2018. január 23. kedd
Zelma, Rajmund
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Interjú Dr. Jeney Csabával a GenoID Kutatásfejlesztő vezetőjével - 2010-12-20 19:59:00 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Interjú Dr. Jeney Csabával, a GenoID Kutatás-Fejlesztési vezetőjével

Dr. Jeney Csaba

GenoID Molekulárbiológiai Kutató, Gyártó és Egészségügyi Szolgáltató Kft.

Kutatásfejlesztő vezető


a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karának elvégzése után (1991-től) az Orvosi Mikrobiológiai Intézetben szerzett szakképesítést orvosi mikrobiológiából. Jelenleg az intézet adjunktusa. A magánszférában, különböző biotechnológiai, molekuláris diagnosztikai cégeknél töltött be poziciókat, a laboratóriumi automatizálás és diagnosztikai eljárás fejlesztés és validálás területein.

Jelenleg, mint a Genoid egyik alapítója, a cég kutatás-fejlesztési igazgatói pozicióját tölti be, ahol számos nemzetközi és magyar tudományos együttműködés segítségévél a cég jövőbeli fejlesztési irányainak meghatározása a feladata.

Miért választotta ezt a szakmát? Miért lett kutató és miért nem orvos?

Hát, kicsit mind a kettő lettem. Azért dolgoztam orvosként is viszonylag hosszasan, de mindig kutatás mellett. Sosem volt ez tisztán orvosi jellegű tevékenység. Kivétel a katonaság alatt, ahol egy évig körorvosként működtem, ami több szempontból is érdekes volt. Igazából az orvoslás izgatott mindig is, a tudás hasznossága, ebben a szakmában, nagyon kézzel fogható tud lenni, és a betegek visszajelzései nagyon jól tudnak esni, ha segíteni tudtál.

Én annak idején azért jelentkeztem az orvosira, mert szerettem volna humán kutatással foglalkozni és annak a hátterében ott van az orvoslás. Ennek megfelelően úgy mentem az orvosira is, hogy kutatni szeretnék, de aztán az orvosi alatt, a harmadik évben, amikor bejön, hogy az ember betegek közelébe kerül, akkor az nagyon csábító, az egy egészen más világ. Ott hirtelen egy csomó ember úgy néz rád, mintha te lennél, aki tudja a dolgokat, és ez nagyon jól esik az embernek. Ha tényleg tudsz is hozzá tenni a dologhoz és tudsz olyat mondani nekik, ami őket megnyugtatja, vagy érdekli, vagy a betegségüket valamilyen módon a számukra elfogadhatóbbá teszi, az egy olyan dolog, ami visszajelzéseket vált ki bennük, és az nagyszerű érzés. Az emberben benne van az altruizmus, úgy általánosságban a pszichénk része, mindenképpen áthatja az embert, amikor az orvosira jár.

Mikor döntötte el, hogy biológiával fog foglalkozni?

Húú, azt már nagyon korán, én már 10 éves koromban eldöntöttem, hogy biológiával szeretnék foglalkozni. Legelső ötletem az volt, hogy én majd olyan ”vadakat terelő juhász” leszek. Utána rájöttem, hogy az ember és az ő biológiája egy nagyon izgalmas terület, és utána már ebbe az irányba mentem. Hogy mi volt ennek a kezdeti oka? Nem is tudom. Van ebben persze romantika is, kezdetben még nem láttam át, hogy ez pontosan mit is jelent Az egyetem előtt eltöltöttem egy évet még a Heim Pál kórházban, nagyon megható és szemléletformáló dolgokat láttam. Nem vettek föl rögtön. Nagyon nehéz volt bejutni az egyetemre, csak pár pontot lehetett veszíteni, de  másodszorra aztán sikerült és akkor, már másod évtől lehetett, elkezdtem kutatással is foglalkozni az egyetemen.

Mik voltak a fontos elágazási pontok a karrierjében? Miért szakosodott ebbe az irányba?

Nagyon sok véletlen van, az ember élete tele van véletlenekkel, és én mindig úgy éreztem, hogy ezeket meg kell ragadni. Tudományos diákkörben dolgozni csak olyan tárgyakból lehetett, amiből már leszigorlatoztunk és egyetlen ilyen tárgy volt, ami a kutatáshoz közel állt és engem is igazán érdekelt, az a biológia. És az akkori Biológiai Intézetben, amit ma Immunológiai Intézetnek hívnak, kezdtem dolgozni. Mindenféle problémákat igyekeztünk megoldani, igyekeztem megtanulni a kutatást, s egy sok más dolgot, a gondolkodást, a hozzáállást. Az eredeti terület, amivel akkor foglalkoztunk, a Tetrahymena piriformis, csillós egysejtű volt és ezzel kapcsolatban voltak olyan problémák, hogy meg kellene mérni a DNS-ét ennek az élőlénynek, hogy mennyi DNS-t termel, hogyan növekszik stb. Az intézetben azt javasolták, hogy menjek föl a mikrobiológiára, ahol ezt nagyon jól tudják. És akkor fölmentem a mikrobiológiára. Kiderült, hogy tényleg nagyon jól tudják és segítettek is, de az is kiderült, ennek kapcsán, hogy amiről ők beszéltek, azt én nem értem. Meg kell mondjam csodálatos volt. Nagyon sok mindenről szó került, nem csak arról, amit én kérdeztem, hanem sok minden másról is, de a kérdéseket sem értettem, és az annyira inspiráló volt, hogy én egy szót sem értek az egészből, hogy ott ragadtam. Ott folytattam a tudományos diákkört, és végül a végzés után ott helyezkedtem el.

Milyen eredményeire a legbüszkébb?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Igazán ilyen nem nagyon van, hogy a legbüszkébb. Kívülről ezeket el lehet mondani, hogy mik azok az eredmények, amire nekem büszkének kéne lennem, de én belülről nem így látom, teljesen más nézőpontom van ebben a kérdésben. Alapvetően én azt szoktam mondani, hogy ez konyhaművészet. Mert hogy ez nem arról szól, hogy az ember felfedez valamit, mert az ritka és megjósolhatatlan. Hanem alapvetően arról szól, hogy az ember bemegy a laborba, és ott tesz-vesz és különböző technológiákat megpróbál alkalmazni, célzatosan és összerendezetten, de alapvetően kíváncsian. Ezeket mások már sikerrel alkalmazták és ő még nem, vagy új utakra lép. Alapvetően mindig is volt egy erős technológiai érdeklődésem, sokszor egy-egy technológia nemcsak azért érdekel, mert meg lehet oldani vele valamilyen konkrét aktuális kérdést, hanem maga a technológia megvalósíthatósága is érdekel magában, hogyan működik, milyen eredményeket hoz ki, mennyire jók azok az eredmények, és milyen módon lehet értékelni az általa létrehozott eredményeket. Ez nagyon hasznos tudás. Amikor valamit meg akarok oldani, akkor ez a technológiai alaptudás nagyon sokat segít abban, hogy hogyan lehet, kell megoldani. A kísérleti eredményeket így máshogy tudom értékelni, egy tágabb technológiai nézőpontból, ami sokat segít abban, hogy megértsem mi az, ami elfogadható belőle, mi az, ami kérdéses és mi az, amit még tovább kéne vizsgálni. Alapvetően ahhoz képest amekkora komplexitást kezelünk biológiai oldalról, ahhoz képest kevés kísérletet tudunk elvégezni. Nincs túlságosan sok eszközünk arra, hogy megértsük a folyamatot egészében. Tizedét, századát sem értjük, és mégis meg kell oldani valamit, lehetőleg egy egyenes úton haladva.  Ezért problémás dolog, ha a technológiát nem ismeri az ember, könnyen félreértelmezheti a kapott eredményeket. Akkor tudok a legtöbbet egy kísérletből kihozni, ha a lehető legmélyebben értem hogy milyen határai vannak. Visszakanyarodva a kérdés elejére, emiatt nekem mindig egy olyan érzésem van, hogy én minden nap, amikor valamilyen sikeres dolgot megoldottunk, akár csak egy technológiai lépést, hogy az nekem egy nagy eredmény. Ez egy nagyon frusztráló szakma, hogy ha az ember nem így nézi. Ha azt nézem, hogy írtam-e Nature cikket vagy nem írtam, ami más esetleges dologtól is függ, pl. a cégtől, ahol dolgozom, ahol nem publikálhatok szabadon annyit, mint egy kutatóintézetben, mert konkrét feladatok vannak, amiket meg kell oldani, amik esetleg nem is jelentősek publikációs szempontból, nos ha ilyen oldalról nézném, akkor nekem ez kudarc lehetne. De nem így nézem, hanem a napi sikereket, a következő lépést. És ez igazán örömet ad.

A cég szempontjából mik a fontos tevékenységek?

Sok mindent csináltunk a cégnél, ami cég szempontjából fontos, remélhetőleg, hogy nem csak a cég szempontjából, hanem van egy tágabb kitekintése is. De, ezt nem én szeretném megítélni.

Mesélne a Genoidról?

A Genoid alapvetően egy humán diagnosztikai szolgáltató cégként alakult, alapvetően arra a már létező tudásra, amit korábban a munkatársaimmal együtt létrehoztunk.  Elsősorban a humán papillomavírus  kimutatásával kapcsolatosan. Ez egy nehéz vírus, sok típusa van, nem tenyészthető, emiatt csak speciális eszközökkel lehet kimutatni. Ilyen módon ez egy bonyolult terület volt. Amikor mi elkezdtük, még nem is voltak meg a konkrét eszközök teljes egészében, és akkor elkezdtünk fejleszteni eszközöket, hogy mi is meg tudjuk oldani azokat a feladatokat. Ennek lettek eredményei. Lettek szabadalmak, lett belőle egy termék innovációs díj 2006-ban, ami nagy meglepetés volt, mert egyáltalán nem gondoltuk, hogy egyáltalán felkerülhetünk a térképre. Ez nem úgy működött, hogy nekünk jelentkezni kellett, hogy akkor itt vagyunk, és tessék minket értékelni, hanem úgy működött, hogy egyszer csak küldtek egy email, hogy minket beválasztottak egy szűkebb csoportba, és most lesz az értékelés. Először még azt hittem, hogy valaki igazán magának hajtja a szelet, de aztán elolvastam a díjazottak listáját, akkor azért leültem. Aztán kiderült, hogy Kelet-Európában a termék innovációs díjat mi nyertük meg. Nagy cégek mellett, és hogy mi, mellettük, labdába rúghattunk, ez nagyon érdekes volt, és megtisztelő.

Mesélne a Genoid gyakorlati oldaláról?

A Genoid jelentős céggé nőtte ki magát. Európai szinten is. Amit a Genoid nyújtani tud, az sok szempontból kiemelkedő, pl. azért az összegért, amiért más országban egy igen – nem  tesztet kapunk, van HPV-nincs HPV, azért
Magyarországon konkrétan meghatározzuk azt a típust, amelyik a fertőzést okozza. 10 évvel ezelőtt azt mondták, hogy ez felesleges, most meg egyre inkább abba az irányba haladunk, hogy a világ is ezt az utat választja.

Mesélne a Genoid jövőbeli kutatásairól?

A Genoid igyekszik innovatív megközelítéssel szolgáltatni. A kutatás, azt a célt szolgálja, hogy újabb és újabb diagnosztikai eljárásokat vihessünk a piacra. 30 évvel ezelőtt Papanicolau bevezette a citológiai szűrést, és sok időt vett igénybe, amíg a szűrés eljutott a mai állapotába. De alapvetően egy nagyon hatékony megoldás, a citológia, született meg, a méhnyakrák megelőzésére. Azonban lehetne jobb is, igazán maga az eljárás csak közepesen érzékeny, hogy megtalálja a betegeket, és egy olyan eljárás jobb lenne, amelyik érzékenyebb. Ami talán még problémásabb, hogy van egy pici, nem túl jelentős, de összességében a teljes populációt nézve jelentős számú beteg, akik viszont álpozitívak lesznek. Jó lenne mind a két oldalt megfelelően kijavítani, fontos lenne, hogy megtalálja az összes beteget az adott szűrési eljárás, illetve a másik oldalról ne válasszon be olyan nőt, aki nem beteg. Ez utóbbi elsősorban a költség oldalról számít. Magyarországon van körülbelül 5 millió nő, hogyha abból csak pár százalékot tévedünk, akkor is ez egy hatalmas szám tud lenni. Ezért problémás a citológiai teszt, amit jelenleg alkalmaznak. Ezért azt gondoljuk, egyik oldalról egy jobb tesztre van szükség, másik oldalról pedig közelebb kéne vinni a tesztet, a laborokból az orvosi rendelőkbe, a betegekhez. Amúgy is van egy ilyen fajta irány a diagnosztika fejlődésében, ami a diagnosztikát igyekszik az ellátás helyéhez közelebb vinni. Így a nők nem hetek múlva kapják meg az eredményt.

Ezekkel az eszközökkel ott, helyben, az orvosnál kiderülne a eredmény?

Most a fejlesztések ebbe az irányba haladnak, az egyik irány az, hogy egy új diagnosztikai eljárást tegyünk a citológia helyére, a biomarkereket. Azt vizsgálnánk, hogy a citológiából levett sejtek milyen módon változtatják meg a működésüket, milyen új géneket kapcsoltak be, milyen géneket kapcsoltak ki. Ezekből meg lehetne mondani azt, hogy az illető elváltozás, amit a citológia amúgy a rákmegelőző állapotként azonosít, az már jelen van-e a mintában. Elképzeléseink szerint ez sokkal érzékenyebb módszere lehetne ugyanennek a kérdés megválaszolásának. A másik oldalról – mint említettem - szeretnénk egy olyan eszközt létrehozni, ami lehetővé teszi a „point of care”, a betegágy melletti diagnosztikát.

Milyen nemzetközi együttműködésekben vesznek részt?

Nemzetközi együttműködések nélkül nem lehet dolgozni, főleg egy ilyen területen, orvos-kutatóként, pedig aztán végképp nem, de szerintem a biológia más területein sem. Mi szerencsések vagyunk, mert van egy Európai Uniós konzorciumunk, ami egészen Írországig ér, ezen kívül van egy csomó olyan  kutatási együttműködés, ami nem konzorciumon belül van, hanem  más kutatókkal, más területen, de amúgy nemzetközi, európai szintű. Amerika lehet a következő lépés.

Tervben van az is?

Hát igen időnként felmerül, hogy vannak kutatócsoportok Amerikában, amik érdekes dolgokat tudnának, kiegészíthetnék egymást, de a távolság miatt ez mindig meghiúsul, nehéz ilyen nagy távolságot áthidalni, hiába van internet és egyéb más lehetőség, a személyes találkozásra időnként szükség van.

Melyik az a nemzetközi kutatócsoport, ami a legnagyobb segítséget nyújtja Önöknek?

Ez az európai konzorcium egész jól működik, ebben vannak német kutatóintézetek, írek, a Trinity College Dublin. A németek elsősorban a technológiai oldalról vannak a segítségünkre, de ha az orvosi háttér oldalt nézzük, akkor a Dublin-iakkal tudjuk a leghatékonyabb együttműködést megvalósítani.

A Genoidban milyen végzettségű kutatók dolgoznak?

Alapvetően biológusok, biológusmérnökök, orvosok, magasabban képzett asszisztensek, nem egy nagy létszámú kutató csoportot kell elképzelni, általában a 10 embert, nem szokta meghaladni a csoport létszáma. Fiatalok jellemzően és nők, életpályának választják ezt a munkát, alkalmasint csak a gyerekvállalás befolyásolja a pillanatnyi csapatot.

Könnyen be lehet újra illeszkedni szülés után a kutatásba?

Azt hiszem, hogy igen, én nem hiszem, hogy ez jelentős probléma lenne. Most az egyik kolléganő pár hónapra jött vissza, de már új gyermeke születését várja és ez alatt a négy hónap alatt is nagyon jól beilleszkedett.

Mit gondol, miben változott a biológus szakma, mióta Ön aktív résztvevője?

Én pont egy olyan határon kezdtem el a szakmát, amikor a molekuláris biológia elkezdett meghatározó lenni a biológiai kutatásokban.  Én találkoztam még azokkal, akik még a klasszikus biológiát művelték, a fenotípusos leírását, az egy felfedező jellegű biológia volt. Ez a biológia, ami most van, ez sokkal inkább már egy mérnöki gondolkodású valami. Itt vannak konkrét eszközök és a konkrét eszközökkel hajtunk végre, tulajdonképpen, egy kötött rendben bizonyos kutatásokat. Nagyon fontos a matematika, azonkívül a műszaki ág olyan szempontból is fontos, hogy nagyon bonyolult gépeket használnak most a biológiai kutatásokban. És az azokhoz való hozzáértés, az azért nem hátrány, hogy ha az ember érti, hogyan működik a gép, és mit csinál. De azért maradt tere a kreativitásnak is, sőt, talán még fontosabb, mint korábban.

Az oktatásban ez hogy jelenik meg?

Én azt látom, hogy a magyar oktatás ezt nem feltétlen tudja követni. Sok esetben a molekuláris biológia akkora változást jelentett a biológiai gondolkodásmódban, hogy egy generációnak le kell futnia, míg az új tudás teljesen integrálódik az oktatásba. Valószínű, hogy ez külföldön is hasonló problémákat kelt. Nagyon messze került, és ezt én nem látom jónak, a mindennapi kutatás valósága és gondolkodásmódja, attól, amit oktatnak.

Az oktatás nagyon elméleti?

Nem csak az, hanem a gondolkodás módja is más. Annak idején, amikor én belekerültem a kutatás vérkeringésébe rá kellett jönnöm, hogy teljesen más gondolati formák, elméleti eszközök kellenek, ahhoz hogy megközelítsük a kérdéseket, mint amit én, a korábbi tanulmányaim alapján, gondoltam volna. 

Milyen jó tanáccsal tudna szolgálni a pályakezdő fiataloknak?

Azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy minél több tudást szerezzenek a szakterületükön, minél több gyakorlati ismereteket szerezzenek még az egyetem alatt, ragadják meg a lehetőségeket, érdeklődjenek, ez a legfontosabb tanács. Elkötelezettség nélkül nincs karrier a biológiában sem.

Mi a véleménye az mRNS  oldalról?

Az mRNS oldal egy jó kezdeményezés, hogy az ember megismerje Magyarország kiemelkedő kutatásait, javítja az együttműködés lehetőségét és ez végső soron javítja az ország versenyképességét.

Feid Judit


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 5, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés