2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Interjú Dr. Hornung Erzsébet ökológussal - 2011-09-12 22:08:13 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 

„…harcolni mindig van miért, csak meg kell találni, hogy milyen módon, milyen eszközökkel lehet. „

- Interjú Dr. Hornung Erzsébet ökológussal


Dr. Hornung Erzsébet – zoológus, ökológus

Intézetvezető, egyetemi tanár
SzIE – Állatorvos-tudományi Kar - Biológiai Intézet
Kutatási terület: Gerinctelen állati populációk és közösségek ökológiája

Születési év: 1950.
1974 – Egyetemi diploma – JATE – TTK, Szeged, biológia- kémia szakos tanár
1996 – CSc – MTA, Budapest, biológiai tudományok



Meséljen az életútjáról! Kinek, kiknek hatására választotta az ökológiát?

Az édesapám és már az ő szülei is gazdálkodtak. Így gyakorlatilag a természetben nőttem fel én is. Ott volt a kertészet, méhészet, a kerten keresztül húzódó árok, aminek partján sokszor órákig ücsörögtem, rácsodálkozva annak gazdag élővilágára. No, meg a kaktuszgyűjteményem, ahol minden nap felfedeztem valami apró változást. Ezért természetes volt, hogy a biológiával nem volt gondom. Azt, hogy tanár akarok lenni, már általános iskolás koromban eldöntöttem. A családban is volt pedagógus, de leginkább kiváló tanáraim példája volt meghatározó. Akkor még a matematika- fizika szakot céloztam meg, de középiskolában kaptam egy kiváló, tudós biológia tanárt, dr. Richnovszky Andort, aki malakológiával foglalkozott és volt egy nagy és értékes gyűjteménye. Itt kaptam kisebb-nagyobb feladatokat, takarítgattam, rendezgettem, terepre jártunk gyűjteni és ezalatt könnyedén megismertem az összes hazai csigafajt. Ez nagy szerelem volt, ami sosem múlik el. Az első, tanárommal társszerzős cikkecském, negyedikes gimnazista koromban, a csigákból született. Richnovszky tanár úr, nagyon előrelátóan már akkor mondogatta nekem, hogy az ökológia a jövő tudománya. Azt is ő tanácsolta, hogy ne kutató biológusnak, hanem tanári szakra menjek. Elsőre bekerültem a Szegedi Tudományegyetemre, ahova akkor még csak 20 embert vettek fel. A biológiát a biológusokkal, a kémiát a vegyészekkel együtt tanultuk, ami elég kemény volt.
A gimnáziumi múlt után természetes volt, hogy az állattani diákkör munkájába kapcsolódtam be, és hogy a téma a csigákkal volt kapcsolatos. De nagyrabecsült, nagytudású szakvezetőm, dr. Horváth Andor váratlan halálával kicsit válságba kerültem, hogyan tovább. Ekkor mentőövként Gallé László (akkor még tanársegéd) professzor úr ajánlotta fel segítségét, aki mellett ragadt az emberre az ökológiai szemlélet. Különböző növénytársulások csigafaunáját hasonlítottam össze. Egyetem után lehetőségem volt a Móczár László professzor vezette Állattani tanszéken maradni, mint ösztöndíjas gyakornok, majd tanársegéd, végül kineveztek adjunktusnak. Gallé professzor úr vezetésével megalakítottuk az Ökológiai Kutatócsoportot. Csigák után –Móczár professzor úr javaslatára- ászkarákokkal kezdtem el foglalkozni. Miután professzor úr, megelégelve témaválasztási hezitálásomat, egy nap a folyosón elémrobbant, mint egy kisebbfajta atombomba és azt tanácsolta, foglalkozzam isopodákkal. Erre egyetlen lehetséges válasz volt: „Igenis professzor úr!” Igazság szerint először meg kellett néznem, hogy mik is azok az isopodák?
Az akkor frissen alakult Kiskunsági Nemzeti Parkban, Bugacon kezdtünk el a csoporttal dolgozni. A legeltetés hatását vizsgáltuk az ottani gyepökoszisztémára, és nekem jutott a talaj felszínén aktív, lebontó funkciót ellátó élőlények csoportja. Találtam 1 ászkarákot, 1 ikerszelvényest és 11 csigafajt. Nem valami nagy fajgazdagság... Így indultam el abba az irányba, ami az egyes fajok tér-idő mintázata, a populációk dinamikája, életmenet stratégiái felé vitt el.
1986-ban jutottam el életem első külföldi konferenciájára, Olaszországba, ahol összeismerkedtem egy, a szakmában nagynevű izraeli professzorral, prof. Michael Warburggal, aki hasonló területtel foglalkozott, és a későbbiekben sokat tanulhattam tőle. A kapcsolat azóta is tart, nyugdíjba vonulásáig rendszeresen jártam hozzá, több közös cikkünk született, szimpóziumot is szervezünk együtt a szárazföldi ászkarákok biológiájáról.
A csigák után tehát végül beleszerettem az „ászkológiába” is. Nagyon sok sikerélményt és sok családiassá vált szakmai kapcsolatot kaptam munkám során.

Milyen aktualitásokkal szolgál a talajkutatás?

Hihetetlen a talaj élőlények diverzitása. Nem véletlenül szoktuk idézni E.O.Wilson a talaj élővilágára tett megállapítását: „Poor man’s rainforest”, a szegény ember (azaz kutató) esőerdeje a talaj. A talaj élővilága többféle ökoszisztéma szolgáltatást ellát, így pl. az elhalt szervesanyag lebontását. „Life under your feet”, ahogy Amerikában élő, dolgozó barátom, munkatársam, dr. Szlávecz Katalin honlapjának címében olvashatjuk. A talajlakó állatok fajösszetétele indikátora az ott történő változásoknak. Jelzik annak minőségét, állapotát. És ezek a közösségek nagyon mozaikosak, akár néhány centiméteren belül is. Nagyon finom skálán kell őket vizsgálni.
A téma az urbanizáció kapcsán is nagyon aktuális. A globalizációval a városi talajfauna is egyre inkább homogenizálódik. Budapest ászkafaunájának is vagy 1/3-a behurcolt fajokból áll. De a mostanság divatos zöld tetők talajlakó közösségeinek vizsgálata során is egyre inkább bebizonyosodik, hogy a fajok is globalizálódnak, sok az emberi környezetben terjedő, élő faj. Mediterrán és trópusi fajok vidáman túlélnek véletlen behurcolásuk után. Érdekes tehát megnézni, hogy milyen ökológiai tényezők, stratégiák állnak a megtelepedésük hátterében? Milyen ökológiai igényű fajok a legalkalmasabbak a gyors, sikeres terjedésre?

Milyen kihívásokkal jár az intézetvezetőség?


Véletlen volt, hogy ide kerültem. Papp László akadémikus bátorított, hogy pályázzam meg az Állatorvos-tudományi Egyetemen 1994-ben indult alkalmazott zoológus szak számára 1997-ben frissen létesített Ökológiai Tanszék vezetői posztját. Én úgy jöttem ide, hogy előtte mindig kritizáltam a főnökömet, de hamar megtapasztaltam, hogy a napi problémákat nem oly egyszerű megoldani és kell tudni konfrontálódni, értelmes kompromisszumokat kötni. A későbbi intézetvezetőség nem különbözött sokban a tanszékvezetőségtől, mivel addig is a szak koordinálása volt a fő feladatunk. Ebben nagyon sokat segítettek szakmai kapcsolataim. Lassan növekvő számú, a képzés mellett elkötelezett munkatársaim segítségével lépésről lépésre alakítottuk ki az oktatásunk rendszerét. Időről időre meg kellett valamiért küzdeni, ami az állatorvos képzésben nem volt hagyomány, attól eltért, de a zoológus, majd biológus képzés érdekeit szolgálta. A lassan születő és halmozódó szép eredmények meggyőzték a kétkedőket is, és képzésünk mára szerves részévé vált az egyetemnek. Lehet, hogy a kihívások embere vagyok. De úgy vélem, harcolni mindig van miért, csak meg kell találni, hogy milyen módon, milyen eszközökkel lehet. Eleinte nehéz volt, de sikerült meggyőzni mindenkit, hogy van létjogosultsága ennek a képzésnek. Én a mai napig élvezem, kollégáimmal együtt. Nekik külön hálás vagyok, sokat tanultam tőlük. Elmondhatom, a munkám a hobbim. Ha valaki vezetést vállal, az valamiféle áldozat. Elveszi az időt a tudománytól, sok a látszólag értelmetlen adminisztrációs feladat. Szakmai téren is nagyon sok kérdésem és nagyon sok tervem lenne még. A gyermekimen kívül erre a képzésre vagyok a legbüszkébb.

Miben unikális ez a képzés?

Ez a képzés a kezdetektől specializáltabb volt a szokványos biológus képzésnél. Hallgatóinkat –az alacsony létszám miatt- szinte személyre szabott képzésben tudjuk részesíteni, nagy odafigyeléssel. Őket mindig arra bíztatjuk, hogy kérdéseket fogalmazzanak meg, és saját kis projektjükön keresztül minél több módszerrel ismerkedjenek meg, hiszen ez fogja biztosítani a jövőbeni elhelyezkedésüket. Munkájukat rendszeresen figyelemmel kísérjük, tanácsokat adunk. Visszajelzéseink szerint, akik itt végeztek, törés nélkül indulnak szakmai életükben. Tudják, hogyan készítsenek egy munkatervet, hogyan készítsenek el egy prezentációt, hogyan használják a statisztikai módszereket. És csodaszép eredményeket érnek el a TDK-n, felvételt nyernek PhD képzésekre itthon és külföldön is. A végzettek közül sokan érzik úgy, hogy ez egy család, és szívesen jönnek vissza.
Mi nem rendelkezünk nagy felszereltséggel, viszont a viszonylag kevés hallgatóval perszonálisan tudunk foglalkozni és élményeiken keresztül próbáljuk tanítani őket. Kevesen vagyunk a képzésben és le kell fednünk a teljes oktatási palettát. Ebben segítségünkre vannak az egyetem különböző karainak, és a Természettudományi Múzeum munkatársai, de gyakran és szívesen jönnek hozzánk meghívott előadók minden területről.
A Bolognai rendszerre való átálláskor az alkalmazott zoológus képzést kihúzták, helyette állattenyésztő mérnök képzéshez lett volna lehetőségünk. Ránk nem lett volna nagy szükség. Végül azonban megkaptuk a jogot a biológia BSc képzés alakítására, ami azonban egy visszalépés volt a korábbiakhoz képest. Sok előírás van, aminek meg kell felelni és a rengeteg követelmény nem hagy sok mozgásteret. Mi valami mást csinálunk, mint a többi intézmény, színesítve a palettát. Szerintem nem kell, hogy vetélytársként kezeljenek. Szívesen fogadják hallgatóinkat szakdolgozónak, majd PhD iskoláikba.

Mit tart a tanárok legnagyobb felelősségének és mit tart a tanításban a legszebbnek?

Egy jó pedagógusnak nagyon nagy hatása van. Voltam óraadó például tanítóképző főiskolán és akkor szembesültem azzal, hogy mennyire nagy szükség lenne a jó tanítóképzésre, a kiváló pedagógusokra. Úgy vélem, jelenleg a kontraszelekció hat. Sok minden más feltétel mellett a pedagógusok megbecsülésével lehetne ezen változtatni. Úgy vélem, nekünk tanároknak elsőrendű célunk kell legyen, hogy megszerzett ismereteinket minél több tanítványunknak próbáljuk átadni. És az  igazi jutalom, sikerélmény, ha túltesznek rajtunk.

Van-e valami, amit másként kezelt, látott az életútja során nőként?

Ezzel az oldallal nemigen foglalkoztam. Valahogy mindig kivívtam magamnak, hogy a férfiak egyenrangúnak kezeljenek. Megszoktam, hogy „fiúsítva” vagyok, gyakran fordult elő, hogy egyedüli nőként voltam pl. egy bizottság tagja. Már több szavahihető férfitól hallottam, hogy ha a nőkre bíznánk a politikát, sokkal kevesebb konfliktus lenne. A nőknek nagyobb empatikus képességük van. Figyelni kell a kollégák véleményére, én hagyom magam meggyőzni. A másik a női megérzés. Működik. Én például legtöbbször akkor hoztam jó döntéseket, ha a belső sugallatra hallgattam. A férfiak racionálisabbak, sokkal szenvedélyesebbek tudnak lenni, imádnak versenyezni, és gyakran játszani.

Tudna valami tanáccsal szolgálni a pályakezdő fiataloknak?

Amikor én kezdtem, az ökológia és statisztika nagyon gyerekcipőbe járt, mi akkor még nem ismerhettünk sok módszert, kevés volt az elérhető irodalom. Manapság ez sokkal könnyebben megoldható. Az internet megjelenésével az élet nagyon felgyorsult. Nagyon örülnék, ha a jelenlegi tudásommal kezdhetném most, hiszen rengeteg lehetőség van, használják ki! Menjenek nemzetközi rendezvényekre, mert ott alakíthatnak ki sok hasznos kapcsolatot. Friss pályakezdőként sok a küzdelem. Sajnos, aki a szakmánkban teheti, az elmegy, ami szomorú. Kiképezzük a remek embereket, akik nem itthon kamatoztatják tudásukat. Aki csak ösztöndíjjal megy külföldre, előfordulhat, hogy nem tud visszajönni. Egyrészt irigylem a mai fiatalokat, mert szabadon mozoghatnak a világban, de sokkal nagyobb a bizonytalanság is, ami nem csak a fiatalokat sújtja. Ettől függetlenül legyenek optimisták, tartsanak ki és keressék a kihívásokat. Tanulmányaik során hozzák ki magukból a lehető legtöbbet, tanuljanak nyelvet, forogjanak tudományos körökben. Itt mi azon vagyunk, hogy segítsük őket.

Mi a véleménye az mRNS.hu-ról?

Kíváncsian olvastam, amikor megjelent. Úgy vélem, nagyon szerencsés, találó a névválasztás és ahhoz méltóan mindig találok benne valami újat, érdekeset, izgalmasat. Nagy élvezettel követem a számokat. Sok új ismeretet találok bennük. Csak így tovább, és kívánom, hogy sokáig sikeresen működjenek.



Bárány Annamária

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 20, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés