2017. november 23. csütörtök
Kelemen, Klementina
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Kapcsolatunk az állatokkal - 2011-09-15 21:30:56 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Kapcsolatunk az állatokkal

Néhány ember kényszert érez arra, hogy minden szőrös állatot dédelgessen, melyet az utcán lát, míg mások már attól felugranak, ha a tévében meglátnak egy cápát. Mind a kétféle reakció ugyanannak az agyterületnek köszönhető, mutatták ki a California Institute of Technology (Caltech) és az University of California Los Angeles (UCLA) kutatói.
Ez a terület pedig nem más, mint az amygdala, az érzelmek feldolgozásának központja az agyban.



Az amygdala a limbikus rendszer része. Az elnevezés két, közel mandula alakú idegsejt-csoportot takar, melyek összefüggnek a halántéklebennyel. Az amygdala mind a taszító ingerek feldolgozásában fontos, ugyanúgy, mint az ezekhez kapcsolódó érzelmek kialakításában. Korábbi kutatások során a tudósok vizsgálták az amygdala neuronjainak reakcióját különböző ingerekre, arcokra, jutalomhoz és büntetéshez kapcsolódó stimulusokra. Az azonban mindezidáig még nem derült ki, hogy ez a struktúra specializált-e bizonyos ingerekre.

A Caltech és az ULCA kutatócsoportja 41 epilepsziás beteget vizsgált a Ronald Reagan UCLA Medical Centerben, nyomon követte e páciensek rohamokhoz kapcsolódó agyi aktivitását. Ehhez kapcsolódóan kezdtek az új kutatásba.
A már elhelyezett elektródák segítségével rögzítették a betegek amygdalájának, hippocampusának és enthorhinális kérgének egyes neuronjaitól érkező válaszokat, mialatt a résztvevőknek képeket mutattak emberekről, állatokról, táji nevezetességekről vagy tárgyakról.

Az egyes agyterületek idegsejtjei eltérő mértékű aktivitást mutattak a különböző típusú ingerekre, ám a legérdekesebb közülük az amygdala reakciója volt.
„Vizsgálatunk azt mutatja, hogy az emberi amygdala neuronjai preferenciálisan válaszolnak az állatok képeire, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb aktivitást akkor láttuk a sejtekben, mikor a betegek macskákat vagy kígyókat láttak szemben azzal, mikor épületeket vagy embereket,” mondja Florian Mormann, a cikk első szerzője, a Caltech korábbi posztdoktora. „Ez a preferencia kiterjed az aranyos, valamint a csúnya vagy veszélyes állatokra, és úgy tűnik, független a képek érzelmi tartalmaitól.” Az amygdala neuronjai nemcsak hogy nagyobb mértékben, de rövidebb idő alatt is reagáltak az állati képekre.Sőt ez a válasz csak a jobb oldali amygdala esetében volt megfigyelhető.

Mormann szerint ez a feltűnő aszimmetria a féltekék közt támogatja azt az elképzelést, miszerint a gerinces evolúció korai szakaszában, a jobb agyfélteke arra specializálódott, hogy váratlan, de biológiailag releváns ingereket dolgozzon fel, a környezetben bekövetkező változásokkal foglalkozzon. Fejlődéstörténetileg az amygdala egy nagyon régi struktúra. Az emberi evolúció során az állatok, melyek lehettek ragadozók vagy prédák, mindig fontos ingereket jelentettek.

A kutatás az amygdala kutatások történetében az eddigi vizsgálatoktól eltérő irányt mutat. Ahogy Ralph Adolphs, pszichológia és idegtudomány professzor fogalmazott, „senki sem gondolta volna, hogy az amygdala sejtjei jobban reagálnak az állatokra, mint az emberi arcokra, és főleg azt nem, hogy mindenféle állatra válaszolnak, nemcsak a veszélyesekre. Úgy vélem, ez a felfedezés több kutatást indít el, és megvan benne a lehetőség, hogy segítsen jobban megérteni az állatfóbiákat.”

A tanulmány azt is jól mutatja, hogy mennyi előny származhat abból, ha alapkutatást végző és klinikumban dolgozó kutatók együttműködnek. „Ez egy jó példa arra, hogy a speciális helyzetek az idegsebészetben – jelen esetben betegek, akiket epilepsziával kezeltek – egy egyedülálló ablakot nyitnak az emberi elme működésébe,” mondja Itzhak Fried, idegsebész, a cikk társszerzője.

A felfedezést leíró cikk a Nature Neuorscience folyóiratban jelent meg online.


Science Daily, 2011. szeptember 9.

Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 4, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés