2017. november 23. csütörtök
Kelemen, Klementina
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Heti hírösszefoglaló az élettudományok világából - 2013.11.25. - 2013-11-25 10:10:06 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Heti hírösszefoglaló az élettudományok világából - 2013.11.25.

Molekuláris biológia, Sejtbiológia

Új emberi DNS-polimerázt fedeztek fel, mely a DNS-károsodás esetén kap szerepet1

A DNS megkettőződése során néha (pl. egyes replikációs inhibitorok vagy az UV-sugárzás hatására) az ún. replikációs villa, a DNS-szintézist lehetővé tevő molekuláris "gépezet" megakad, esetleg összeomlik. Ez a folyamat a genom stabilitására komoly veszélyt jelent. A replikációs villa blokkja esetén a DNS megkettőződésének továbbfolytatását az ún. transzléziós DNS-szintézis (TLS) biztosíthatja - vagy ennek alternatívájaként a szintézist végző repliszóma egyszerűen kihagyja a problémás DNS-szakaszt, a hiányzó rész (gap) pedig később kerül(het) befoltozásra. Azonban mindkét folyamat hajlamos a hibázásra, így a szintetizálódó DNS-ben mutációk léphetnek fel, melyek akár hibás sejtciklushoz és tumor kialakulásához is vezethetnek. A TLS kutatása így a rákkutatás számára is fontos terület. Egy kutatócsoport most egy olyan fehérjét fedezett fel, mely az emberi sejtekben a TLS-mechanizmust teszi lehetővé azáltal, hogy a hibás DNS-szakasz után új helyen segít elkezdeni a DNS-szintézist. A fehérje neve PrimPol, és primáz és polimeráz aktivitással is rendelkezik.

Forrás: Nature Structural & Molecular Biology


Új sejtalkotó: a tannoszóma
1

A tannoszómák, a tanninok és polifenolok szintéziséért felelős sejtszervecskék létezését már fél évszázada feltételezték a növényi sejtekkel foglalkozó biológusok, de csak nemrég sikerült őket egyértelműen kimutatni illetve részletesen leírni. Egy francia kutatócsoport, együttműködve az ELTE növényszervezettani tanszékének adjunktusával, Solymosi Katalinnal, az Annals of Botany folyóiratban jelentette meg kutatási eredményeit, melyben leírják a tannoszómák eredetét, funkcióját és működését. A tannoszómák a kloroplasztok tilakoidjaiból keletkező apró gömbök (30 nm körüli átmérővel), melyek a kloroplasztból lefűződő szállítóvezikulumba kerülnek (ennek a vezikulumnak a membránját a két összeolvadó plasztiszmembrán alkotja), majd ezek belsejében a vakuólumokba jutnak. A kutatók szerint a folyamat valamennyi edényes növényben így működik.

Forrás, kép:
Annals of Botany


Genomika

Mégis vannak a neandervölgyiekkel közös retrovírusok az emberi genomban1

A modern ember genomjában eddig csak a kihalt neandervölgyi ill. gyenyiszovai emberekből ismert integrálódott, azaz endogén retrovírusokat mutattak ki (ez utóbbi emberfaj csak töredékes fosszíliák ill. DNS-szekvenciák alapján ismert). A kutatók egy tavalyi tanulmányt vettek alapul, melyben Agoni és munkatársai vírus-eredetű szekvenciákat írtak le a két kihalt emberfaj fosszíliáiból izolált DNS-t analizálva. Az akkori adatok szerint ezek az endogén retrovírusok (ERV) a mai emberből hiányoznak, tehát a fajaink szétválása után kerültek a gyenyiszovaiak és a neandervölgyiek genomjába (maga a jelenség jól ismert: az emberi genomban is számtalan olyan szekvencia található, mely retrovírusokból származik). A legújabb tanulmány viszont kihasználta azt a tendenciát, hogy a genomszekvenálás többek között a rákkutatásban is hihetetlen mértékben hódít teret magának - klinikai betegek genomjai váltak elérhetővé, így már ezeket is fel lehetett használni az analízisekhez. Az új cikk szerzői több tucat mai ember genomját átvizsgálva megtalálták majdnem az összes olyan retrovirális szekvenciát, melyet korábban kihalt rokonainkra nézve specifikusnak hittek. Ezek az ERV-k tehát minden bizonnyal már közös ősünk genomjában is megvoltak. Korábban egyszerűen azért nem mutatták ki ezeket a mai emberben, mert nem mindannyiunkban találhatóak meg. A kutatók szerint a retrovirális szekvenciák populációgenetikával támogatott elemzése nagyban pontosíthatja majd az adatainkat arról, hogy az ősi emberfajok populációi mekkorák voltak, illetve, hogy a fajok szétválása mikor következett be.

Forrás: Current Biology


A klónkutyák jobban hasonlítanak egymásra, mint az egypetéjű ikrek
3

A klónozás olyan folyamat, melynek során elméletileg genetikailag teljesen azonos szervezetet hoznak létre. Ám nagyon fontos meghatározni a klónok genetikai hasonlóságának genomikai fokát. Egy új tanulmányban éppen ezt tették: egy klónkutya és az „eredeti” teljes genetikai anyagát vetették össze, és azt találták, hogy a klónozott állat genomja igen kevéssé, de mégis különbözött donorjáétól, az egyes nukleotidok változatait (SNVs, single nucleotid variations), a kromoszómális instabilitást, és a telomerek hosszát tekintve. Ez azt jelenti, hogy egy testi sejt klónozása inkább majdnem teljesen ugyanolyan genetikai összetételű szervezetet eredményez. Bővebb cikkünk: http://www.mrns.hu/hirek/a-klonkutyak-jobban-hasonlitanak-egymasra-mint-az-egypeteju-ikrek


Mikrobiológia

Az ősi civilizációk kapcsolatára utal egy új élesztőfaj
1

Thor Heyerdahl a leghíresebb azon kutatók ill. felfedezők közt, akik szerint már az ókorban is kapcsolatba kerültek a távoli kontinensek népei. Heyerdahl a Kon-Tiki expedíciójával lett igazán ismert, melynek során egy ókori technikával megépített tutajjal, valamint korabeli technikákat alkalmazva 8000 kilométert vitorlázott Dél-Amerikából Francia-Polinéziába - bizonyítandó, hogy a Csendes-óceán két szélén lakó népcsoportok tarthattak kapcsolatot egymással évezredekkel ezelőtt is. Egy új élesztőfaj felfedezése meglepő módon talán segít igazolni Heyerdahl transzpacifikus elméletét. Élesztőtaxonómusok ugyanis leírtak egy fajt, amely Malajziában és a Galápagos-szigeteken is megtalálható, ahol édesburgonya és maszlag virágain él. A kutatók cikkükben elemzik annak a lehetőségét, hogy ezek az élesztők haszonnövényeken jutottak egyik kontinensről a másikra a Kolumbusz előtti időkben. Több kutatás is alátámasztja az ősi hajózási útvonalak elméletét: az édesburgonya és a maszlag-fajok is olyan növények, melyek az Újvilágból származnak, de már Amerika hivatalos felfedezése előtt is ismertek voltak Polinéziában és Ázsiában - tehát a középkorban, sőt, még az előtt is léteznie kellett transzpacifikus kereskedelemnek. A kutatók szerint az új élesztőfaj is ezt az elméletet erősíti, így a faj neve is Kodamaaea transpacifica lett.

Forrás: Int. J. Syst. Evol. Microbiol.


Evolúció

Az evolválódásra való képesség is a természetes szelekció hatása alatt áll
1

Egyes elméletek szerint magára az evolválódás képességére (azaz az 'evolvabilitásra') is hat a természetes szelekció - azaz adott körülmények közt evolúciósan előnyös lehet, hogy ha egy faj könnyen tud evolválódni.  Ezt az elméletet tesztelték amerikai kutatók a Lyme-kórt okozó Borellia burgdorferi baktériumon. Kísérleteik során arra alapoztak, hogy a Borellia antigénvariációi és azok változásai jól megfigyelhetők. Ezek a baktériumok (más patogénekhez hasonlóan) genomjukban paralóg, nem expresszálódó kazettákkal rendelkeznek, melyek rekombinálódhatnak a baktérium egyik fontos felszíni molekulájának génjével (ez a molekula az ún. VlsE antigén). A rekombináció után a felszíni antigén megváltozik, emiatt a gazdaszervezet immunrendszerét ki tudja kerülni a Borellia. Minél többféle ilyen kazetta található a genomjában, és ezek minél inkább eltérnek egymástól, annál könnyebben evolválódik a baktérium - a kutatók adatai szerint pedig ez egyértelműen előnyös tulajdonság, melyre hat a szelekció. Ráadásul ez egy olyan ritka eset, melyben a nem-expresszálódó szekvenciákra (illetve azok diverzitására) hat szelekciós nyomás.

Forrás: PLoS Pathogens


50.000 generáció után sem állt le fejlődés a leghosszabb evolúciós kísérletben1

1988 óta folyik a  világ leghosszabb mesterséges evolúciós kísérlete, melyet Richard Lenski vezet a Michigen State University-n. A projekt során állandó körülmények között tartanak fent E. coli baktériumokat immár 50.000 generáció óta, miközben rendszeres időközönként, minden 500. generációt lefagyasztanak az esetleges változások visszakövethetősége érdekében. A kutatókat meglepte, hogy 50.000 generáció elteltével is még mindig képesek a baktériumok arra, hogy életképességüket az egyébként változatlan körülmények között tovább növeljék - vagyis evolúciójuk továbbra is folytatódik. A frissebb generációkba tartozó sejtek képesek túlnőni a saját őseiket, vagyis folyamatosan nő a baktériumok fitnesze a hosszú kísérlet alatt. A kutatók szerint a baktériumok evolúciója már a hatványtörvénynek engedelmeskedik: a fitnesz már olyan magas a populációban, hogy az új pozitív mutációknak már átlagosan kisebb rá a hatása - de ettől még az evolválódás nem áll le, a baktériumok lassuló ütemben, de folyamatosan tökéletesednek.

Forrás: ScienceNew Scientist


Zoológia

Nincs szükségük fényre a kloroplasztokat nevelő csigáknak
1

A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban egy európai kutatócsoport a Plakobranchoidea öregcsaládba tartozó tengeri házatlan csigák néhány különleges képviselőit vizsgálták - ezek a fajok képesek arra, hogy az elfogyasztott algák zöld színtesteit szervezetükben eltárolják anélkül, hogy megemésztenék. Az algasejtekből kiszabadult kloroplasztok ezután a képesek fotoszintetizálni és táplálni új gazdájukat, mely így hónapokig túlélheti az éhezést - legalábbis ez volt az uralkodó nézet mostanáig. Az új tanulmány szerint a kép árnyaltabb: a csigák mindössze eltárolják a kloroplasztokat, és szép lassan emésztik meg őket, ha nem találnak táplálékot. Mindeközben ha éri fény az állatot, a színtestek végzik a dolgukat, és fotoszintetizálnak, de ez a csiga számára gyakorlatilag mellékes. A sötétben illetve fotoszintézis-inhibítor mellett tartott példányok pont ugyan olyan jól viselték az éhezést, mint a fényben tartott társaik.

Forrás, kép: Proceedings B


Mahunka Sándor emlékszám és új fajok az Acta Zoologica-ban
1

A tavaly elhunyt Mahunka Sándor (Budapest, 1937. október 17. – Budapest, 2012. december 24.) Széchenyi-díjas magyar zoológus, akarológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. A talajzoológia és az atkák világszerte ismert és elismert kutatója; 19 éven át a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese. Tiszteletére jelent meg az Acta Zoologica folyóirat legújabb száma, melyben több talajzoológus ír le a tudomány számára új fajokat - ezek közül egy magyarországi giliszta, egy romániai, három madagaszkári és egy kanadai atka Mahunka Sándor nevét őrzi.

Forrás:
Acta Zoologica Academiae Scientarum Hungaricae


Dupla megtévesztés: egy hangyautánzó pók kémiai megtévesztést is használ
1

Európában, így Magyarországon is élnek hangyákhoz megtévesztésig hasonlító pókok; ez a tulajdonság számos alkalommal, független csoportokban is kialakult. A hangyautánzás előnye, hogy a pókot kevesebb ragadozó meri megtámadni, valamint könnyű szerrel zsákmányolhat az őt észre sem vevő hangyákból. Egy új kutatás során a Peckhamia picata nevű amerikai hangyautánzó ugrópókot vizsgálták, mely a Camponotus nearcticus nevű hangyára hasonlít kinézetében és mozgásában - emiatt a hangyák, melyek veszélyesek lennének rá, nem támadják meg. A kutatók felfigyeltek rá, hogy ezeket a pókokat érdekes módon elkerülik a pókokkal táplálkozó kaparódarazsak. Ennek oka azonban nem csak az, hogy ez a pók első pillantásra alig emlékeztet pókra: a darázs ellen másfajta módon is védekezik. Kutikulájának összetételét GC-MS módszerrel vizsgálva sikerült megállapítani, hogy a Peckhamia kutikuláris szénhidrogén-vegyületeinek mennyisége szokatlanul alacsony, így a szaglására hagyatkozó darázs észre sem veszi. Ez azt is jelenti, hogy a pók és a hangya szaga egyáltalán nem hasonlít, de láthatóan ez az utóbbiakat nem zavarja. A pók tehát vizuális mimikrijével a hangyák, kémiai rejtőzködésével pedig a darazsak támadását kerüli el.

Forrás: PLoS One

Természet- és környezetvédelem

Darwin hegyesorrú békája végveszélyben2

A chytridiomycosis nevű halálos kétéltűbetegség sodorta végveszélybe a Darwin-békákat, vélik a Zoological Society of London (ZSL) és az Universidad Andrés Bello (UNAB), Chile tudósai. A kutatók bizonyítékokat találtak az elhullott békatetemekben (a Chile északi részén őshonos Rhinoderma rufum és a déli részen, valamint Argentínában található Rhinoderma darwinii fajok egyedeinél). Az északi populáció valószínűleg kipusztult, de a betegség megjelent a déli területek érintetlen ökoszisztémáiban is. A délebbre élő faj Charles Darwinról kapta a nevét, aki először fedezte fel 1834-ben, Dél-Chilében, híres világ körüli útja idején. A faj igen különös megjelenésű, egy levélhez hasonló alakja és hegyes orra van. A két Darwin-béka a Rhinodermatidae család egyedüli ismert képviselője.

Forrás: PLoS One


Újra európai bölények járják Bulgária vadonját1

Október végén európai bölényeket szállítottak a bulgáriai Studen Klkadenets Rezervátumba a bölények Rodope-hegységbe való visszatelepítésével foglalkozó program keretében - jelentette be a Rewilding Europe szervezet. A Kelet-Rodope még mindig Európa egyik legtermészetesebb állapotban megmaradt területe, igazi biodiverzitási forrópont és a Rewilding Europe egyik kandidátus régiója, melyben az ökoturizmus és az organikus földművelés fejlesztését tűzték ki célul (ironikus módon jelenleg az engedélyezett vadászat is a térség egyik bevételi forrása). A rodopei bölényeket egyelőre egy elkerített területen szoktatják új környezetükhöz, de egy éven belül teljesen szabadon fognak kószálni ott, ahol a vadászat miatt sok évszázada kipusztultak. 2011-ben már sikeresen visszatelepítették a vadlovakat is a közeli Krumovgrad nevű területre.

Forrás: Rewilding Europe


Egyéb hírek

95 éves korában elhunyt Frederick Sanger, a DNS-szekvenálás atyja (1918. augusztus 13 - 2013. november 19.)2

Frederick Sanger a negyedik személy volt, akit két Nobel-díjjal is kitüntettek és az egyetlen, aki mindkettőt kémiai kutatásáért díjaztak. 1943 után a fehérjék szerkezetének meghatározását vizsgálta, 1955-re meghatározta az inzulinmolekula aminosav-sorrendjét, ezért az eredményért elnyerte 1958-ban a kémiai Nobel-díjat. 1980-ban újabb Nobel díjat kapott (Paul Berggel és Walter Gilberttel megosztva) egy bakteriofág (ΦX174 bakteriofág) DNS-ében levő nukleotidok sorrendjének meghatározásáért. Ennek a vírusnak a teljes nukleotidsorrendjét határozták meg először a világon. Ezt a szekvenálási módszert kisebb módosításokkal a mai napig használják.

Forrás: Scientific American


A NASA következő kihívása: növénytermesztés a Holdon2

2015-ben, a Lunar Plant Growth Habitat csoport, a NASA tudósai, vállalkozók, diákok és önkéntesek meg akarnak valósítani egy már 2 évtizedes ötletet. Megkísérelnek lúdfüvet, bazsalikomot, napraforgót és fehérrépát termeszteni a Holdon. A növényeket speciális tartályokban juttatják el a Holdra, amelyekben a kísérleti növényeken kívül kamerák, szenzorok és elektronikai felszerelés találhatók, amelyek lehetővé teszik a csapat számára a növények növekedésének megfigyelését. Ezeket a mesterséges élőhelyeket úgy fejlesztették ki, hogy sikeresen tudják szabályozni saját hőmérsékletüket, vízfogyasztásukat és energiaellátásukat, hogy túléljék a zord körülményeket. A NASA szerint a projekt kevesebb mint 2 millió dollárból megvalósítható. Ha sikerül, ez lesz az első alkalom, amikor az emberiség életet visz egy másik égitestre.

Forrás:
Forbes


2013. november 25.

1Walter P. Pfliegler 2Nemes Nagy Zoltán 3Kettinger Dóra

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 1, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés