2017. szeptember 22. péntek
Móric, Ottó
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Heti hírösszefoglaló az élettudományok világából - 2014.01.19. - 2014-01-19 22:05:00 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Heti hírösszefoglaló az élettudományok világából - 2014.01.19.

Biokémia

A proteinek vibrációjára derít fényt egy új technika
2

A proteinek biológiai funkcióját struktúrájuk ill. annak változásai határozzák meg, de a fehérjék háromdimenziós szerkezetének dinamikus vizsgálata rendkívül bonyolult. Régóta feltételezik, hogy a proteinek eltérő módokon képesek vibrálni, egy új tanulmány pedig érdekes mérésekkel igazolta ezt a feltevést. A tetraherz near-field mikroszkópiának nevezett módszer segítségével az amerikai kutatócsoportnak sikerült a lizozim nevű protein vibrációit megfigyelniük. Kiderült, hogy a vibrációk - úgy, ahogy pl. egy harangban - molekuláris időskálán viszonylag sokáig fennmaradnak, lehetővé téve, hogy a fehérjék gyorsan változtassák 3D-s alakjukat és szubsztrátjaikhoz gyorsabban kötődjenek. A vibrációk szerepe tehát annyira fontos a biokémia tudományában, hogy az új módszernek bizonyára számos tanulmány hasznát fogja venni.

Forrás, kép: Phys.orgNature Communications

 
Molekuláris biológia

A csillók különböző molekuláris motorokat használnak az egyes feladatok elvégzéséhez1

A csillók széles körben elterjedtek a természetben. Képesek rengetegféle különböző feladatot ellátni, mint például segítenek tisztán tartani az emberi tüdőt vagy lehetővé teszik az egysejtűek számára az aktív helyváltoztatást. Az Brown University tudósai papucsállatkák csillóit vizsgálták és rájöttek, hogy molekuláris szinten különböznek egymástól az egyes feladatokra specializálódott csillók. Az egysejtű papucsállatkát csillói segítik a mozgásban és a táplálkozásban. A kutatók felfedezték, hogy a két különböző feladatot ellátó csillók különböző sebességgel működnek, amikor a környezetük viszkozitása megváltozik. A tudósok szerint az egyes csillókat különböző molekuláris motorok hajtják, ami magyarázatot adhat arra, hogy miként képesek a csillók annyi különféle feladatot ellátni a természetben.

Forrás: Science Daily


Evolúciós módszerek a fehérjék kölcsönhatásainak vizsgálatában 2. rész - A fág bemutatás4

A fehérjéknek minden életfolyamatban kiemelt szerepük van. A fehérjék feladatukat általában más fehérjékkel és nem fehérje típusú molekulákkal kialakított kölcsönhatásaikon keresztül látják el. Ezért fontos ezeknek a kölcsönhatásoknak a lehető legteljesebb megismerése, akár atomi részletességű feltárása. Ezek a kölcsönhatások gyakran nagy kötőfelszíneken keresztül jönnek létre. A kötőfelszínek kialakításában akár több tucat aminosav is részt vehet. Ezért klasszikus fehérjemérnöki megközelítéssel hatalmas munkát jelent egy bizonyos kötőfelszínt kialakító egyes aminosavak egyedi szerepének, fontosságának vizsgálata, vagy például az aminosav oldalláncok közti energetikai kapcsolatok feltérképezése. Teljes cikkünket az alábbi linken olvashatja: http://www.mrns.hu/hirek/evolucios-modszerek-a-feherjek-kolcsonhatasainak-vizsgalataban-2-resz-a-fag-bemutatas


Sejtbiológia

Az őssejtek mitokondriumexporttal segítik a sérülések javítását1

A kutatóknak sikerült azonosítaniuk egy fehérjét, ami gyorsítja a mitokondriumok szállítását a mesenchymális őssejtekből a tüdő sejtjeibe. Korábbi kutatások kimutatták, hogy ezek az őssejtek nanoméretű csöveken keresztül küldhetik a mitokondriumokat a szomszédos sejteknek, az újonnan felfedezett Miro1 fehérje ezt a transzferfolyamatot képes gyorsítani. A tudósok szerint a kapott mitokondriumok képesek megfiatalítani a tüdősejteket. Továbbá az egereken végzett kísérletek kimutatták, hogy az őssejtektől kapott mitokondriumok, a hámsejtekben részt vesznek az asztmaszerű tünetek okozta sérülések és gyulladások “kijavításában” is. A kutatók szerint módosítani lehetne a mesenchymális őssejteket, hogy a jövőben a tudósok hatékonyabb terápiákat tudjanak kidolgozni az emberi tüdőt érintő betegségek ellen.

Forrás: Science Daily


Élettan

Növekedés feleannyi kalóriából1

Egy újonnan megjelent kutatás szerint az emberek és egyéb főemlősök 50%-kal kevesebb kalóriát égetnek el naponta, mint a többi emlős. Ez a meglepően lassú agyagcsere megmagyarázza, hogy a főemlősök miért nőnek fel lassan és miért élnek olyan hosszú ideig. Az is kiderült, hogy az állatkertekben élő főemlősök ugyanannyi energiát használnak fel, mint a szabadon élő társaik. Eszerint a fizikális terhelés mennyiségének kisebb hatása van a napi energiafelhasználásra, mint ahogy a tudósok azt eddig gondolták.

Forrás: Science Daily 


Megfagyott békák: hogyan élik túl a kétéltűek a kemény alaszkai teleket?3


A klasszikus „hibernáció” szóra a legtöbb ember fejében egy vadonban élő és barlangban alvó medve képe ugrik be, de más állatok nem olyan szerencsések, hogy hatalmas zsírtartalékuk vagy vastag szőrük legyen, ami megvédi őket az időjárás viszontagságaitól. Az északi földrajzi szélességeken élő békák sem rendelkeznek ezek egyikével sem, de meg kell találniuk a módját, hogyan éljék túl a kemény téli szezont. Mi a megoldásuk? Megfagyni... de nem halálra fagyni. Az amerikai erdeibéka (Lithobates sylvaticus) testének 60 %-a megfagy a téli hónapokban. Don Larson, a Fairbanks Ph.D. hallgatója azt vizsgálta, hogy a békák hogyan képesek túlélni a legkeményebb körülmények között is Alaszkában. Larson alapvetően szabványos laboratóriumi kísérletek használt, de méréseket végzett a vadon élő populációknál is, ahol a hőmérséklet -9 °C és -18 °C között változott. Az egyik alapvető tényező, amit Larson felfedezett, a glükóz mennyiségének növekedése volt a békák szöveteiben. Ez az egyik az elsődleges hatóanyag, amelyik " megvédi " a békákat a fagyok idején. Laboratóriumi körülmények között és a természetben is a glükóz koncentrációja 2, illetve 10-szeres értékek közé emelkedett, amit még soha nem figyeltek meg korábban. Larson úgy gondolja, hogy a nagy számú fagyási/olvadási ciklusok lehetővé teszi a glükóz termelés nagyobb növekedését. Ez a folyamat hasonlít a búvárok hiperventillációjához, ami akkor történik, mielőtt víz alá merülnének és arra szolgál, hogy növelje a levegő mennyiségét, amelyet a tüdő el fel tud használni. A békák „hiperventillációja” (a fagyási/olvadási ciklusok) - növeli a vércukorszintet és ez lehetővé teszi számukra, hogy túléljék a hosszabb és hidegebb teleket. Larson kutatásai kiemelik a glükózt, mint a túlélés hatóanyagát a zord téli körülmények között. Most, hogy már érthetőbb a békák fiziológiájának változása a hideg évszakban, a kutatások következő lépése az, hogy megértsük, hogyan befolyásolja ez a fagypont alatti környezetben a gazda-parazita kölcsönhatásokat.

Forrás: Science Daily  


Mikrobiológia

Új megvilágításban az ΦM12 bakteriofág1

Kathryn Jones és Elizabeth Stroupe Florida State University két tudósa a ΦM12bakteriofágot vizsgálta meg alaposabban. A szerkezeti elemzések rávilágított arra, hogy a ΦM12 fág T=19I ikozaéder kapsziddal rendelkezik. A DNS analízis pedig cianobaktériumok és enterogén baktériumok fágjaira jellemző DNS szekvenciákat mutatott ki, a vizsgálat szerint az ΦM12 fág a T4 bakteriofágok szupercsaládjába tartozik, ám azoknak egy új csoportját alkotja, önállóan. Az ΦM12 bakteriofág komoly problémákat okoz a mezőgazdaságban, ugyanis képes megfertőzni a Sinorhizobium meliloti nitrogénkötő baktériumot, ezzel lecsökkenhet a talaj nitrogéntartalma, ami negatív hatással van egyes növények fejlődésére is. Azonban most, hogy sikerült leírni az ΦM12 fág pontos szerkezetét és analizálni a DNS-ét, a tudósok talán képesek lesznek hatékony védekezési eljárásokat kidolgozni az ΦM12 bakteriofág ellen.

Forrás: Science Daily, ScienceDirect


Zoológia

Az Eocén korszakban kihaltnak hitt csigákat fedeztek fel2

1901-ben egy paleontológus egy korai Eocén kori csiga fosszíliája alapján leírta a Pyramimitridae nevű családot, melyet a számos, több 10 millió éve kihalt csigacsalád egyikének hittek - egészen mostanáig. A Csendes-óceán mély vizeiből ugyanis több apró, látszólag nem feltűnő csiga került elő, melyeket egy orosz és francia kutatócsoport tüzetesen megvizsgált. Kiderült, hogy ezek a csigák (összesen 9 faj, melyek közül 8 teljesen új) nem rokonai egyetlen ma élő csigának sem, hanem a kihaltnak hitt Pyramimitridae családba tartoznak. Ritka, de nem példa nélküli, hogy egy élőlénycsoport ily módon "feltámad" - ehhez hasonló volt pl. a ma is élő bojtosúszójú hal felfedezése.

Forrás: Zootaxa


Új békafajok Amazóniából2

Két zoológus egy új tanulmányban a Hypsiboas nembe tartozó levelibékák két bonyolult fajcsoportját vizsgálta. A részletes anatómiai, genetikai és hangminta-elemzés rávilágított arra, hogy eddig fel nem ismert fajok tartoznak ezen békák közé, így a kutatók összesen 4 új fajt írtak le és neveztek el a ZooKeys folyóiratban megjelent cikkükben.

Forrás: ZooKeys


Paleontológia

Egy fosszilis "hal" újraírhatja a szárazföld meghódítását1

Egy olyan élőlény maradványát találták meg a közelmúltban Észak-Kanadában, ami részben halnak, részben négylábú állatnak nézett ki és ez lehetett a szárazföldi állatok előfutára. A kutatók szerint ez az őshal, a Tiktaalik roseae, a legismertebb átmeneti faj a halak és a szárazföldi állatok között. A leletről a PNAS számolt be, az őshal kb. 375 millió évvel ezelőtt élhetett. "A Tiktaalik a primitív és fejlett funkciók kombinációja volt" - mondta a cikk társszerzője, Edward Daeschler (Academy of Natural Sciences of Drexel University) gerinces állattan kurátora. Vízi élőlényként a Tiktaalik, hal és krokodil kereszteződésének nézett ki, 3 méter hosszúra is megnőhetett és valószínűleg a sekély édesvízi környezetben vadászott. Volt kopoltyúja, lábszerű uszonya, de rendelkezett a szárazföldi állatokra jellemző szervekkel is: mozgatható nyak, robusztus mellkas és primitív tüdő. A legérdekesebb tulajdonságuk a nagy mellső uszonyok és ezek csatlakozása a testhez, (kezdetleges csukló) ami lehetővé tette , hogy mozogjon az aljzaton. Az ilyen végtag funkciókkal rendelkező vízi élőlény felfedezése megérdőjelezi azt az elméletet, amely szerint ilyen végtagok csak akkor alakultak ki, amikor a fajok áttértek a szárazföldi életmódra is. A Tiktaalik rendelkezett medenceövvel is amelyek a hátsó uszonyok megtámasztását szolgálta. „A hátsó uszonyait az úszáshoz lapátként használta, de lehet, hogy lépegetni is tudott velük” - mondta Shubin professzor (University of Chicago), a cikk társszerzője.

Forrás: ABC, Science Daily 


Természetvédelem

Halpiacon találtak meg egy kihaltnak hitt cápafajt
2

1902-ben Wilhelm Hein természetbúvár Jemen vizeiből gyűjtött be egy fiatal hím szirticápát, melyet a Bécsi Természettudományi Múzeumnak adományozott. 1985-ig kellett várni, míg kiderült, hogy a példány egy új fajt képvisel, mely a Carcharhinus leiodon nevet kapta. A fajt élve nem látta senki,  olyannyira ritka, hogy sokan úgy gondolták, már ki is halt a túlhalászás következtében. 2011-ben azonban egy kuvaiti halpiacon kutatók rábukkantak egy példányra (http://www.publish.csiro.au/?act=view_file&file_id=MF10159.pdf), mely alapján számos új információt tudtak meg erről a ritka porcoshalról. A napokban pedig a faj életmódjáról és megmentésének lehetséges tervéről publikáltak egy tanulmányt a faj újrafelfedezői, akik gyakran monitorozzák a környék halpiacain felbukkanó ritka fajokat és nagy ritkán rábukkannak a titokzatos fajra is.

Forrás: Marine and Freshwater Research, Scientific American


Egyéb

82 éve született Dian Fossey etológus3

Dian Fossey (Kalifornia, San Francisco, 1932. január 16. – Ruanda, Virunga-hegység, 1985. december 26.) amerikai etológus. Fossey 18 éven keresztül tanulmányozta a gorillák viselkedését. Munkáját, melyet az ismert paleontológus, Dr. Louis Leakey biztatására kezdett el, a ruandai hegyi erdőkben végezte a hegyi gorillák között. 1967-ben a ruandai Ruhengeri tartományban, a Virunga-hegység egy eldugott, esőerdő borította zugában létrehozta a Karisoke Kutatóállomást. Amikor 1970 januárjában a Bob Campbell által készített fotója megjelent a National Geographic Magazine címlapján, Fossey egy csapásra világhírű lett. Ismertsége nagy nyilvánosságot hozott a végveszélyben lévő hegyi gorillák megmentése ügyének, valamint annak, hogy meggyőzze a nyilvánosságot arról, hogy a gorillák nem olyan veszélyes teremtmények, mint ahogy azt a filmek és könyvek lefestik. A fényképek, melyeken a Peanuts nevű gorilla megérinti Fossey kezét, az ember és a vad gorillák közti első békés kapcsolatot örökítik meg. Az állatokkal való rendkívüli kapcsolata, valamint foglalkozásterápiai szakmai háttere megszüntette az agresszív vadállat hollywoodi King Kong- mítoszát. Fosseyt 1985. december 26-án faházának hálószobájában meggyilkolták. Gorillák a ködben című könyve megfilmesítési jogait a Universal Studios vette meg, a Warner Bros. Studios pedig a Hayes által írt mű megfilmesítési jogát. A két stúdió közt ezt követően létrejött jogi csata eredményeképpen koprodukciós megállapodás született.

Forrás:
Wikipedia

2014. január 19.

1Sárosi Csaba, 2Walter P. Pfliegler, 3Nemes Nagy Zoltán, 4Szakács Dávid & Ónodi Szilárd (szerkesztés)


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés