2017. március 26. vasárnap
Dusán, Emánuel
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Kifinomult működésű a madarak "belső GPS-e"  - 2015-03-04 11:51:54 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Kifinomult működésű a madarak "belső GPS-e"

2014-ben az orvosi- élettani Nobel-díjat három kutató kapta az agy „belső GPS” rendszerén végzett úttörő munkásságukért. Négy évtized kutatása során rájöttek arra, hogy az agy egy kicsi része, a hippocampus tárolja az állatokat körülvevő környezet térképét és navigálja el őket abban. A kutatást, amiért a díjat kapták, egerekkel végezték, de igaznak bizonyult más állatokra is. A magokat elrejtő madarak és a fészekparazita madarak két nagyon jellegzetes példa arra, hogy minként számít a térbeli navigáció az életükben. Ezen állatok eligazodási képessége túltesz néhány ember ezen képességén is.

A magvakat elrejtő madarak élelmüket több száz, de akár ezer különböző helyen is tárolhatják és napokkal, akár hónapokkal később keresik csak elő. Az amerikai fenyőszajkónak (Nucifraga columbiana), van az egyik legmeglepőbb gyűjtögető szokása, több mint 5000 magot gyűjt össze és rejt el ősszel, hogy majd tavasszal hét vagy kilenc hónappal később kiássa azokat.

Hasonlóan a kakukkhoz, a barnafejű gulyajáró (Molothrus ater) is más madarak fészkét keresi, amibe majd a tojásait rakja. Mint a kakukkok, ezen madarak se költik ki saját utódaikat, de mindenképp meg akarnak bizonyosodni abban, hogy a kiszemelt fészek gazdáját képes átverni, úgy hogy az ne fogjon gyanút, miben mesterkedik. Ezért, több fészket is meglátogat naponta és aprólékosan szemügyre veszi azokat, mielőtt végső döntést hozna és visszatérne a választott fészekhez pár nappal később. Ugyanis a gulyajáró fiókák túlélése függ az időzítésén, a házigazda és a fészekparazita tojás kikelése közötti időtől. A nőstény gulyajáró csak akkor tudja lerakni a tojásait, amikor a gazda is éppen lerakja a sajátjait, és ha a gulyajárónak lehetőségük van hozzáférni a fészekhez. Majd a fészeknek ki kell törlődnie a gulyajáró memóriából, mint potenciális célpontnak, amint az többé már nem hozzáférhető, épp úgy mint a gyűjtögetőknél ki kell húzni a listáról a már felkeresett lelőhelyeket, ahonnan felszedte az elrejtett élelmet.

Tudjuk, hogy az emberi agy is adaptálódik a mindennapi környezetünk igényeihez, mint például a híres "londoni taxis" kísérletében, ahol azt találták, hogy a taxi sofőrök nagyobb hippocampus-szal rendelkeznek. Ez a növekedés, annak tudható be, hogy olyan képességekkel kell rendelkezniük, aminek a segítségével képesek elnavigálni utasukat London több ezer kanyargós utcáján. Vajon ezen madarak agyai is specializálódott a kiterjedt térbeli navigációhoz, amin a túlélésük múlik?

A válasz igen. A magvakat elrejtő madarak hippocampusa nagyobb, a teljes agy térfogathoz viszonyítva, mint a nem gyűjtögető madaraké. Jellegzetes, hogy ez a megnagyobbodás a fiatal egyedekben nem található meg, csak későbbi életszakaszban jelenik meg, amikor elkezdi élelemkészletét felhalmozni. Hasonlóan, a nőstény barnafejű gulyajáró és a kékfejű gulyajáró (Molothrus bonariensis) hippocampus-a nagyobb, mint a hímeké, feltételezhetően azért, mert a nőstények aktívan kutatnak a gazdafészek után. Rokon fajokban, mint a barnaszárnyú gulyajáró (Agelaioides badius), az egyedek egyáltalán nem keresnek fészket az utódaiknak vagy a pampa gulyajáró (Molothrus rufoaxillaris), ahol a pár közösen keres fészket, nincs különbség a két nem hippocampus mérete között.

A kutatók azt is tanulmányozták, hogy ha a gulyajárókat nem engedik fészket keresni, a hippocampus méretének csökkenését idézné-e elő. A kísérletben barnafejű gulyajárókat tartották madárházban, ahol nem volt más madár fészke. Ahogy számítottak, az egy évig fogságban tartott nőstény egyedek, amik nem tudtak más madarak fészke után keresni, hippocampus-a kisebb volt, mint a szabadban vizsgált fajtársaié. Ezek a felfedezések, arra engednek következtetni, hogy a hippocampus megnagyobbodása, a navigáció szükségességével párhuzamosan jelentkezik. De vajon a nagyobb hippocampus a memóriára is előnyös hatással van-e?

Nehéz a memória egy bizonyos részét az agy egy struktúrájával összefüggésbe hozni. A kérdés megválaszolásához a kutatók utánozták laboratóriumi körülmények között a magok megtalálásának folyamatát. A magvakat felhalmozó madarak érezhetően jobban teljesítenek a nem gyűjtögető madárfajokhoz képest az olyan feladatokban, melyeknek célja összehasonlítani az eldugott élelem visszaszerzését. Ez arra utal, hogy az élelem felhalmozó madarak a térbeli információkat sokkal pontosabban raktározzák. Ezenfelül a hippocampus sérülése nincs hatással a motivációra, az éhségre vagy a nem-térbeli feladatok elvégzésére, ám szelektíven rontja az élelem helyére vonatkozó memóriát.

Habár, nem tudjuk mennyire hasonlítható a laboratóriumban felállított kísérlet a természetes környezethez, lehetnek még más egyéb faktorok is, amiket még nem tudunk kontrollálni. Ami viszont elfogadhatónak látszik, hogy az élelem felhalmozó és a fészekparazita madarak agya adaptálódott kiterjedt térbeli eligazodási igényeikhez.

2015. március 4.

Forrás

Kép

Dr. Wlasitsch Mirkó
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés