2018. július 20. péntek
Illés
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Genetikai bizonyíték a gerinces állkapocs kialakulására - 2010-09-29 09:03:44 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Genetikai bizonyíték a gerinces állkapocs kialakulására

Évmilliókkal ezelőtt a gerinceseknek nem volt állkapcsuk, helyette rugalmas, fúzionált porcokból álló kosárszerű szájszervvel rendelkeztek. A University of Colorado ökológia és evolúcióbiológia adjunktusa, Daniel Meulemans Medeiros által vezetett nemzetközi kutatócsoport bizonyítékot talált arra, hogy az állkapocs nélküli gerincesek három génje lehet a kulcs a magasabbrendű gerincesek állkapcsának kifejlődéséhez.


Az állkapocs megjelenése fordulópont lehetett a gerinces evolúcióban, mivel lehetővé tette az addig passzív szűrögető táplálkozású, primitív gerinces számára, hogy nagy, mozgékony zsákmányt kapjon el és egyen meg. Máig megoldatlan kérdés, hogy alakult ki ez a szerkezet állkapocs nélküli ősök kopoltyúívéből. Azért, hogy megértsék ennek az evolúciós váltásnak a fejlődési alapjait, a kutatók ma élő ingolán vizsgálták a gerincesek garatjának kialakulásában részt vevő 12 gén expresszióját.

„Azt találtuk, hogy a gerinces állkapocs genetikai gyökerei a tengeri ingolának nevezett furcsa állkapocs nélküli halak lárváiban találhatók”, mondta Medeiros.

Az ingolák angolnaszerű halak, melyeknek nincs állkapcsa, és mint Medeiros mondja „rokonaikhoz képest furcsa csontvázzal rendelkeznek”. De „amikor alaposan megnéztük, hogyan működnek a gének az ingola fejének fejlődése során, azt láttuk, hogy ott van egy állkapocs terve, és valószínűleg csak néhány génnek kellene átváltania, hogy létrejöjjön egy teljes állkapocs.”

A vizsgálat eredményei szerint az ingolák garatjának háti-hasi tengelye mentén három gén (Msx, Hand és Gsc) együttesen kifejeződik, ami azt sugallja, hogy a gnathostoma típusú (állkapcsos gerincesekre jellemző) garat kiképzés már az állkapocs megjelenése előtt kifeljődött. Továbbá az állkapocsízület kialakulásának kulcsfontosságú szabályozó génjei (Bapx és Gdf5/6/7) nem fejeződnek ki az ingolák első kopoltyúívében, de expresszálódik itt egy másik gén (Barx), ami a gerincesekben nem. Vagyis az állkapocs nélküli (Agnatha) és az állkapcsos gerincesek (Gnathostoma) között a csapat által vizsgált 12-ből csak három gén működése eltérő.

Az eredmények felvetik az állkapocs evolúció új forgatókönyvének lehetőségét. Eszerint a Bapx és Gdf5/6/7 egy már meglévő háti-hasi mintázatképződési programba épül be, így megváltozik az első kopoltyúív chondrocytáinak (porcsejtjeinek) identitása, és így az evolúció menete.

Az állkapocs kialakulása nyitott kérdés a gerinces evolúcióban. Elnézve egy ilyen angolnaszerű halat „nehéz volt elképzelni, hogy fejlődhet valami ilyesmi cápák, halak vagy emlősök erős, harapó, rágó állkapcsává”, mondta Medeiros.

A csapat eredményeit a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közölte.

Science Daily, 2010. szeptember 23.   

Duleba Mónika

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés