2017. március 26. vasárnap
Dusán, Emánuel
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Magyar delfinkutató Hong Kongban - Interjú Mátrai Eszterrel - 2013-01-07 10:53:57 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Magyar delfinkutató Hong Kongban - Interjú Mátrai Eszterrel

Mátrai Eszter – zoológus, kutató

Kutatási területe: konzerváció genetika, kogníció, érzékelés, delfinecholokáció

Születési év: 1983.

2003-2008.    MSc Alkalmazott Zoológus, Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar
1998-2002.    Óbudai Gimnázium
2009-2010. Human Genetic Division, The University of Southampton, UK
2011-          Acoustic Research Team,
Ocean Park, HK (Hong Kong)                                  


Mesélj az életutadról! Milyen meghatározó élmények befolyásoltak a pályaválasztásban?

Már egészen kicsi koromban érdekeltek az állatok. Anyukám szerint még járni is alig tudtam, de már minden számomra elérhető szarvasbogarat, hangyát, kutyát és macskát igyekeztem közelebbről szemügyre venni. A nyarakat nagypapámnál töltöttük a testvéremmel egy Érd melletti kis településen. Ott aztán volt lehetőségem ezt a fajta érdeklődésemet kiélni, hiszen nagyapa mindenféle vadállatot befogadott. A két talált kutyán és a három odaszokott macskán kívül, rendszeresen vendégül láttunk egy sün családot reggelire, egy róka pedig nap, mint nap előszeretettel ellenőrizte csirkeink létszámát.

Ennek ellenére, érdekes módon csak a gimnáziumi éveim alatt fogalmazódott meg bennem, hogy állatokkal szeretnék foglalkozni. A nyári szünetben az első kerületi önkormányzati állatorvosi rendelőben, dr. Hámori Zsolt állatorvosnál segédkeztem. Bár nagyon szerettem és nagyon sokat tanultam ott, úgy éreztem, mégsem teljesen ez az, amire vágyom.

A gimnázium utolsó évében jelentkeztem a SzIE Állatorvos-tudományi Karának felvételi előkészítőjére. Az előkészítőt vezető professzoroktól részletes tájékoztatást kaptam a zoológus szakról, ami akkora hatással volt rám, hogy végül első helyen jelöltem meg a felvételi lapon. Az egyetemi évek nagyon megedzettek. Néhányszor, amikor mélyponton voltam, megfordult a fejemben, hogy feladom, de szerencsére mindig sikerült túljutnom a problémákon. Az egyetem elején, mikor témát kellett választani, kijelentettem, hogy én a nagymacskákkal szeretnék foglalkozni. Mivel nem tartozott a szokásos témák közé, nem is volt könnyű témavezetőt tálalnom. Szerencsémre dr. Csorba Gábor elvállalta, így az ő és Vili Nóra segítségével teljesült az álmom: a Magyar Természettudományi Múzeumban fellelhető minták vizsgálata alapján, a szakdolgozatomat egy kihalt tigris alfaj a jávai tigris genetikájából írhattam. Miután 2008-ban sikeresen megvédtem, a kari Tudományos Diákköri Konferenciáról továbbjutottam a kétévente megrendezett országos konferenciára, ahol első helyezést értem el.

Diplomázás után Londonban teljesítettem egy három, hónapos internship-et a Londoni Természettudományi Múzeum Emlős Gyűjteményében. A gyakornoki munka mellett lehetőségem nyílt arra, hogy folytassam a magyar gyűjteményben elkezdett tigris csontmorfológiai kutatásomat. 2009-ben megpályáztam és elnyertem egy állast a University of Southampton Humán Genetika osztályán, ahol szintén rengeteget új ismeretet szereztem, azonban a szívem visszahúzott az eredeti témámhoz. Állandóan kerestem a lehetőséget, hogy hogyan juthatnék el Ázsiába, ahol testközelből is tanulmányozhatnám a nagymacskákat.

2010-ben meghívást kaptam a Dehradunba, a Wildlife Institute of India tigrisgenetikával foglalkozó kutatócsoportjába. A négy hónap, amit Indiában töltöttem, maga volt a megvalósult álom, de amikor véget ért a projekt, nem igazan találtam a helyemet. Angliába nem akartam visszamenni, Indiában pedig nem maradhattam.
Az akkori barátom Hong Kong-i állasa révén keveredtem jelenlegi munkahelyemre. Amikor megérkeztem, fogalmam sem volt, mihez is fogok kezdeni. Az egyetemeket végigjárva, több interjút követően jutottam el az Ocean Park-ba, ahol épp gyakornokokat kerestek egy programba. Igaz a delfin akusztika távol állt attól, amivel addig foglalkoztam, de gyorsan belerázódtam. Ráadásul kutatásaink alanyai, Ginsan és Dumi hamar belopták magukat a szívembe.
A gyakornoki időm leteltével a kutatás vezetője Dr. Matthias Hoffman-Kuhnt két lehetőséget kínált fel, hogy az ő szavaival éljek: „Vagy itt maradsz és elfogadod az asszisztensi állast, vagy ideláncolunk egy vasgolyóval. Választhatsz.”
Egy álom éppen beteljesült Indiában, amikor belecsöppentem egy másikba Hong Kongban.


Kérlek, mutasd be röviden az Ocean Park-ot és az ezen belül működő Biosonar Projektet!

Ocean Park, Hong Kong sziget déli részén helyezkedik el. A világ élményparkjainak listáján 11. helyen áll. Évente hét millió látogatóval büszkélkedik és a szórakoztatás mellet nagy hangsúlyt fektet az oktatásra, környezetvédelemre.
Projektünk a Biosonar Projekt, Ocean Park, Hong Kong (OPHK)  és a National University of Singapore (NUS)  együttműködésével jött létre 2005-ben. Kutatásunk célja a delfinek tájékozódási, ezen belül is az echolokációs képességének vizsgálata. A projekt vezetője Dr. Matthias Hoffman-Kuhnt a NUS professzora.

Hat egymással összeköttetésben lévő medence közül az egyik, 20x20 méteresben zajlik a kutatás. Az állatorvosi vizsgálat és kezelés egy speciális, felemelhető talapzatú medencében végezhető el. Az Ocean Park-ban jelenleg összesen 10 óceáni palackorrú delfin (Tursiops aduncus) él, de közülük csak kettő vesz részt a projektben: Ginsan és Dumisa. Ginsan egy itt született, mesterséges megtermékenyítéssel fogant, most 7 éves hím delfin. Fél éves kora óta dolgozik velünk a programban. Dumisa nőstény, szintén 7 éves, egy dél-afrikai elavult delfináruimból került hozzánk. 2011. óta szerepel a projektben.




Ginsan és én

 


Dumisa és én


Mi az echolokáció? Mire használja a delfin?

Az echolokáció a delfinek egy nagymértekben specializálódott képessége, ami lehetővé teszi számukra, hogy rendkívül korlátozott látótávolság esetén is információt szerezhessenek környezetükről. Az echolokáció során kibocsátott hangok az útjukban álló tárgyakról visszaverődve adatot szolgáltatnak a delfineknek az előttük álló tárgy, illetve élőlény méretéről, anyagáról illetve mozgásáról. A delfinek ennek segítségével tudják megtalálni és elkapni a homok alatt meglapuló táplálékállatokat, illetve tájékozódni tudnak olyan élőhelyen is, ahol a látótávolság szinte zéró.
Az általuk kibocsátott hangok frekvenciája az emberi hallástartomány (20Hz-20kHz) fölött a 130 kHz-t is elérheti.


Kérlek, mutass be egy kísérletet részletesen!

Kutatásunk során az úgynevezett „egyezés alapján történő párosítás” (Matching-to-sample, röviden MTS) technikáját alkalmazzuk. Ennek során a delfinnek bemutatunk egy minta objektumot, ezt követően a medence egy másik pontjára úszva több különböző objektum közül kell kiválasztani a bemutatott minta párját. 

 

Egyezés alapján történő párosítás


Az objektumok bemutatása kétféleképpen történhet: vizuálisan a medence szélén elhelyezett vizuális prezentáló dobozokban, vagy a vízbe merített, átlátszatlan, de a hangok számára átjárható echolokációs prezentáló dobozokban. Mindkét esetben a delfin csak egyetlen érzékszervét használhatja az objektumok vizsgálatára.




Echolokációs prezentáló doboz


Összesen négy típusú MTS futtatására van lehetőségünk.
Az első két típus esetén a delfin ugyanazt az érzékszervét használja a minta és az alternatív objektumok feltérképezésére. Ezt szakmai nyelven „modellen belüli párosításnak” nevezzük.  
Az egyik esetben mind a minta, mind az alternatív alakzat bemutatása vizuális úton, a másik esetben mindez az echolokáció használatával történik.

A másik két kísérleti próba során, a delfinnek mindkét érzékszervére szüksége van, amit tudományosan, „modellek közötti párosításnak” nevezünk.
Egy víz alatt bemutatott tárgyat, amit a delfin echolokációval érzékel, egy vizuálisan bemutatott tárgyakhoz kell párosítania.
A másik esetben a minta tárgy bemutatására vizuálisan kerül sor, és a megfelelő párt az echolokáció használatával a vízalatti alternatív objektumok közül kell kiválasztani.
A delfinecholokáció során kibocsátott hangimpulzusokat 32 speciálisan erre a célra tervezett mikrofonok, úgynevezett hydrophonok segítségével rögzítjük, melyek később elemzésre kerülnek.


Mit jelent a ’NEM’ pedál trénig?

Korábban, az MTS során attól függően, hogy hány alternatív dobozt használtunk, Ginsannak 50% vagy 33% esélye volt, hogy eltalálja a megfelelő párt. Tehát elegendő volt neki az általa leghasonlóbbat kiválasztani. Ugyanakkor új objektumok használatakor, Ginsan az ahhoz legközelebb álló objektumot választotta ki, ami számára nem feltétlenül jelentett teljes egyezést. Ennek kiküszöbölése érdekében úgy döntöttünk, hogy megtanítjuk Ginsant a ’nem’ pedál használatára, ami a mi esetünkben egy üres vizuális prezentáló doboz jelent.
Ami azt jelenti, hogy amikor a minta objektum párja nem szerepel az alternatív objektumok között, akkor az üres dobozt kell választania.
A tréningen a ’nem’ pedál elméletet a vizuális doboz segítségével tanítottuk meg neki, majd a nem pedál használatát több, számára új objektum használatával is teszteltük. Ginsan teljesítménye közel 100%-os volt. Nincs is jobb bizonyíték a tréning sikerességére, mint az, hogy a feladatot hasonlóan magas teljesítménnyel hajtotta végre akkor is, amikor az alternatív oldalon a vizuális helyett echolokációs dobozok voltak.





'Nem' pedál - üres vizuális prezentáló doboz




'Nem' pedál - üres vizuális prezentáló doboz

 
Általában hogyan zajlik egy napod a delfinekkel?

Reggel 9-kor indul a munka. Először megbeszéljük a napi teendőket és kiosztjuk a feladatokat. Felkészülünk az első szekcióra, ami azt jelenti, hogy minden, a kutatás során használatos eszközöket fertőtlenítjük, az aznapi tervnek megfelelően a medence szélén összeállítjuk, és a medencébe helyezzük. A szekció végeztével pedig édesvízzel mindent leöblítünk, végül visszapakolunk. Naponta háromszor egy órás kísérleti szekciót futtatunk, mely során fél-fél órát töltünk a két kísérleti delfinnel.
A szekciók az állatok etetési idejével egy időben történnek. A köztes időben pedig a rögzített audió, videó és egyéb megfigyelési adatokat számítógépre visszük és rendszerezzük. A napot egy rövid összegző megbeszéléssel zárjuk.
Emellett igyekszem gyakornokaim és hallgatóim képzését biztosítani, illetve a szakdolgozati kutatásukat megfelelően megtervezni és vezetni.



Ginsan
 

Mely élenyeidet emelnéd ki a sok közül?

Hihetetlen élmény volt az Angelo nevű most már több mint egy éves delfinborjú születése. (
Videó: Így születik a delfin) Életemben először láttam testközelből, hogyan hozza világra egy delfin a borját.
Angelo mesterséges megtermékenyítéssel fogant és itt született nálunk, az Ocean Park-ban. Az ellés napján az anya testhőmérséklete a normálisnak számító 36-37 °C-hoz képest kissé leesett. A szülés beindulásától számítva, körülbelül fél óra alatt lezajlott az esemény.
A delfinek farokúszóval előre jönnek a világra, és mint bármely emlősállat, azonnal szopni kezdenek. Néhány hetes korukig lehet még látni rajtuk a „hajtogatások” nyomait. Az úszóik puhák, a hát- és farokúszok csak úgy lifegnek jobbra-balra, kell néhány nap, amíg kialakul a tartásuk.
Ami önmagában is csodálatos ebben, hogy szemünk előtt válik a delfinbébi napról napra, egyre nagyobbá és erősebbé.

Említhetném azt a folyamatot is, amely alatt kiépítettem Ginsannel ezt a jól működő, kölcsönös bizalmon alapuló viszonyt. Ez teszi lehetővé számomra, hogy mindenféle félelem vagy tartózkodás nélkül a vízben együtt dolgozzunk.

Egyszer egy gyakornokommal a medence szélen állva beszélgettem, amikor Ginsan odaúszott a figyelmünket keresve. Rövid gondolkodás után ránézett a mellettem álló gyakornokra majd egy laza uszonycsapással tetőtől talpig beborította vízzel. Ezt én rendkívül mulatságosnak találtam. A gyakornokom megdöbbent arccal rám nézett, és csak annyit tudott mondani, hogy nehogy megjutalmazzam ezt a viselkedést! Persze nekem több sem kellett, bíztattam Ginsant, hogy igen, jól csináltad! Amire ő szabályosan megismételte a korábban elkövetett merényletet, újra beterítette a mellettem álló, már amúgy is bőrig ázott gyakornokot, aki aztán szintén hahotázásban tört ki. Végül megköszönte Ginsannak a frissítő zuhanyt.



Ginsan
 

Mely eredményedre vagy a legbüszkébb?


Elég nehéz egy dolgot kiválasztani. Talán az, amikor az első általam vezetett projektet befejeztük, vagy amikor a szakdolgozatommal jó eredményt értem el.

Mondhatnám azt is, amikor sikeresen megtanítottam Ginsannak az első általam választott viselkedésformát az úgynevezett „pillangóúszást”. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a delfin a hátán úszik, a mellúszóival pedig le-föl legyez. Előtte csak azokat a viselkedésformákat gyakoroltam vele, amelyeket már eleve tudott. Ginsan a „pillangóúszást” körülbelül három nap alatt tanulta meg, a viselkedés stabilizálódása azonban hosszabb idő alatt ment végbe.
A tréning során egy teljesen új viselkedésformát megtanítani, az első legfontosabb lépés afelé, hogy a tréner, valóban trénerré váljon.


Milyen távlati terveket szeretnél megvalósítani?

Szeretném a PhD-met megszerezni ezen a területen és folytatni a munkát Ginsannel és Dumivel.


Kérlek, mutasd be a szakma női oldalát!

Eddigi munkám során sohasem éreztem, hogy női mivoltom bármiben is befolyásolta volna a tudományos karrieremet. Maga a tudományos világ eléggé unisex. A kemény munkát mindenhol értékelik nemtől függetlenül. Persze a fizikai munkavégzés megkíván egyfajta fizikai állóképességet, de ez nem jelent akkora terhelést, hogy egy nő ne tudná elvégezni.


Mit tanácsolsz a pályakezdő fiataloknak?

Azt, hogy sose adják fel! Semmi sem lehetetlen, még akkor sem, ha annak tűnik. Most, hogy így leírva látom az életem, egy kicsit számomra is meseszerűnek tűnik. Azonban akik ismernek, tudják, hogy mindvégig keményen dolgoztam. A kitartás és a munka nyitották meg előttem a kapukat, miközben folyton bizonyítanom kellett és kell mind a mai napig.
Tehát sose adjátok fel az álmaitokat, ne adjátok fel a nehezebb, néha kilátástalannak tűnő utat egy könnyebb, biztonságosabb ámde unalmas útért! Azt gondolom, hogy az egyetemen eltöltött évek, a sok tanulás, az erőfeszítés akkor éri meg, hogyha utána tényleg azzal foglalkozhat az ember, ami igazan boldoggá teszi.





Mi a véleményed az mRNS.hu-ról?

Azt gondolom, hogy a kutatás fő célja, hogy minél többet megtudjunk a bennünket körülvevő világról, és hogy az új információkat megosszuk minden érdeklődővel, függetlenül attól, hogy az egy másik kutató vagy egy általános iskolás diák. Az mRNS.hu kutatók életet és munkáját mutatja be bonyolult szakmai zsargon nélkül.

2012. szeptember 24.

Ferenczi Tímea

Kapcsolódó cikkeink: A nagy fehér cápától a megalodonig - Interjú dr. Elter Tamással 1. rész - 2. rész
                                 A Cetek nyomában - Interjú Pereszlényi Zsuzsannával

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 14, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés