2018. július 16. hétfő
Valter, Kármen
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Interjú Dr. Halasy Katalinnal - 2010-12-15 08:46:27 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Interjú Dr. Halasy Katalinnal

Dr. Halasy Katalin – Szent István Egyetem – Állatorvostudományi kar – Anatómiai és Szövettani Tanszék – egyetemi tanár

Kutatási terület: A septalis komplex kémiai neuroanatómiája, belső kapcsolatai, különös tekintettel a gátló interneuronokra.

Elérhetősége: Halasy.Katalin@aotk.szie.hu


Született: 1950. november 25. Gemzse
Férjezett, 1 gyermek anyja: Kecse-Nagy Katalin (1976)
1975 – Egyetemi diploma, JATE – TTK, Szeged, biológus
1979 – Egyetemi diploma, JATE – TTK, Szeged, biológia szakos középiskolai tanár
1979 – Egyetemi doktori fokozat, JATE – TTK, Szeged
1989 – A biológia tudomány kandidátusa fokozat, MTA, Budapest
1996 – Habilitáció, JATE –TTK, Szeged
2001 – MTA Doktora fokozat, MTA, Budapest


Hogyan lett kutató? Volt-e valamilyen meghatározó élmény az életében, aminek hatására a biológusi pályára lépett?

Kétéves koromtól a Bükk-hegység lábánál, Egerben éltünk. Az édesapám amolyan régi vágású biológia tanár volt, aki szakköröket tartott, kirándulni vitte a diákjait, és kicsi gyerekkoromtól engem is vittek magukkal. Így már nagyon korán megismerhettem a Bükk- hegység élővilágát. Megnéztük az első hóvirágot, kökörcsint. Édesapám tudta, mit hol találunk és mindennek tudta a nevét. Máig tartó természetszeretetem innen indult. Azt viszont nem állítom, hogy már gyerekkorom óta biológus akartam lenni. Általános iskolás koromban nagyon érdekelt képzőművészet, szerettem rajzolni, festeni. Így nyolcadikos koromban jelentkeztem a képzőművészeti gimnáziumba, de oda csak nagyon kevesen jutottak be és én nem tartoztam közéjük. Később, gimnáziumi éveim alatt - hála kiváló tanárnőmnek, Rapcsák Lászlónénak – újraéledt a biológia iránti érdeklődésem.  Egy szegedi osztálykirándulás alkalmával körbesétáltunk a Dóm-téren, az árkádok alatt, néztem az egyetemi tanszékek tekintélyes rézzel borított kapuit, megfogott a hely szelleme. Akkor határoztam el, hogy itt szeretnék biológiát tanulni ezen az egyetemen. Nem mellesleg, akkoriban Szeged számított a biológia legerősebb hazai fellegvárának. Ez idő tájt, a 60-as évek második felében nagy, átütő erejű molekuláris biológiai felfedezések történtek, például, a genetikai kód, aDNS kettős spirál szerkezetének felderítése. Engem mindez nagyon érdekelt, ismeretterjesztő tudományos lapokat olvastam, nyomon követtem az eseményeket és szorgalmasan készültem a felvételire.

Hogyan alakult az életpályája? Milyen jelentősebb állomásokat említene meg?

Elsőre nem vettek fel, másodjára viszont sikerült. Nem könnyű az embernek visszamenni oda, ahol egyszer kudarcot vallott. De én be akartam bizonyítani, elsősorban magamnak, hogy képes vagyok erre. Nagyon szép öt évet töltöttem Szegeden, mindig meghatódom, ha rágondolok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy odavetett. Kevesen, mindössze tizenöten voltunk az egész évfolyamon. Nagyon összetartottunk és élveztük az egész öt évet. Az egyetem nemcsak szakmailag nyújtott sokat, hanem az akkor megnyílt JATE-klubban pezsgő kulturális élet zajlott, irodalmi estekkel, táncházzal, és persze diszkóval.
Egyetemi tanulmányaim során főleg a genetika és az immunitással kapcsolatos kérdések érdekeltek. Szakdolgozat készítésekor azonban mégsem ezt a témát választottam. Több csoporttársammal együtt egy nagyon jó szellemű helyen, az Állattani Tanszéken lettem diákkörös hallgató. Egy indikátorfaj, a tiszavirág lárvájának fejlődésének ökológiai körülményeit vizsgáltuk. Később a kutatás elterelődött a morfológia irányába: a lárvák tracheakopoltyújának szövettanát kutattam. Így lettem végül hisztológus. A szövettani munka kárpótlást nyújtott a képzőművészeti kudarcokért, egy-egy szép preparátum egyben esztétikai élményt is jelentett számomra.

Közben a 80-as évek elején új tanszékvezetőnk, Benedeczky István professzor új kutatási irányt indított a tanszéken, a bélidegrendszer törzsfejlődésének fény- és elektronmikroszkópos  immuncytokémiai vizsgálata témakörben. Ebből írtam a kandidátusi értekezésemet. A professzor úrnak nagyon jó nemzetközi kapcsolatai voltak. Így kerültem ki az első külföldi ösztöndíjammal 1985-ben Londonba, ahol még a bélidegrendszerrel foglalkoztam, később pedig Oxfordba, amiből egy 12 éves kollaboráció lett. Az Oxfordi Egyetem MRC Anatomical Neuropharmacology Unit-ban Somogyi Péter vezetésével már a központi idegrendszerrel foglalkoztunk. A hippocampális terület gátló sejtjeire irányuló vizsgálatokat végeztünk. A 90-es évek elején átütő felfedezés volt, hogy a gátló sejtek nem csak a serkentő sejtek membránfelületei szerint specializálódnak, hanem szinapszisaikkal bizonyos serkentő pályákhoz is kapcsolódnak, ezzel módosítani tudnak bizonyos funkciókat.
A labor elsők között alkalmazott sejtszintű kombinált elektrofiziológiai és morfológiai vizsgálatokat fény- és elektronmikroszkópos szinten. A serkentő és gátló neuronok szinaptikus kapcsolataira vonatkozó mennyiségi adataink a neuronhálózatok modellezésében is felhasználhatók.  Ebből a kutatásból írtam a nagydoktori értekezésemet.

Mi a jelenlegi kutatási területe?

1996-ban kerültem az akkori Állatorvostudományi Egyetemre (jelenleg Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar), ahol meglehetősen széleskörű oktató munkám mellett (tanítok összehasonlító állatszervezettant, valamint humánbiológiát a biológusoknak, sejttant és szövettant angol nyelven a külföldi állatorvos hallgatóknak) jelenleg a septalis komplex kutatásával foglalkozom. Fontos kérdés volt, hogy a táplálékfelvétel milyen idegi szabályozás alatt áll, hiszen az állatoknál sem mindegy, hogy mivel, milyen összetételű táplálékkal etetjük őket és náluk is felmerülnek táplálkozási problémák. A kedvencként tartott állatok túltáplálása szinte mindennapos jelenség. A táplálékfelvétel szabályozásában fontos szerepet játszanak a hormonok, de a központi idegrendszer, elsődlegesen a hipotalamusz éhség és jóllakottsági központjai is közismerten befolyásolják e folyamatokat. Utánanéztem az irodalomban és így került a képbe a lateralis septum, amelyről kiderült, hogy itt található neuronokban és végződéseikben jelentős mennyiségű orexigén (táplálékfelvételt serkentő) és anorexigén (táplálékfelvételt gátló) neuropeptid van. Ezen az agyterületen kezdtünk el vizsgálódni állatorvos és jelenleg főleg zoológus és biológus diákkörös hallgatóimmal. Patkányegyedekben komputeres denzitometriával mértük, hogy részleges táplálékmegvonás hatására hogyan változik a neuropeptidek mennyisége.

Miért olyan jelentős ez?

Állattartási szempontból is fontos és humán vonatkozásban is, hiszen nem elképzelhetetlen, hogy találunk valamit, amiről kiderül, hogy mellékhatások nélkül felhasználható gyógyszerként a táplálékfelvétel szabályozására. Be kell azonban ismerni, hogy ez bonyolult feladat. Számtalan hormon, a perifériás leptintől, ghrelintől a szteroidokon keresztül az energiaegyensúlyért felelős pajzsmirigy hormonokig beleszól ezen folyamatokba. Egy-egy szignál molekula, beleértve az orexigén és anorexigén neuropeptideket is, a táplálékfelvétel mellett számos más folyamatra is hatással van, a vízfelvételtől anyai viselkedésig. Egyelőre nem tudunk szelektíven kiválasztani egyetlen hatásterületet. Eredményeink tehát csak morzsák a tudomány asztalán, biztos vagyok abban, hogy még jó pár kutatócsoport jó pár évi munkája, amíg a táplálékfelvétel szabályozására vonatkozó kép összeáll, és az eredményeket biztonsággal fel lehet használnia gyakorlatban.

Hogyan vélekedik erről az életpályáról nőként?

Abban sohasem kételkedtem, hogy nőként is el lehet érni valamit ezen a pályán. Negyven éves pályafutásom alatt a munkám kapcsán én nem tapasztaltam a női mivoltomból fakadóan sem pozitív, sem negatív diszkriminációt. A női nemmel kapcsolatos előítéletek itt-ott ma is léteznek, de ezzel nem érdemes foglalkozni, ha az embert érdekli a munkája, lelkesedéssel csinálja, nem számít, mennyi energia kell hozzá. A nők biológiai okokból mások, mint a férfi társaik.  A nők között szerintem kevesebb a túl-ambiciózus, nem annyira a ranglétrán való előrejutás, a vezető pozíció a cél. A férfiak talán jobban motiváltak és alkalmasabbak is erre. Ezen túl azonban, ahogy mondani szokták, minden sikeres férfi mögött áll egy nő, de én is elmondhatom, hogy én mögöttem egy olyan férj állt, aki egyáltalán nem akadályozott, hanem biztatott. A férjem velem örült mindig, amikor elnyertem egy külföldi ösztöndíjat, és nem aggodalmaskodott amiatt, hogy ha hónapokig távol leszek, nem lesz meleg vacsora. Vállalta, hogy a kisiskolás lányunkról gondoskodjon, amikor külföldön dolgoztam. Nagyon fontos tehát, hogy az embernek milyen a családi háttere.

Gondolt-e arra, hogy választani kell karrier vagy család között?


Nálam sohasem merült fel, hogy a kettőt muszáj elválasztani. Férjemmel kezdettől fogva családot is terveztünk. Valahol meg lehet találni az egyensúlyt. Lányomat sikeresen felneveltük, ő biológia-angol szakon szerzett diplomát a pécsi egyetemen, és jelenleg a WWF, azaz a Természetvédelmi Világalap projektvezetője. Neki is jól sikerült a karrier-család dilemmát megoldania, két gyönyörű szép kislány unokám van. Én mindenképpen ki akartam próbálni, hogy milyen anyának lenni és jól tettem, mert nagyon jó és nagymamának lenni meg csodálatos. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a sorsom így alakult.

Milyen jó tanáccsal tudna szolgálni a pályakezdő fiataloknak?


Próbálják meg minél hamarabb eldönteni, hogy mi az, amivel szívesen foglalkoznának. Nagyon sok olyan esettel találkozom, amikor túl hosszasan haboznak, túl sok energiát fektetnek be valamibe és aztán csalódnak és félbehagyják. Behozhatatlan előnyre tesz szert az, aki korán el tudja dönteni, hogy mit szeretne csinálni. Tehát érdemes már a középiskolás évek alatt nagyon sokfelé tájékozódni, hogy ne érje csalódás az embert akár a felsőoktatási intézmény, akár a választott szakma miatt. Jó lenne, ha felnőttebben jönnének a gimnáziumból és érettebben döntenének.

Mi a véleménye a hazai élettudomány helyzetéről?

Ahhoz képest, hogy Magyarország kis, szegény ország, élettudomány terén nagyon jól állunk, legalábbis bizonyos területeken és kutatási szinten. Idegtudományban biztos, hogy a világ élvonalába tartozunk. Sok a nemzetközi hírű kutatónk és bár sokan közülük külföldön dolgoznak, de ápolják  a magyarországi kapcsolatokat és a magyar tudományos életből is kiveszik a részüket. Emellett kutatási lehetőséget is biztosítanak a fiatal magyar kutatóknak. Nagyon jónak tartom, hogy vannak ilyen külföldi bázisok, ahová tehetséges fiatal kutatók kimehetnek és tapasztalatot szerezhetnek, milyen is a profi kutatómunka.


Mi a véleménye az mRNS.hu- ról?

Őszintén üdvözlöm a honlap startját. Amit eddig láttam/olvastam, arra enged következtetni, hogy igazi értéket közvetít. Manapság, amikor nagy probléma a természettudományok térvesztése, küldetést teljesít azzal, hogy népszerűsíti az élettudományokat. Sajnálom, hogy eddig nem tudtam a létezéséről, a hallgatóim között is igyekszem népszerűsíteni. A munkájukhoz pedig további sok sikert és kitartást kívánok.

Bárány Annamária

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 28, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés