2018. július 17. kedd
Endre, Elek
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Lopakodó bordásmedúza - 2010-10-13 19:00:17 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Lopakodó bordásmedúza

Ellentétben magasabbrendű állatokkal, mint amilyenek például az evezőlábú rákok (copepodák) vagy a halak, a bordásmedúzák testfelépítése egyszerű, és érzékelő képességeik sem túl kifinomultak. Ennek ellenére az észak-amerikai fésűs medúza úgy tud osonni zsákmánya után, mint egy lopakodó tengeralattjáró, ez teszi sikeres ragadozóvá. A University of Gothenburg kutatói vezette nemzetközi csapat megmutatta, hogyan válik ez a medúza hidrodinamikailag „láthatatlanná”.

Az észak-amerikai fésűs medúzáról (Mnemiopsis leidyi) régóta ismert, hogy nagy mennyiségű zooplanktont fogyaszt, megközelítően annyit, mint a kifinomultabb ragadozók, például halak. Néhány éve ezt a fajt Észak-Európába is betelepítették.

Más medúzákhoz hasonlóan, a Mnemiopsis leidyi-nek nagy, kocsonyás teste van. A nagy méret megnöveli a prédájával való találkozás esélyét, ugyanakkor hátrányt is jelent, mivel a zsákmány szervezetek gyakran érzékenyek vízben történő mozgásokra. Ennek ellenére a fésűs medúza nagy mennyiségű copepodát tud elkapni, melyek gyors
menekülési reakciójukról ismertek.

„A copepodáknak nagyon jól fejlett képességük van arra, hogy érzékeljék a legenyhébb vízi zavarást is”, mondja Lars Johan Hansson, University of Gothenburg Department of Marine Ecology kutatója. A rákok érzékelik a víz torzulását és annak forrását villámgyors úszással képesek elkerülni. „Egészen mostanáig nem tudtuk, hogy képes a fésűs medúza megközelíteni és elkapni néhányat az állatvilág legéberebb plankton szervezetei közül.”

A kutatók fejlett videótechnikát alkalmaztak, hogy megvizsgálják a vízáramlásokat a medúzán belül és körülötte. Ezeket a méréseket felhasználva kiszámolták a víznek a medúza által létrehozott torzulás mértékét, és ezt összehasonlították azokkal a torzulásokkal, melyek kiváltják a copepodák menekülési válaszát.

„Kiderült, hogy a fésűs medúza mikroszkópikus, hajszálvékony csillókat használ orális tapogatóin belül, hogy táplálkozási áramlást hozzon létre, ami a tapogatók közt szállítja a vizet. Ahogy a víz lassan gyorsul és zavartalanul szállítódik a medúzába a prédával együtt, semmi sincs, ami figyelmeztetné a zsákmányt, míg a tapogatókon belül arra helyre ér, ahol a medúza elkaphatja, amikorra is már túl késő elmenekülni. Ez teszi a medúzát hidrodinamikailag csendes ragadozóvá.”

Ez a lopakodó ragadozó mód változatossá teszi a fésűs medúza étrendjét, melyben különböző méretű zsákmányállatok szerepelnek: mikrométeres nagyságú mikrozooplankton szervezetek, körülbelül 1 mm-es copepodákat és 3 mm-nél is nagyobb hallárvák. Így nemcsak ragadozóként sikeres, hanem invazív fajként is.

A kutatócsoport eredményeit a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közölte.

Science Daily, 2010. október 10.

Duleba Mónika

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 1, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés