2017. április 30. vasárnap
Katalin, Kitti
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Kinek jutna eszébe a sivatagban vízimadarak után kutatni? – Interjú Ferenczi Mártával - 2015-07-26 19:02:29 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 

Kinek jutna eszébe a sivatagban vízimadarak után kutatni? – Interjú Ferenczi Mártával


Ferenczi Márta – ökológus, ornitológus


Születési év: 1983

2009. – ELTE, Budapest, Természettudományi Kar, biológus
2011. – Debreceni Egyetem, Természettudomány és Technológia Kar, ökológus

2009–2011. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet
2011 – Deakin University, Centre for Integrative Ecology


Csaknem három éve annak, hogy először bemutattad az ausztráliai Deakin University Geelong-i kampuszán folytatott  munkádat az mRNS.hu olvasóinak. Hol tartasz most a tanulmányaidban és hol tart a madárinfluenza kutatás?
Előzmények: A Hanságtól az ausztrál sivatagig – 1. rész
                   A Hanságtól az ausztrál sivatagig – 2. rész

A doktori munkám részeként ötször jártam az ausztrál sivatagban az elmúlt három és fél évben, hogy madárinfluenza mintákat gyűjtsek vadon elő madárfajokból. A projekt lényege, hogy feltérképezzük a madárinfluenza vírusok előfordulásának gyakoriságát az itt elő madárfajokban. Azt vizsgáljuk, hogy egy ilyen extrém módon változó környezetben a madarak hogyan kooperálnak az influenza vírusokkal, illetve száraz vagy a nedves időszakokban magasabb-e a fertőzöttség aránya a madárpopulációkban. Arra számítottunk, hogy a nedves időszakot követően, amikor a terület fokozatosan kiszárad, megnő a madárinfluenzás egyedek előfordulása, mely feltételezés be is igazolódott.
A sivatagban, a nedves időszakban hirtelen hatalmas területeken alakulnak ki ideiglenes tavak, ahol a madarak (elsősorban vízimadarak) az új táplálékforrást kihasználva összegyűlnek, majd költenek. Így éppen akkor növekszik meg a fiatal madarak egyedszáma a populációban, amikor a tavak ismét száradni kezdenek. A fiatalok eleve sérülékenyebbek, és az idősebbeknek is dacolni kell a nehéz körülményekkel, amit a száraz időszak hoz, így a populáció fogékonyabbá válik a fertőzésekre.



A sivatag a nedves időszakban  Fotó: Ferenczi Márta

A sivatagi expedíciókon kívül más területekről is gyűjtöttünk mintákat (például a tengerparti régió), hogy össze tudjuk hasonlítani a különböző klímával rendelkező élőhelyek madárpopulációiban előforduló vírusgyakoriságot.
Az ilyen jellegű kutatások azért is fontosak, mert általuk megérthetjük a klímaváltozás okozta extrém időjárási változásokat, valamint azok hatásait a vírusok és a különböző járványok előfordulására.

Doktori munkámat a tervek szerint novemberben fejezem be, melynek anyagából már két tudományos cikk is született. Publikálásuk folyamatban van. További két folyóiratba szánt anyagon jelenleg is dolgozom.


Rendületlenül járod a sivatagot. Ausztrália mely részeit „térképeztétek már fel” az expedíciók alatt? Miért ezekre a területekre esett a választás?

A terepmunkát Dél-Ausztráliában, az Innamincka Rezervátumban végeztük (1.354.206 ha; 27°32'28''S, 140°35'47''E) 2010. november és 2013. március között. Összesen egy 8200 km2–es területet jelöltünk ki, melyen belül a vizsgálatok folytak. A rezervátum rendkívül változatos élőhelyeket foglal magába a sivatagi homokdűnéktől, a ritka erdőségeken át, az időszakosan vizes területetekig. Vízimadarak tanulmányozására számunkra a legjelentősebb terület a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelynek nyilvánított ’Coongie Lakes’ volt.



A sivatagi tó oázis a madarak számára  Fotó: Ferenczi Márta

 
Tíz expedíció során – melyből öt úton magam is részt vettem – kísértük figyelemmel a terület fokozatos kiszáradását és ennek nyomán a madárpopulációkat is érintő drasztikus változásokat. Minden látogatás alkalmával újra tanúi lehettünk a tavak zsugorodásának. Mindazonáltal a kiszáradó medrekben az utolsó vízcseppig virágzott az élet.

A vizsgált terület kiszáradási folyamatát az alábbi térkép mutatja (a különböző színek a vizes területek kiterjedését jelzik az egyes években):



Az expedíciók során milyen nem várt eseményekkel kellett megküzdenetek? Melyik volt számodra a legemlékezetesebb út? Kérlek, avass be a részletekbe!


Az utolsó expedíció alkalmával már igazán nehezen találtuk rá azokra a száraz időszakban megmaradó kis tavakra, melyeken még fellelhető volt a „madárélet”.
A szárazság idején azonosítottuk a legtöbb madárinfluenzás madarat. Felmerülhet a kérdés: vajon miért nem keresnek bővebb víz-és táplálékforrással ellátott területet? A madaraknak mérlegelni kell. Néhány egyed marad és vár egy kedvezőbb időszakra. Azok a példányok, melyek útra kelnek, szintén kockáztatnak, hiszen korántsem biztos, hogy megpróbáltatásaiknak beérik gyümölcse.

A kis tavak körül az éhező dingók (Canis lupus dingo) is összegyűltek. Ezek az állatok már ahhoz túl gyengék voltak, hogy madarakra vadásszanak, arra viszont hamar rájöttek, hogy nálunk találnak élelmet, és onnantól kezdve állandó vendégeinkké váltak. Éjjelente a konyhát próbálták kifosztani, kaparászták a sátorbejáratot, előfordult, hogy sikerrel loptak is. Napközben pedig, mint az árnyék, követték minden lépésünket. Nehezítő körülményként nyakunkba kaptuk a sivatagi legyeket is, és bár mindig, minden expedíción boldogítottak bennünket, ez alkalommal egyedszámuk extrém méreteket öltött. Gyakorlatilag levegőt is alig tudtunk venni tőlük, enni pedig elképzelhetetlen volt anélkül, hogy egy-két légy is le ne csúszna a torkunkon a falattal együtt. A helyi természetvédelmi őr 30 éve nem tapasztalt hasonló inváziót. Ezzel szemben az esős időszak csúcsán kizöldülő sivatag igazán megragadó látvány. A vörös, a zöld és a kék színek leírhatatlan kompozíciója, fűszerezve burjánzó élettel. Ebben az időszakban szeretek igazán expedícióra indulni.


 
Küzdelem a legyekkel  Fotó: Ferenczi Márta


Titokzatos vírusok nyomában az Ausztrál sivatagban” címmel június 18-án előadást tartottál a győri Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtárban. Miért titokzatosak ezek a vírusok?

Kinek jutna eszébe a sivatagban vízimadarak után kutatni? A gondolat meghökkentő, de az ausztrál sivatagban márpedig élnek vízimadarak és ahol vízimadarak vannak, ott valószínűleg a madárinfluenza vírusok is kimutathatók. Másrészről a vírusok önmagukban is titokzatosak, hiszen szabad szemmel láthatatlanok, ugyanakkor mind a mai napig számtalan, ezreket megtizedelő járvány okozói. Bár a modern technológia már képes az azonosításukra, még mindig túl sok nyitott kérdést hagynak maguk után.



Madárinfluenza mintavételezés fekete hattyúból (Cygnus atratus) a sivatagban  Fotó: Ferenczi Márta


Hogyan foglalnád össze az előadás mondanivalóját? Milyen, a hazai szakemberek számára is hasznos felfedezést, információt tartalmazhat egy ausztráliai kutatás?

A sivatag tökéletes modellje a szélsőséges időjárási körülmények váltakozásainak. Az előadáson beszéltem a vírusok, járványok és a szélsőséges időjárási változások összefüggéseiről. A „virágzás-hanyatlás” váltakozása a sivatagban természetes rendszert alkot. Ugyanakkor naponta tapasztaljuk, hogy a klímaváltozás következtében az extrém időjárási viszonyok hazánkban és az egész világon mind gyakoribbá válnak, ezért eredményeink globális érvényűek.

Figyelmeztető jelként egy szomorú példa a közelmúltból: 2015 májusában az egyébként is súlyosan veszélyeztetett természetvédelmi státuszú Szajga antilop (Saiga tatarica) nyugat-mongóliai alfajához tartozó (Saiga tatarica mongolica) populációjának fele kipusztult. Az állatok illegális vadászata, természetes élőhelyük és a táplálékforrásuk csökkenése, a zavarással járó stressz, feltehetően az immunrendszerük legyengüléséhez vezetett. Ennek következményeként a vírusok és baktériumok súlyosan megtizedelték állományukat.
Nem árt elgondolkozni azon, hogy hasonló körülmények között mi emberek is ki leszünk-e téve mondjuk egy vírusfertőzésnek vagy komolyabb járványnak?


2012-ben nagyon ambiciózus tervekről számoltál be. Mi valósult meg belőlük?

Az alaszkai és a kínai, vadludakhoz kapcsolódó projekt végül nem valósult meg, de 2013-ban részt vettem az ausztrálázsiai BirdLife konferencián az új-zélandi Aucklandban, ahol előadást tartottam és több barátságot is kötöttem. Itt találkoztam először Dr. Szabó Judittal, akinek munkásságára korábban az mRNS.hu interjúján keresztül figyeltem fel. Remélhetőleg hamarosan közös projekten fogunk dolgozni.

2014-ben a tokiói ornitológiai világkongresszusra posztert vittem az eredményeimről. Részvételemet az egyetemen kívül az ausztrál BirdLife egy ösztöndíjjal is támogatta, így őket is képviselhettem. Hatalmas lehetőség volt ez számomra.

Néhány hónappal később Sydney-i IUCN World Parks Congress keretein belül segítettem egy vadon élő állok betegségeivel foglalkozó workshop (Wildlife Disease Workshop) megszervezésében. Ez a kongresszus rendkívüli élmény volt számomra különösen, hogy sok, nagyon fontos természetvédelmi vonatkozású kérdés is megvitatásra került.



Madármegfigyelő túrán a Fuji hegy lábánál


Biztosan vannak új céljaid. Hogyan tovább?

A közelmúltban kaptam egy megbízást egy, a madárinfluenzáról és madárvonulásról szóló rövid dokumentumfilm készítésére. A feladat nem könnyű, de régi álmom teljesülne, ha ez a projekt megvalósulna. Hogy azután mi lesz, egyelőre még a jövő titka.


Hogyan zárnád ezt az interjút?

Az elmúlt néhány év tele volt kihívásokkal. Nagyon sok nehéz helyzettel kellett szembenéznem és bizony voltak napok, amikor azt gondoltam, hogy a vállamra vett terhet nem bírom el. Azt hiszem, egy külföldi doktori ösztöndíjjal kapcsolatban, ezekkel az érzésekkel nem vagyok egyedül. Az, hogy eddig még mindig sikerült talpra állnom, nem csak saját érdemem. Rengeteget köszönhetek férjemnek, családomnak, barátaimnak, akik mindig mellettem álltak, és hálával tartozom szakmai vezetőimnek is, akikből a tudást merítettem.



Tasmániában Fotó: Kraft Gyula


2015. július 26.

Ferenczi Tímea
 
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 9, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés