2018. október 15. hétfő
Teréz
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Honnan tudják a méhek, hogy melyik illatot kövessék? - 2011-03-30 21:07:44 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Honnan tudják a méhek, hogy melyik illatot kövessék?

Az, hogy milyen sikeresek a méhek a táplálékkeresésben, elsősorban attól függ, hogy mennyire jól tudják illatuk alapján, távolról is érzékelni a nektárban gazdag virágokat, és hogy meg tudják-e különböztetni azokat a kevésbé ígéretes növényektől. Ehhez azonban fel kell ismerniük a kapcsolatot egy adott virág illata és nektártartalma között. Vajon hogyan képesek erre?

A tanulás, emlékezés idegi alapjainak vizsgálata érdekes témája a neurobiológiai kutatásoknak. A szagmemória kialakulására vonatkozóan is folytattak már tanulmányokat, gerincesekben és gerinctelenekben egyaránt. Azonban a különböző idegsejtek szerepe az emléknyomok kialakításában már kevéssé ismert.

A Freie Universität Berlin és a Bernstein Center Berlin munkatársai azt vizsgálták, hogy mi történik a méhek központi idegrendszerének sejtjeiben, mikor az állatok megtanulják, hogy melyik illat jelent sok nektárt.

A kutatók a kaptárból kirajzó, nektárgyűjtő méheket fogtak be, és a laboratóriumban felállított „iskolába küldték őket”. A „tanterv” öt különböző mesterséges illatból állt. Először mind az öt illathoz odavezették a méheket. Ezután következett a tanulási fázis, mikor is az egyik illatot jutalmat jelentő cukros oldatcsepp követte, míg a másikat nem. Amikor a méhek csápjaikkal édes folyadékot éreznek, kinyújtják szájszervük ormánynak vagy proboscisnak nevezett részét. Ez a proboscis kinyújtási reflex. Egy idő után és némi gyakorlással a méhek azt is megtanulják, hogy kinyújtsák a proboscisukat, valahányszor olyan illatot éreznek, mely korábban jutalommal társult. Ez a klasszikus pavlovi kondicionálás egy formája, hasonló ahhoz, mikor a kutya megtanulja, hogy a csengő finom falatot jelent, és már jutalom nélkül is megindul a nyálelválasztása arra a bizonyos hangra.

A méhekkel folytatott kísérletben az állatok gyorsan megtanulták, hogy melyik illat jelent édes jutalmat, és melyik nem. Erre a tanulás utáni három órában is emlékeztek, mivel a reakció akkor is kiváltható volt.

A kutatók a fent leírt folyamat idegi alapjaira voltak kíváncsiak, ezért meghatározott idegsejtek elektromos reakcióit mérték, pontosabban a gomba alakú testek kimenő neuronjainak együttes aktivitását. A nyeles vagy más néven gomba alakú testek a rovarok központi idegrendszerének magasabb rendű struktúrái. Részt vesznek a szaglási, látási és mechanoszenzoros információk integrálásában, valamint az emlékek létrehozásában, a szagmemória kialakításában.

A kísérlet nem várt eredménnyel járt. A tanulási fázis alatt az idegsejtek aktivitása egyáltalán nem változott. Változás csak három órával később jelentkezett, mikor is több neuron reagált arra az ingerre, ami jutalommal járt, és ezek a válaszok erősebbek is voltak, mint a jutalom nélküli stimulus esetében. Tehát a kutatók találtak egy emléknyomot, amit hosszú távú memória hozott létre. Vagyis a hosszú távú szagmemória helyét azonosították.

Matematikai elemzések szerint az emléknyom a gombatestben rendkívül megbízható. Csak 140 milisecundummal az illat bemutatása után a gombatest neuronjainak válasza alapján már meg lehet mondani, hogy vajon ez jutalmazott illat-e vagy nem. Tehát úgy tűnik, hogy a méh biztosan támaszkodhat erre az idegsejt-csoportra, ami megmondja neki, hogy melyik illatot érdemes követni, hogy nektárban gazdag virágot találjon.

Eredményeik alapján a kutatók most a méhek központi idegrendszerének olyan számítógépes modelljén dolgoznak, ami a virtuális illatokat jutalmakkal köti össze, és képes a tanultak alapján döntést hozni. A közeljövőben az ilyen mesterséges agyakat lehet majd robotoknál is alkalmazni.

A kutatás a Journal of Neuroscience folyóiratban jelent meg.

Science Daily, 2011. március 29.

Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 1, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés