.

A tanulmány tehát meggyőzően bebizonyította, hogy az erkölcsi érvelés egy átfogó integrációt foglal magába az érzelmi és kognitív folyamatok között, ami a korral folyamatosan változik az egyedfejlődés során, az agy számos területén és hálózatán keresztül fut.

A negatív érzések figyelmeztetnek arra, hogy a helyzet, amiben vagyunk erkölcsileg helytelen, és ez a kellemetlen érzés megelőzi a kognitív ítéletet. Az ilyen érzelmi reakció a gyerekeknél sokkal erősebb, mint a felnőtteknél. Ahogy öregszünk, tehát egyre inkább elveszítjük beleérző képességünket, egyre kevésbé részesítjük előnyben a megérzéseinket a tudatos megnyilvánulásokkal szemben, ugyanakkor a megérdemelt büntetés értékelése és a rosszindulatú szándék azonosítása a kor előrehaladtával egyre differenciáltabbá válik.

Dimény Orsolya

ScienceDaily, 2011. május 31.
   


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés