2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Hogy fertőzhetik meg a macskák parazitái a belugákat? - 2014-02-25 20:18:56 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Hogy fertőzhetik meg a macskák parazitái a belugákat?

A globális felmelegedés hatására a levegő és a víz hőmérséklete nő, a sarki jégolvadásnak indult, a világ óceánjainak szintje emelkedik. A „nagy olvadás” megszüntetheti az akadályokat különböző fajok terjedése előtt. Többek között a paraziták is szabad utat kaphatnak, ahogy azt a Brit Columbiai Egyetem (University of British Columbia, UBC) kutatóinak vizsgálata is bizonyította.

A Toxoplasma gondii világszerte elterjedt kórokozó egysejtű. Macskafélékben szaporodik ivarosan, ezek az ún. végleges gazdái. A toxoplazmózis macskákban gyulladásos szemelváltozásokkal jár, de a légzőrendszert, a májat és a központi idegrendszert is érintheti. A Toxoplasma főleg fertőzött nyers hússal vagy macskaürülékkel szennyezett talajjal érintkező vízzel terjed. Bármely madár- és emlősfajt megfertőzhet, ezek az ún. köztigazdák, melyekben a parazita csak ivartalanul szaporodik. Becslések szerint az emberi népesség akár egyharmada is hordozhatja a parazitát. A fertőzés emberekben általában tünetmentes vagy enyhe influenzaszerű tünetekkel jár. Magzatokra és legyengült immunrendszerű emberekre viszont végzetes lehet.

A Brit Columbiai Egyetem Tengeri Emlős Kutató Egységének (UBC Marine Mammal Research Unit) kutatói, Michael Grigg és Stephen Raverty munkatársaikkal a Toxoplasma gondii-t nemrég a Kanada körüli sarki vizekben élő belugák húsában találták meg. Molekuláris módszerekkel olyan új genetikai variánsokat mutattak ki, melyek a végleges gazdában történő ivaros szaporodás során jöhettek létre. A parazita előfordulása a belugákban nemcsak a tengeri emlősökre veszélyes, de az emberekre nézve is kockázatot jelent. Ugyanis a belugák vadászata és fogyasztása az inuit nép hagyományainak szerves részét képezi.

Kérdés, hogy a patogén hogy érte el a belugákat. A kutatók szerint a végleges gazdák emberi közvetítéssel (háziállatként való tartása), vagy a klímaváltozás miatt észak felé terjedhetnek a tengerpartok mentén, ürülékük bemosódhat a tengerbe, így fertőzve a tengeri emlősöket.

Nem ez volt az első eset, hogy tengeri emlősök estek áldozatul a paraziták terjedésének. Mikor 2012. márciusában vadvilági patológusok Új-Skócia partjainál lévő Hay szigetre érkeztek, hátborzongató látványban volt részük. Több ezer kúpos fóka feküdt a sziklákon, durván az egy ötödük halott volt, de nem látszott rajtuk betegség külső jele. Grigg, aki egyben a bethesdai Nemzeti Allergia és Fertőző Betegségek Intézet (National Institute of Allergy and Infectious Disease, Bethesda, Maryland) kutatója is más intézetek munkatársaival együttműködve megvizsgálta az állatokat. A boncolások során félhold alakú parazitákat találtak a 406 fóka testében, melyek károsították az állatok máját. Ekkor azonban még nem derült ki, hogy mi volt ez a parazita vagy hogy hogyan kapták el a fókák a betegséget.

A kutatók elektronmikroszkóppal megvizsgálták az elpusztult fókák szöveteit, és molekuláris biológiai módszerekkel pedig a parazita genetikai leszármazási vonalát. Mindezek alapján a kutyákban található Sarcocystis canis közeli rokonaiként azonosították a fókákat megfertőző parazitát. A korábban ismeretlen törzset Sarcocystis pinnipedi-nek nevezték a fókákat magába foglaló Pinnipedia (Úszólábúak) rend tudományos neve után.

A parazita nem mindig öli meg a gazdáját, a gyűrűsfókák hosszú ideje élnek együtt a vele, és csak kis hatással van rájuk. A kúpos fókákban azonban a paraziták másképp viselkednek. Alacsony szintű fertőzés helyett „teljesen lerombolják a májsejtek szerkezetét” mondta Grigg.

A gyűrűsfókák a jéghez kötöttek, mert üregeket ásnak benne utódaiknak. Ezáltal az idők során izolálódtak a melegebb vizekben élő kúpos fókáktól. Mivel azonban az elmúlt 30 év során az Északi-sark jegének durván a harmada tűnt el a globális felmelegedés következtében, a kúpos fókák, prédájukat követve, eljutottak a gyűrűsfókák területére. Így az élőhelyük kezdett átfedni, a két faj elkezdett egymással keveredni, ami új betegségeknek és parazitáknak tette ki őket.
1998. és 2010. közt a kutatók közel 5000 tengeri emlős (bálnák, delfinek, oroszlánfókák és vidrák) tetemét fedezték fel, és boncolták fel Brit Columbia és az Egyesült Államok északnyugati csendes-óceáni régiójában. A kutatók szerint ezeknek a haláleseteknek akár 40%-át is fertőző betegségek okozhatták. Sok esetben olyan ágensek betegítették meg a tengeri emlősöket, melyek genetikailag hasonlóak vagy azonosak azokkal, melyek a háziállatokat fertőzik. A Neurospora caninum egysejtű parazitát, mely teheneknél vetélést, a kutyáknál izom és csontbetegségeket idéz elő, tengeri vidrákban találták meg. Sőt a trópusi területeken bomló eukaliptusz fákhoz kötődő gombát, a Cryptococcus gatti-t pedig néhány barna delfinben és Dall-disznódelfinben fedezték fel. A sarki jégtáblák korábban korlátozták az állatok és azok élősködőinek terjedését a hideg és a meleg éghajlatú területek közt, ökológiai barrierként szolgáltak. Az éghajlatváltozás azonban elhárítja ezt az akadályt, így a paraziták új, fogékony gazdákat találnak maguknak.



 
A tengeri emlősök egészségének vizsgálata a tengeri ökoszisztémák állapotának felmérése szempontjából is fontos. Ezek a hosszú életű állatok a tengeri ökoszisztémák őrszemei lehetnek, mivel fiziológiai állapotuk, étrendjük, élőhelyük vándorlásuk megváltoztatásával tükrözik az ökoszisztéma változásait, köztük az éghajlatváltozás hatásait. Egyes fajoknak, például a fókáknak, rozmároknak és a jegesmedvéknek időszakosan szükségük van a tengeri jégre, így adaptálódniuk kell a jég hirtelen eltűnéséhez, míg a vándorló fajok, mint a bálnák új prédát és élőhelyet találnak, megváltozik a vándorlásuk ideje.

A kutatók a Science folyóiratot is kiadó társaság, az American Association for the Advancement of Science (AAAS) 2014-es éves konferenciáján számoltak be eredményeikről.

Források: PhysOrg, ScienceNow, UBC sajtókiadványa1
, UBC sajtókiadványa2, Kép

Mike E. Grigg: Emergence of protozoal diseases impacting Arctic communities. 2014 Annual Meeting of the American Association for the Advancement of Science.

2014. február 25.

Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés