2018. július 23. hétfő
Lenke
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Interjú Dr. Ronkayné Tóth Máriával - 2010-11-26 09:17:39 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Interjú Dr. Ronkayné Dr. Tóth Máriával



Dr. Ronkayné Tóth Mária


Egyetemi adjunktus
ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék
Urbanizációs Munkacsoport alapítója
Nyíregyháza, 1963. 03. 18.
 



Hogyan és miért lett biológus?

Én műszaki, értelmiségi családban nőttem föl, dédnagyapa volt tanító, de ő sem biológia tanár. A természetszeretet mindenképpen megvolt, hiszen kertes házban, erdő mellet és részben falun nőttem fel, így mindig volt mit csodálni. Nagyon hamar – már általános iskolás koromban – kiderült, hogy én valami kakukkfióka vagyok a családban. Azt, hogy miért lettem biológus, nehéz egy eseményhez kötni. Egyszerűen jött az olvasmányokkal. Gimnazistaként olvastam egy Természet Búvárban megjelent csodálatos cikket Dr. Szalay- Marzsó Lászlótól az Arizonai sivatagról. Írtam a professzor úrnak, hogy lehet-e nőből biológus? A professzor úr válaszolt, bátorított és a kapcsolatból egy életre szóló barátság lett. A szüleimnek akkor okoztam a legnagyobb fejfájást, amikor kijelentettem, hogy feltétlenül biológus akarok lenni, mivel azt sem tudták, hogy hol lehet majd elhelyezkedni, de szeretettel támogatták elképzeléseimet. Hozzá kell azonban tenni, hogy nagyon szerencsés korszak volt, mindössze heten végeztünk biológusként és választani is tudtunk a lehetőségek között.

Mit gondol most? Van helye a nőnek biológusként?

Természetesen igen, és most is, bármikor ezt választanám, hiszen végtelen sok szépséget nyújtó szakma. Egyetlen fontos észrevétel: családalapításkor a nő többnyire kiesik a tudományos életből, ez esetenként szinte behozhatatlan hátrányt okozhat, ezért nagyon fontos mankó lehet a tanári végzettség.

Hogyan terelődött az érdeklődése az urbanizáció felé?

Nyíregyházán születtem, ami akkoriban egy csendes kis város volt. Ezzel szemben Budapestet élhetetlennek ítéltem, évekig szenvedtem a tömegtől. Építészmérnök édesapám segített a város feltérképezésében, az építészet pedig szorosan kapcsolódik ehhez a témakörhöz. Érdekes, hogy mégis a nyest miatt elkezdtem bejárni és másként nézni a várost. Felfedeztem a város sokszínűségét, hogy milyen sok nyest él itt és hogy rajta kívül mennyi minden más élőlény él velünk. Hamar felmerül a kérdés, hogy vajon miért választják épített környezetünket a természet helyett?

Miért pont a nyest?

Kaptam egy megkeresést. Édesapám egyik ismerőse biológust keresett, mert nyesttel volt gondjuk a tetőtérben. Ez a nyest a Dél-Afrikai Nagykövetség tetőterében lakott. Hamar kiderült az irodalmakból, hogy ez nem egyedülálló eset, akkor még főleg németországi esetekről számoltak be. Ezután nagyon lelkes lettem, bementem az állatkertbe, és az akkori főigazgató, Bogsch Ilma, rögtön szárnyai alá vett. Annak idején egyértelmű volt, hogy ha valakinek ilyesféle gondja akad, azonnal az Állatkertet hívja. Információkat cseréltünk, aminek eredményeképpen rengeteg nyestes adat született. Később pedig megismerkedtem egy erdész-vadbefogó úrral, aki nyest-befogással is foglalkozott és szintén volt sok hasznos adata a budapesti előfordulásokról. A nyest kinyitotta számomra a várost. A táplálkozásbiológiai vizsgálatok meglepően színes terítéket mutattak. És egy biológus innentől fogva nem csak a nyestet látja.

Mi az urbanizációs folyamat jelentősége?

Az urbanizáció a városi népesség növekedése, a városok számának növekedése. Az élővilág urbanizálódása pedig azt jelenti, hogy ezek az élőlények velünk együtt élnek, fokozatosan alkalmazkodva, és nem feltétlen azért, mert kiirtottuk természetes élőhelyeiket, hanem, mert váratlanul, nagy sűrűségben, folyamatos hozzáférhetőséggel táplálékot, búvóhelyet nyújtunk nekik.

Remélhetőleg az ember nem egy teljesen steril műanyag, vagy fém, robotvilágban akar élni, hanem mindig lesz igénye a madárcsicsergésre, a szuszogó sünökre a bokrok között. Igaz, ennek mindig van egy kis emocionális tartalma, mert egy biológus a szakmájából kifolyólag az élőlényeket mindig szépnek, de legalábbis izgalmasnak tartja, és minden megnyilvánulásnak örül. Az, hogy itt vannak tény, az, hogy velük együtt kell élni az is tény, hogy lesznek gazdasási, közegészségügyi konfliktusok, az is tény. Ezektől a folyamatoktól nem kell megijedni, de nem kell nekik látatlanban örülni sem, hanem minél jobban meg kell ismerni. Ha ismerjük, akkor tudjuk kontrollálni, akkor tudjuk, mit jelentek a hiányok, a jelenlétek, hogyan működhetnek a táplálkozási közösségek, mi a szerepünk mi ebben a folyamatban.

Mutassa be, kérem az Urbanizációs munkacsoportot!

A folyamat 1986-ban kezdődött. Mint magányos nyestkutató, akkor még nem is sejtettem, hogy ez valaha munkacsoporttá fog alakulni. Jelenleg a munkacsoport kutatókból, önkéntesekből és tiszteletbeli tagokból áll. A kutatócsoport tagjai között van biológus, zoológus, állatorvos, parazitológus, munkahelyeink az ELTE, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a SZIE Állatorvostudományi Kara, a Műszaki Egyetem, az MTA Ökológiai kutatócsoportja.

Bizonyos munkafolyamatok önkéntes, segítő kezek nélkül nem végezhetők. Az önkéntes bázist elsődlegesen egyetemi hallgatók, gimnáziumi hallgatók, ill. ismerősök, barátok, családtagok alkotják.

Milyen kutatási témákkal foglalkozik a Munkacsoport?

Jelenlegi célfajaink a nyest, a keleti sün, a vörös mókus és a házimacska. A nyest esetében táplálkozásbiológiai vizsgálatot végeztünk. Vörös mókus esetében állománynagyságot és búvóhely preferenciát vizsgáltunk a budapesti parkokban. A sünre nézve folytatjuk a legszélesebb körű kutatást. A vizsgálat a Margitszigeten folyik, ami már önmagában is érdekes, hiszen a sziget egy zárt, vagy legalábbis részlegesen zárt populációt rejt. A keleti sün kisebb területen és éjszaka mozgó állat, alig tudunk valamit az ökológiájáról, az életmódjáról, érdekes módon a legtöbb ismeret a nyugati európai sünre vonatkozik. Van tehát egy kevésbé ismert, védett fajunk, amely a városi élettér fragmentálódása miatt mindenképp veszélyeztetett. A kutatás során állományfelmérést, mozgáskörzet becslést végzünk, vizsgáljuk a sün kondícióját és nagy hangsúlyt fektetünk a parazitológiai vizsgálatokra és egyéb, potenciális sünbetegség szűrésére.
Milyen formában teszik elérhetővé az eredményeket?

Munkánk révén egyfelől jobban megismerhetjük a városlakó állatok életének sajátosságait, másfelől lakosság felé információt nyújthatunk mind a honlapunkon, mind ismeretterjesztő cikkek formájában, hogy mit jelent, ha itt élnek a környezetünkben, mire számíthatunk, ha együtt élünk velük. Védekeznünk kell, vagy védelmeznünk kell őket. Nagyon jó angol példa a nyugati sünre vonatkozó lakossági felvilágosító projekt, amely töménytelen reklámot, szórólapot, internetes információt nyújt a lakosság számára, hangsúlyozva, hogy rengeteg rovart fogyasztanak el. Az emberekben ugyanis van némi szűk látókörűség: valamire kikiáltjuk, hogy hasznos, arra oda kell figyelni. Ez jó stratégia. A sün hasznos, ténylegesen rovart pusztít, de betegségeket is terjeszthet. Városi környezetben, ahol minimálisan érintkezhet a vadonnal, a sünállomány vélhetően kevésbé fertőzött, ugyanakkor mi magunk, háziállataink jelenthetünk veszélyt rájuk nézve. Honlapunkon, a http://martes.elte.hu friss publikációkat, bővülő ismereteket teszünk elérhetővé, illetve kérdőívek révén is szeretnénk fenntartani a kapcsolatot a lakossággal.

Mik a távlati terveik?

Vannak vizsgálatok, melyeket még meg kell ismételnünk, hogy megfelelően kiértékelhessük. Hosszabb távon mind vizsgálati területek számát, mind a célfajok körét szeretnénk bővíteni, és lehetőség szerint, az eszköztárunkat.

Milyennek látja az élettudományok helyzetét Magyarországon?

Magyarországon szerintem még mindig nagyon sok géniusz van. Nem az élettudományok művelésében, hanem esetenként a körülményekben, a kitartásban, és az összefogásban van probléma. Továbbra is megvannak a nagyon jó fejű hallgatók, jó lenne, ha a kutatásaikat végig tudnák vinni, ha állást találhatnának, és nem kellene sem feladniuk témáikat, sem elhagyniuk az egyetem befejezése után országot. Jelentős anyagi fejlesztés híján a legnagyszerűbb ötleteket sem lehet megvalósítani, márpedig sokszor éveket kell várni a szükséges forrásokra. A pályázati rendszerben sajnos a szupraindividuális kutatások, természetvédelmi jellegű kutatások támogatása csekély. Tehát nem az ötletek vagy az elhivatottság hiánya, hanem körülmények okozzák a problémát.

Milyen jó tanáccsal tudnál szolgálni a pályakezdő fiataloknak?

Elsősorban azt, hogy az egyetemen tanuljanak és minden jó lehetőséget használjanak ki, mindenhol, mindenkivel, ahol valami érdekeset tanulhatnak, mert később nem lesz rá lehetőségük. Tanuljanak meg több lábon állni, tájékozottnak lenni, így, ha szükséges, képesek lesznek akár nagyon merészen váltani is.

Mi a véleménye az mRNS.hu-ról?

Ilyen jellegű kezdeményezéssel ebben a formában még nem találkoztam, de egyértelműen üdvözlöm. Próbálja meg a honlap a színességét és a célközönségét megőrizni. Nagy örömömre azt látom, hogy az egymás közötti kommunikációt, a tudomány a nyüzsgését, a sok ötletet, eredményt az emberek közre akarják adni. Az ilyen kezdeményezésekkel egy közösség részének érezhetik magukat. Ez fontos, érdemes rá odafigyelni.

Bárány Annamária

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 10, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés