2017. november 23. csütörtök
Kelemen, Klementina
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Más-más módszerrel szereznek élelmet a szabadon élő szuka és kan kutyák - 2013-03-27 08:47:46 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Más-más módszerrel szereznek élelmet a szabadon élő szuka és kan kutyák

A természetben nem ritka, hogy adott fajon belül különböző táplálékkeresési stratégiák léteznek, nyilván azért, mert az egyedi nyereség szempontjából valamiképp előnyös. Az egyik elmélet szerint, általánosságban szólva adott populáció egyedei közt alapvetően azért alakulhat ki versengés és ezáltal eltérő stratégiák, mert a táplálékforrások csoportosan de a csoportok egymástól távol helyezkednek el. Így jobban megéri alternatív módszert használniuk, amely fokozza a nyereség mértékét és előrejelezhetőségét.

Ez a jelenség nagyon sokszor nemhez is kapcsolható. Például ivari dimorfizmus  esetén a hímek jóval nagyobb méretét az okozhatja, hogy erős intraszexuális versengés van köztük és ez a nagyobb testméretre szelektál. Ezzel összefüggésben nagy kockázat/nagy haszon típusú stratégiákat sokkal gyakrabban használnak, mint ugyanazon faj nőstényei.

A stratégia-variabilitás, fiziológiailag különböző de azonos nemű egyedek esetén is előfordulhat. Például a szaporodó nőstények energiaháztartása és „időbeosztása” átalakul a vemhesség és laktáció fiziológiás követelményei miatt és mivel élőhelyük is szűkebb lesz így különbözik a forrásválasztásuk a nem szaporodókétól. A fentieket árnyalják más ökológiai tényezők, például időjárási körülmények, a források elérhetősége, vagy a populáció egyedsűrűsége.
Azonos faj különböző populációi között is felléphetnek különbségek. Például a bevándorló egyedek sokkal nagyobb eséllyel kerülnek szembe számukra új forrásokkal, mint a helybeliek, így könnyebben találnak újfajta eleségszerző lehetőséget, hogy az éhezést elkerüljék.

Jelen tanulmány kutatói élelemszerző és kockázatelkerülő viselkedési mintázatokat vizsgáltak Indiában lakott terülteken szabadon élő kutyáknál, amelyek elsősorban kukákban, illetve közvetlenül az utcán talált szemétben keresgélnek. Az ebek gyakran biztonságos helyre viszik a talált csomagokat, hogy nyugodt körülmények között fogyasszák el annak tartalmát. Különböző kockázati feltételek mellett figyelték meg, hogy miképpen használnak alternatív stratégiákat újfajta táplálékszerzési feladatok során.

Három különböző kísérletet végeztek el:

1.    A fajon belüli stratégia-variabilitást vizsgálata
Újfajta élelemszerzési feladatot adtak a kutyáknak, egy speciális csomagban helyezték el és tették ki az élelmet. Azt várták, hogy mivel a táplálékuk elszórtan de nagyon jól előrejelezhető helyeken található, kifejezett változatosságot fognak mutatni a stratégiákat tekintve.

2.    A megszerzési technikák hatékonyságának tesztelése
Az előző feladatot módosították a megfigyelések alapján és azt várták, hogy lesz egy olyan módszer, ami kiemelkedően gyakori lesz. Ezenkívül kíváncsiak voltak arra is, hogy a nemek közötti esetlegesen megfigyelt különbségek vajon az energiaráfordítás különbsége miatt léphetnek-e fel, így azt is feltételezték, hogy a vemhes vagy szoptató szukák hatékonyabb és másfajta módszert fognak használni, mint az éppen nem szaporodó szukák.  

3.    A kockázatelkerülés és az élelemszerzés kivitelezése közti összefüggés felderítése
Mesterséges „kezelésnek” tették ki a kutyákat, vagyis közeledtek hozzájuk táplálékszerzés közben és arra számítottak, hogy az állatok a felmért kockázat és a lehetséges haszon függvényében választják meg a stratégiát.

Eredmények

A speciális csomagokból a táplálék megszerzésére a kan kutyák a kifinomult rés-szélesítő technikát alkalmazták inkább, amely gyorsan hozzájuttatta őket a táplálékhoz és ezáltal a „csapdábaesés” kockázatát is csökkenti, hogy ha esetleg valami megzavarná őket és nem szerzik meg végül az élelmet. A nem vemhes/nem szoptató szukák inkább kezdetlegesebb módon, kiszakították a csomagot nem túl hatékonyan és gyakran más, őrként funkcionáló társaik jelenlétében tettek így.

Érdekes módon a vemhes vagy laktáló szukák ugyanúgy tettek, mint a kanok, a rés-szélesítő technikát alkalmazták. Ennek a magyarázata lehet relatíve hasonlóan nagyobb fiziológiás energia- és tápanyagigény a nagyobb termetű kanok és a szaporodásban részt vevő szukák esetén.

A nagyobb testméretű példányok sokszor lopnak élelmet a kisebbektől, így a kevésbé hatékony és lassabb szétszakítós módszerrel élő nem gesztációs fázisban levő szukáknak gyakran kell megpróbálni megvédeniük a forrást, a nagy termetű kanok lopási kísérletei miatt.

A vemhes vagy szoptató szukáktól a kanok többnyire nem veszik el a táplálékot, valószínűleg azért, mert azok a hormonális változások, amelyek kiváltják az anyai viselkedést, ezzel együtt a védelmi agressziót is növelik – vagyis ezek az egyedek az ételt sikeresebben védik meg.

A szétszakító technikát alkalmazó állatok megzavarva sokkal nagyobb távolságból menekültek el, hagyták el a forrást, mint a rés-szélesítők Ez azt jelentheti, hogy a rés-szélesítő módszer kisebb mértékű kockázatelkerüléssel hozható összefüggésbe.  Általánosan is megfigyelték, hogy az ezt a technikát használó egyedek kevésbé félősek. Ebben a kísérletsorozatban nem volt mód arra, hogy felderítsék a pontos ok-okozati viszonyokat a testméret, az élelemszerzési módszer és a kockázatelkerülés között. Így vitatható, hogy a testméret befolyásolhatja-e a módszert és a kockázatelkerülés mértékét. Logikus lenne, hogy a nagyobb egyedek kevésbé félnek és az is, hogy – a már fent említett energetikai okok miatt – jobban motiváltak az élelem megszerzésére.

A szukák vizsgálata azt mutatta, hogy a testméret nem befolyásolja a menekülési távolságot, hiszen a gesztációs fázisban levő (rés-szélesítő) és a nem szaporodó (szétszakító) szukák súlya közel azonos, ám a menekülési távolság más volt (az előbbieké rövidebb, akárcsak a kanoké.). Más tanulmányok sem erősítik meg a testméret és a félősség összefüggését.

Így az a valószínű, hogy a menekülési távolság is főként az éppen adott átmeneti motivációs állapottól függ a választott stratégiához hasonlóan. Akár az érzékelés szintjén is mutatkozhat az eltérés, azaz hogy később veszik észre a közeledő embert. Más kutatók leírták, hogy a biztonsággal együtt az éberség is növekszik, a táplálkozási gyakoriság viszont csökken.

Természetesen sokféle kockázat létezik, a fajtárs lopásától kezdve egy veszélyes ragadozó érkezéséig és egy adott szituációban egy adott egyed döntéseit sok minden befolyásolja. Az azonban kijelenthető, hogy itt is bebizonyosodott: ugyanazon az élőhelyen, ugyanannál a fajnál (populációnál) többféle stratégia lehet adaptív, akár ugyanazon állat különböző fiziológiás állapotai esetén. Mindez elsősorban a környezet hirtelen megváltozásánál lehet lényeges – amikor esetleg azonnal stratégiát kell váltani.

Forrás:
Animal Behaviour, Kép

2013. március 27.

Kettinger Dóra

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 5, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés