2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Madagaszkári vonalkódok - Interjú dr. Nagy Zoltán Tamással - 2012-06-02 12:04:11 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Madagaszkári vonalkódok - Interjú dr. Nagy Zoltán Tamással

Dr. Nagy Zoltán Tamás - biológus, kutató
Születési év: 1975

1999 – biológus diploma, JATE (jelenleg SZTE), Szeged
2004 – PhD, Uni Heidelberg, Németország

2005-2007 Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas
2007- Joint Experimental Molecular Unit (JEMU
Royal Belgian Institute of Natural Sciences (Belga Királyi Természettudományi Intézet), Brüsszel, Belgium


Miért lett kutató? Mely élményei voltak meghatározóak a pályaválasztásában?


A természettudományok gyerekkorom óta érdekeltek, elég hamar világos lett, hogy ebben a témában szeretnék valami újat felfedezni. Rendszeresen tartottam otthon állatokat, az aranyhörcsögtől, egerektől ékszerteknősön, viperákon, díszhalakon keresztül postagalambokig és kutyákig sok minden megfordult nálunk. Faltam Gerald Durrell és David Attenborough könyveit, ez további lökést adott, mely alól nem is tudtam volna kivonni magam. Érdekes módon először mégis inkább a kémia felé hajlottam, valószínűleg kitűnő általános iskolai tanárom, Farkas Zoltánné hatására. Aztán a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban, biológia tanárom Bancsó Sándor mellett, világossá vált az irány, egyenes volt az út a biológus pályára.


Milyen jelentősebb állomásokat, fordulópontokat emelne ki a pályafutásából?

A herpetológia, különösen a kígyók, mindig érdekeltek. Ez a környezetemben nem számított mindennapinak. Mostanában is általában kíváncsisággal vegyes szörnyülködés az első reakció a laikusok részéről, ha kígyókról hallanak. Magyarországon a lehetőségek kevésbé adottak e tudományág műveléséhez, holott sok lelkes fiatal foglalkozna vele.

Az egyetemi évek alatt kerültem kapcsolatba a Magyar Természettudományi Múzeumban Dr. Korsós Zoltánnal, aki később a témavezetőm lett, majd Németországban Ulrich Joger herpetológussal dolgoztam együtt a doktori tanulmányaim alatt. Ebben az időben, vagyis közel tíz éve ismerkedtem meg két hihetetlen tudású és végtelenül motivált német kutatóval, Miguel Vences-szel és Frank Glaw-val is, a madagaszkári kígyók kutatása folytán. Ez a munkakapcsolat azóta is tart, rendszeresen közlünk együtt cikkeket. Nagy szerencsének tartom, hogy ez idő alatt sokféle módszert megismerhettem. Egy kutatási folyamatot így elejétől a végéig művelhetek, vagy legalábbis átláthatok, kezdve a terepi gyűjtéstől a gyűjteményi- és labormunkáig, adatelemzésig és így tovább.


 

Még le nem irt madagaszkári sikló (fotó: Frank Glaw)

Mi a fő kutatási területe?

Jelenleg nincs fő kutatási területem, elég sok irányban aktív vagyok. Fő irány a különböző állatcsoportok molekuláris filogenetikája, evolúciókutatás, filogeográfia és DNA barcoding. A herpetológia emellett maradt meg mintegy munkává vált hobbinak. Kollégáimmal jelenleg vagy egy tucat projekten dolgozunk, ezek között antarktiszi felemáslábú rákok, andokbéli tűzhangyák, közép-afrikai halak, emlősök és madarak éppúgy vannak, mint kongói békák és kígyók. Sok esetben a vizsgálati módszer hasonló (pl. a molekuláris genetikai módszereket tekintve). Az adott terület szakértőivel való viták során és tudományos cikkek írása közben pedig rengeteg érdekes dolgot tanulok.


Mi a DNS-vonalkód és mire használható?


Mindenki ismeri az áruk azonosítására használt univerzális vonalkódokat (UPC rendszer). Itt egy rövid, egyértelmű kód alapján minden termék azonosítható és elkülöníthető a többitől. A DNS barcoding is egy hasonló ötleten alapul. Állatoknál egy rövid, meghatározott mitokondriális DNS-szakaszt veszünk (ez a citokróm oxidáz I gén egy szakasza), aminek a DNS-szekvenciája alapján általában mód van fajok (genetikai) jellemzésére, elkülönítésére és azonosítására. Utóbbi értelemszerűen csak akkor működik, ha rendelkezésre áll egy referencia adatbázis, amelyben a DNS-szekvenciához egy (faj) név van rendelve. Az ötlet nem új, viszont fontos az, hogy az igazi DNS barcoding visszakereshető. Általában közgyűjteményben elhelyezett példányokon alapul. Ez által tehát egy példány, bármikor visszakereshető, újra vizsgálható. Tapasztalataink szerint a DNS barcoding nagyban segíti a rendszertani (taxonómiai) kutatásokat, viszont éppen a fajok azonosítása miatt nem nélkülözheti a taxonómusok tudását, szakértelmét sem.


Ennek az azonosítási módszernek a használatával meglepő kutatási eredmények születtek madagaszkári hüllőfajokról. Kérem, mutassa be a vizsgálat menetét és eredményeit! Eredeti publikáció:  PLoS ONE

Négyen vettünk részt abban a projektben, amelyik a madagaszkári hüllők DNS barcoding-ját tűzte ki célul. Érdekes módon hüllőkön még nem végeztek nagyobb szabású ilyen jellegű vizsgálatot, nem utolsósorban technikai nehézségek miatt. Mintegy 250 madagaszkári hüllőfajból, és számos, pontosan nem meghatározott hüllőből volt mintánk. Ami meglepett minket, az a genetikai változatosság ilyen nagy aránya: több mint negyven mintáról, illetve mintacsoportról derült ki, hogy egyetlen más ismert fajjal sem mutat olyan közeli rokonsági fokot, ami az azonos fajba tartozást indokolná. További kutatás szükséges ahhoz, hogy ezekről kétségtelenül bebizonyosodjon, hogy tudományra nézve új fajokról van szó. Így hosszú az út a taxonómiailag érvényes formai leírásig. A munkánk kézzelfogható természetvédelmi jelentőségét is szükséges még kiemelni: a nagyjából 140 CITES-listás (a Washingtoni Egyezmény - ami veszélyeztetett fajok kereskedelmét szabályozza - hatálya alá eső) madagaszkári hüllőfajból 110-nél sikerült DNS barcode-ot generálni, ami a későbbi gyors genetikai azonosítás alapja lehet. Különösen néhány kaméleonfajnál és gekkónál nehéz a fajok egyértelmű meghatározása csak külső, morfológiai jellegek alapján, még herpetológusoknak is. Tehát ezen a téren a molekuláris genetikai azonosítás teljesen új utakat nyithat meg.


Miért éppen Madagaszkárra esett a választás?

Madagaszkár általában nagyon jó modell evolúciós kutatásokhoz. Ez a sziget meglehetősen régen, mintegy 120 millió éve vált le teljesen az afrikai kontinenstől, mely lehetővé tette egy egészen egyedülálló élővilág kialakulását és fennmaradását. Ezzel együtt Madagaszkár meglehetősen változatos élőhelyeket kínál és elég nagy ahhoz, hogy valóban magas fajgazdagság jellemezhesse. A szigetet egy nagy észak-déli fennsík illetve hegyvonulat osztja ketté egy csapadékos keletre és egy szárazabb nyugatra. Az északi és déli részek földrajzilag elég távol vannak egymástól ahhoz, hogy jelentősen különbözzön a klímájuk, és ehhez társul még a már említett szintezettség a 2800 méternél is magasabb hegycsúccsal. Miguel Vences és Frank Glaw német herpetológusok több mint 20 éve kutatják Madagaszkárt, így mostanra egyedülálló gyűjtemény áll rendelkezésünkre nagyobb, áttekintő, összefoglaló vizsgálatokhoz. Különösen egyes hüllőknél jelent állandó problémát az alacsony mintaszám, tehát rengeteg terepmunkát jelent a megfelelő vizsgálati anyag felkutatása és begyűjtése.



Észak-Madagaszkár

A jövőben várható-e a genetikai vonalkód gyakorlati munkába történő mindennapi alkalmazása?


A módszert már jelenleg is alkalmazzuk, sőt, néha felkérést is kapunk, hogy azonosítsunk különböző mintákat DNS-markerek, illetve DNS barcode alapján. A módszer akár feldolgozott termékeken is működik, pl. halhús és kaviár azonosítását is végeztük.


Mi volt a legemlékezetesebb élménye a munkával kapcsolatban?

Emlékezetes marad a sok kedves élmény között az egyik legszínpompásabb madagaszkári kígyófaj, a Liophidium pattoni felfedezésének és leírásának története. A faj létezéséről ugyanis hosszabb ideje tudtunk, több fényképről is ismert volt az állat, de semmi több. Végül, egy kutatócsapat 2009. júniusának végén, eljutott a feltételezett élőhelyére, a Makira-platóra és sikerült befogni egy példányt ebből a csodálatos, ámde kistermetű és rejtőzködő siklóból. Mivel feltételeztük, hogy más kutatók is nyomon vannak, Miguel Vences sürgette a gyors vizsgálatokat. Még Madagaszkárról küldött egy e-mailt a hírrel, majd néhány napra rá Kölnben találkoztunk, ahol megkaptam a szövetmintát az állatból. Néhány nappal később, miután a szükséges genetikai vizsgálatokat villámgyorsan elvégeztem, már világos volt, hogy melyik faj rokonáról van szó. Szeptember elejére kész volt a kézirat a faj leírásával, ami 2010. elején meg is jelent.





Liophidium pattoni

Terepi élményeim között is több emlékezetes akad. A legutóbbi ilyen a tavalyi kongói expedíciónkon az utolsó napokban, november végén történt. A történet nagyon hosszú, mert több szerencsétlen véletlen játszott össze. Úgy kezdődött, hogy az autónk lerobbant, a segítségünkre siető új terepjáróval pedig balesetet szenvedtünk, így az használhatatlanná vált. Ellenben ebben legalább volt biztonsági öv. Így a kongói elnök- és parlamenti választás előtti éjszakán 180 kilométerre rekedtünk Lubumbashitól, ahonnan a választás utáni napon indult a repülőnk. Csodával határos módon sikerült rávenni egy természetvédelmi őrt, hogy keressen egy másik járművet még az éjszaka alatt. 80 kilométerrel távolabb, mely utat egy rossz motorral tett meg, talált egy taxibuszt. Ezt hosszas alkudozás után kibéreltük, és hajnalban visszaindultunk Lubumbashiba. Az már csak hab volt a tortán, hogy másnap a repülőtér minden biztonsági alkalmazottja látni akarta a gyűjteményünket, majd ezután a repülőjegyemmel lévő gondok miatt kis híján lemaradtam a repülőről.


Mi jelenti a legnagyobb kihívást?


Ez a pillanatnyi helyzettől függ. Például egy Jameson-mambával szembetalálkozni is nagy kihívás az adott pillanatban…



A Thelotornis kirtlandii egy halálos mérgű sikló, a Kongó-medencében


Melyek a távlati tervei?

Nem igazán tervezek hosszú távra. A következő néhány évben szeretném folytatni a közép-afrikai Kongói Demokratikus Köztársaságban megkezdett herpetológiai kutatásokat. Egyelőre az adatgyűjtésnél tartunk, a hatalmas ország különböző részeit járjuk. A madagaszkári kígyókkal kapcsolatban is vannak ötleteink az elkövetkező időszakra, pl. ezek között is találtunk a tudományra nézve új, eddig még le nem írt fajokat. Ez sok munkát igényel. Persze valószínűleg egy határozatlan idejű munkaszerződés is segítene hosszabb távon gondolkozni.


Tudna valamilyen tanáccsal szolgálni a pályakezdő fiataloknak?

Erről a kérdésről egyik szegedi egyetemi oktatónk jut eszembe, aki annak idején nekünk, végzős biológus hallgatóknak azt tanácsolta, hogy menjünk jogásznak, mert még nem késő. Azt hiszem, ha valaki a szakmáját szenvedéllyel gyakorolja, ha valami tényleg komolyan érdekli, akkor előbb-utóbb megtalálja a számítását. Nem mellesleg, közben kedvenc tevékenységével foglalkozik.


Mi a véleménye az mRNS.hu-ról?

Kifejezetten érdekes, mozgalmas szakmai honlap. Gratulálok hozzá! Szükség van rá, sok sikert kívánok a működéséhez!

2012. június 2.

Ferenczi Tímea


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 11, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés