2017. szeptember 20. szerda
Friderika
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Hogyan befolyásolja a madarak vizuális érzékelése a virágok fejlődését - 2014-03-12 06:53:03 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Hogyan befolyásolja a madarak vizuális érzékelése a virágok fejlődését

Ausztráliában a mézevőfélék madarak családjában (Meliphagidae) messze a legbőségesebb és legfontosabb nektárral táplálkozó madár fajok találhatók,  e madarak nagyon fontosak, mint a virágok beporzói. A kérdés milyen hatással van a vizuális észlelésük az általuk látogatott virágok színeinek fejlődésére? Egy csoport biológus Monashból, a melbourne-i RMIT egyetemekről és Bucknell University-ről cikket írtak ennek a kérdésnek a kapcsán, a legtöbb adatot gyűjtve és precízen kiértékelve. Matematikai modelleket használtak a madarak látásával kapcsolatban, ábrázolva az ausztrál virágok színét, ahogyan a madarak látják.

Mire szolgálnak elsősorban a színek:
•    a színes madarak a potenciális társuknak üzennek a színeikkel
•    a színes virágok is társat keresnek, de először ők az állati beporzóknak üzennek, beleértve több madárfajt is.

Már rég óta szeretnék tudni a biológusok, hogyan működik a kommunikáció a virágok és beporzóik között, de ez nem könnyű feladat, tekintve, hogy az állatok másként érzékelik a színeket mint mi. Nekünk embereknek három típusú szín érzékelő receptorsejt (S, M, L) található meg a retinánkon, amik érzékények a kékre, a zöldre és pirosra. A legtöbb madár  négyféle ilyen receptorral rendelkezik és még komplexebben látják a színeket (tetrakromatikus színlátás, a galamboknak ötféle! receptora van, pentakromatikus látás), így a mézevők is, rendelkeznek olyan receptorral is a kék, zöld és piros mellett, ami érzékeny az ibolya színre is. A madarak másik része olyan receptorral bír, ami az ultraibolya tartományra érzékeny.


Egyes madarak négyféle receptorsejtjének hullámhossz-érzékenysége, forrás


A kutatásban 234 Ausztráliában őshonos virágfaj fényvisszaverődési tulajdonságát vizsgálták, azt mérték, hogy az objektum hogyan veri vissza a fényt különböző hullámhosszúságokon. Megmérték a virágok ezen tulajdonságát az ultraibolyától a látható fénytartomány másik végéig. A kapott értéket átkonvertálták egy pontba egy olyan színskálába, ami madarak négy típusú szín receptorai alapján épült fel. A kutatásban vizsgált 234 növényfaj közül, 154-et rovarok poroznak be, a maradék 80-at a madarak. A rovarok által beporzott virágok színtartománya az ibolyától, a kéktől a sárgáig terjedt. Annak ellenére, hogy a madarak ezen virágokat, nem porozzák be, mégis látják ezen virágok színeit. A madarak által beporzott virágok érdekes mintázatot rajzoltak ki. Ezen fajok fele átfedésben volt a rovarok által beporzott virágok színvilágával.

A beporzott virágok másik fele egy keskeny és különálló szakaszon volt megtalálható, így a teljes színvilág 1%-át fedte le. Ezeket a virágok pirosnak, vörösnek látjuk emberi szemmel, így ezt a csoportot "vörös ágnak" nevezték el. Visszaverődési tulajdonságaik alapján a vörös színre érzékeny receptorokat erősen stimulálják. Ezt azt jelenti, hogy sok virágzó faj fejlődött úgy, hogy egy nagyon különleges színkészlettel "szólítja meg" a madarakat. Különösen, ez a megkülönböztető jelenség abban az esetben áll fenn, ha a mézevők vizuális rendszerében ábrázoljuk a virágokat. Más madarak vizuális érzékelésén alapuló rendszerekben, mint a papagájoknál és az énekesmadaraknál, amik rendelkeznek ultraibolya receptorokkal, ez a vörös ágnak nevezett elkülönülés nem található meg.

A Bucknell University által kifejlesztett új statisztikai technikát alkalmazva a kutatók észrevették, hogy az egyedi vörös ág színei 31 különböző esetben jelentek meg. Azt is kiszámolták a kutatók, hogy a véletlenszerűen kiválasztott virágok csak 20%-ban fejlesztették ki a vörös ág színeit.

 Ezek erős mennyiségi bizonyítékai a konvergens evolúciónak, mely során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetességek alakulnak ki. Hasonló mintázat alakulhatott ki egy interkontinentális skálán. A kolibriknek is, akik kizárólag az amerikai kontinensen élnek évmilliók óta, ibolya színre érzékeny receptorai vannak, hasonlóan az ausztrál mézevőkéhez. Ellentétben a nektármadaraknak ultraibolya receptorai vannak, amik a fő virágbeporzók Afrikában és Dél-Ázsiában.

A konvergens evolúció, ami megfigyelhető az ausztrál virágoknál, szintén megjelenhet a kolibrik által látogatott amerikai virágok esetében is, de nem várható az afrikai és ázsiai fajok esetében. Azt nem tudni, hogy ez a helyzet áll fenn, de a kutatócsoport következő célterülete, ennek az összefüggésnek a kiderítése.

Forrás és kép:
Phys.orgWiki

2014. március 12.

Dr. Wlasitsch Mirkó
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 1, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés