2017. szeptember 22. péntek
Móric, Ottó
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Heti hírösszefoglaló az élettudományok világából_5 - 2013-08-01 13:14:45 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Heti hírösszefoglaló az élettudományok világából 2013.07.31.

Genomika

Mégsem olyan konzervatív az X-kromoszóma génkészlete


Ohno törvényeként ismert az a megállapítás, mely szerint a méhlepényes emlősök között evolúciósan konzervált a női nemi kromoszóma, azaz az X génkészlete. Könnyű belátni, hogy az ivari kromoszómák gyors változásokon nemigen mennek keresztül az evolúció során, hiszen működésük legkisebb zavara is komoly következményekkel járhat a reprodukciós siker tekintetében. Azonban egy új kutatás most rávilágított, hogy az egerek és az emberek X-kromoszómája mégsem annyira hasonló. Az amerikai kutatócsoport vizsgálataihoz először kritikus szemmel áttekintette és kijavította az emberi X-kromoszóma referenciaszekvenciáját, melyben voltak még kisebb hiányosságok, gap-ek. Ezután hasonlították össze a két faj szekvenciáit. Az X-en egy-egy kópiában található gének 94-95%-a jól engedelmeskedett Ohno törvényének, de az ún. amplikonikus régiókban található géneknek csak mintegy harmada rendelkezett rokonnal a másik fajban (éppen ezek a régiók nem voltak tökéletesen megszekvenálva az X-kromoszóma korábbi annotálásakor). Az utóbbiak közé jórészt olyan gének tartoznak, melyek a herékben aktívak, vélhetően fontos szerepük van a spermiumok érésében. Forrás: Nature Genetics


Molekuláris biológia

A halál biokémiai jelenségeit vizsgálták fonalférgeken


A Caenorhabditis elegans nevű fonalférgek segítségével számtalan életjelenség tanulmányozható és modellezhető. A PLoS Biology folyóiratban közzétett kutatás során egy nemzetközi kutatócsoport a sejtek ill. az egész organizmus halálának biokémiai folyamatait vizsgálták – az effajta pusztulásról jóval kevesebb információ áll még rendelkezésre, mint az egyedfejlődésben fontos programozott sejthalálról, melyet először szintén ebben a féregben tanulmányoztak. A kutatók a férgek halálának vizsgálatakor (ehhez erősen oxidáló körülményeknek tették ki az állatokat) azt tapasztalták, hogy egy kék fluoreszcens fényhullám halad végig azok testén órákkal az állat halála előtt. Eleinte azt feltételezték, hogy ennek oka a lipofuscin nevű pigment, mely a sejtek fehérje- és lipidmolekuláinak káros oxidációja során szabadul fel. Azonban kiderült, hogy a férgekben nem ez a mechanizmus okozza a kísérteties fényt: a bélrendszerből a sejtek pusztulása során kiáramló kalcium még több sejt pusztulását okozza, melyek lizoszómáiból felszabadul egy ún. antranilinsav nevű vegyület. Ez a sav a sejtek közötti magasabb pH-jú környezetbe kerülve fényt bocsát ki. Az eredmények alapján egyúttal az a következtetés is levonható, hogy az élőlény halála egy nem pillanatszerű esemény, hanem egy vagy több pontból kiindulva a sejtek pusztulásának, káros anyagok felszabadulásának, majd újabb sejtek elhalásának láncreakciószerű folyamata. Forrás: PLoS Biology

 
A fej regenerációjának molekuláris szabályozását vizsgálták planáriákon

A laposférgek közé tartozó planáriák egyes fajai képesek levágott fejüket regenerálni, így fontos alanyai a regeneráció mechanizmusát vizsgáló kísérleteknek. Egyes fajok azonban képtelenek erre, ilyen például a nálunk is honos tejfehér planária. A Max Planck Institutes munkatársai most rájöttek, hogy a Wnt nevű szingáltranszdukciós útvonal az, ami kikapcsolja a fejregeneráció programját a féreg levágott hátsó részében. Ezt az útvonalat RNS-interferenciával gátolva sikerült a teljes regenerációt elérni a tejfehér planáriánál is. A kutatók közben több másik faj vizsgálatával igyekeznek mind jobban megérteni a regeneráció folyamatait, hogy egyszer majd a humán gyógyászatban is hasznát lehessen venni az eredményeknek. Forrás: Nature


Új módszer a molekulák élő sejtekben való nyomon követésére

A Karlsruher Institut für Technologie kutatói élő sejtekben található molekulák gyors mozgásait nyomon követő módszert fejlesztettek ki. A módszer neve STED-RICS, a raszter-képkorrelációs spektroszkópia és a STED fluoreszcens mikroszkópia kombinációjából fejlesztették ki. Az új eljárással a biomolekulák sejteken vagy szöveteken belüli, vagy a sejtmembránon történő mozgását lehet rögzíteni, így számos különböző tudományterület profitálhat az új módszer használatából. Forrás: Nature Communications


Biokémia

Különleges biokémiai folyamat egy tengeri csigánál


Egy tengeri hátulkopoltyús csigafaj, a Scaphander lignarius képes olyan molekulákat termelni, melyek eddig kizárólag baktériumokból voltak ismertek, mint szekunder metabolitok. A vizsgált aromás molekulák az ún. lignarenonok közé tartoznak, és a csiga specializált köpenysejtjei termelik őket egy benzenoid útvonal segítségével. A hátulkopoltyús csigáknak szükségük van bizonyos, mikrobák által termelt másodlagos metabolitokra, de úgy tűnik, egyes fajok az evolúció során képessé váltak néhány ilyen metabolitot maguk is előállítani. Forrás

Mikrobiológia

Az emésztőrendszer vírusai gyors ütemben változnak


Egy tanulmány során egyetlen személy emésztőrendszerének vírusait vizsgálták 2 és fél éven át metagenomikai megközelítéssel. Az egészséges emberekben - főleg a tápcsatornában - számos mikroba él, természetesen előfordulnak vírusok is. Ezek egy része fág, azaz a baktériumokon élősködő vírus, mások humán vírusok, és akadnak véletlenül bekerült egyéb vírusok is, melyek csak átmenetileg vannak jelen. A kutatás során hatalmas mennyiségű vírus-DNS-t szekvenáltak meg, hogy így kaphassanak képet az emésztőrendszer viromjának (teljes vírus-tartalmának) összetételéről és változásairól. Kiderült, hogy a vírustípusok nagyobbik része huzamosabb ideig jelen van a szervezetben, de nagyon gyorsan mutálódnak. Forrás

 

Zoológia

Eggyel kevesebb siklófaj van


A Zoologica Scripta folyóirat friss számában egy nemzetközi kutatócsoport hosszan és részletesen elemzi a vízisikló (Natrix natrix) különböző alfajai, valamint a nagyfejű vízisikló (Natrix megalocephala) nevű, kaukázusi elterjedésű faj kapcsolatát. A kutatók 16 fő kládot, azaz fő leszármazási vonalat találtak a vízisiklók mitokondriális DNS-e elemzésével, ezek a csoportok pedig sokszor nem feleltethetőek meg a széles elterjedésű faj korábban leírt alfajaival. Ráadásul a mitokondriális DNS segítségével egyértelműen kirajzolódik, hogy a siklók az utolsó jégkorszak végén a különböző refúgiumokból függetlenül települtek be az északi területekre, majd az eltérő populációk több helyen találkoztak, keveredtek egymással. Az adatokból készített törzsfán a Natrix megalocephala az oroszországi Natrix natrix-ok mellett szerepel, így önálló faji rangját a kutatók indokolatlannak tartják, sőt, a vízisikló hagyományos alfaji felosztása is komoly revízióra szorul. Forrás: Zoologica Scripta


15 új madárfajt írtak le Amazóniából


Megjelent az 1992-ben útjára indított Handbook of the Birds of the World kiegészítő gazdagon illusztrált kötete, melyben a sorozat utolsó kötete óta megjelent fajokat mutatják be a szerzők. Különleges módon a könyvbe bekerült 15 teljesen új faj leírása is, melyeket Amazónia vidékén fedeztek fel. Összesen 84 faj került a könyvbe, így a teljes sorozat mind a 9.900 ma ismert madarat bemutatja, összesen 12 500 oldalon. A most leírt új fajok között vannak olyanok, melyeket David Attenborough-ról, Barack Obamáról, vagy José Maria Cardoso da Silva-ról, a Conservation International egyik vezetőjéről neveztek el. Cardoso elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy Amazónia Tapajós nevű régiója számos ismereten madárfajt rejthet és különösen fontos megvédeni ezt az erdőséget. Forrás: Conservation International



Zootaxa-különkiadás: új fajok a Déli-óceánból

Az Antarktisz körüli tengerekben új fajok után kutatni bizonyára az egyik legkalandosabb feladat, amivel egy tengerbiológus foglalkozhat. A Zootaxa folyóirat friss különszámában az ANDEEP expedíciósorozat során felfedezett új állatok leírását közölték a részt vevő kutatók. Az expedíciók során a német RV Polarstern jégtörőhajó segítségével végeztek gyűjtést a Déli-óceán rendkívül mély, ún. abisszális zónájában és új féreg-, szivacs- valamint rákfajokat írtak le, valamint bővítették korábban leírt fajok elterjedési adatait is. Forrás: Zootaxa


Szitakötőkön utazik egy parazitoid darázs

Egy újonnan felfedezett apró parazitoid darázs, a Hydrophylita emporos egyedülálló módon lárváinak gazdái, a szitakötők hátán utazik. Az apró potyautasok a nőstény szitakötő tojásrakására várnak, ekkor pedig saját tojásaikat helyezik a lerakottakba, a kikelő darázslárvák pedig elfogyasztják a fejlődő szitakötőt. Forrás: PLoS One

2013. augusztus 1.

Walter P. Pfliegler
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés