2018. október 17. szerda
Hedvig, Rudolf
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Fúzió vagy rejekció? - 2011-04-18 11:23:07 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Fúzió vagy rejekció?


A daganatos, a krónikus degeneratív és más betegségek egyre nagyobb száma miatt egyre több szervátültetésre lenne szükség. A transzplantáció azonban nem egyszerű feladat az immunkompatibilitás problémaköre miatt. A transzplantációs várólisták hosszúak, sokan nem érik meg a megfelelő donor eljövetelét. A legfrissebb kutatások talán segíthetnek bővíteni a donorok körét, így talán többen élhetnek tovább, testükben az életre szóló ajándékkal.

A regisztrált szervre várakozók közül naponta átlagosan húszan halnak meg, mert nem érhető el kompatibilis donor szerv. Csak az Egyesült Államokban több mint 110 ezren vannak a transzplantációs várólistákon. Hazánkban az Országos Vérellátó Szolgálat honlapján (1) elérhető adatok alapján jelenleg 1137-en vannak összesen a várólistákon. A jelen feltételek mellett azonban 20 000 donorból csak egy talál alkalmas gazdát.


Ezek a kellemetlen statisztikák sokakat késztetnek arra, hogy további kutatásokat végezzenek az immunválasz sejtbiológiájának területén, ezzel keresve megoldást a problémára. Anthony W. De Tomaso, a UC Santa Barbara (2) biológus professzora a zsákállatok biológiáját kutatva igyekszik választ találni a kilökődés komplex kérdéskörére. A legújabb kutatási eredmények az Immunity szaklapban jelentek meg.(3) 

A sejtválasz kutatása egyszerű szervezeteken nem csak a fiziológiásnak nevezhető idegen szervek kilökődésének csökkentésében segíthet, hanem a saját sejteket megtámadó autoimmun kórképek legyőzésében is. Jelenleg az immunszuppresszív terápia a fő megoldás mindkét esetben. Ezzel azonban elveszítjük legfontosabb védőhálónkat, és kitesszük a pácienst olyan fertőzéseknek, melyek az életébe kerülhetnek. De Tomaso elképzelése szerint erre nem, vagy csak korlátozva lenne szükség, ha képesek lennénk megemeli az immunrendszer tolerálási küszöbét, és így a donor sejtekre nem reagálna, míg továbbra is védene a súlyos fertőzésektől.

De Tomaso és kutatócsoportja a Botryllus schlosseri (4) nevű zsákállat működését vizsgálta. Ez az organizmus a gerincesek elődjének számító gerinchúrosok törzsébe (5) tartozik. A zsákállatok ebihal állapotban úszva kezdik az életüket primitív hátgerinccel, idegekkel és izmokkal, melyek nagyon hasonlítanak a fejlett gerincesekéhez. Későbbi életszakaszukban azonban átalakulnak, és helyt ülő életmódot folytatnak. Ebben az állapotukban a tengerfenékhez rögzülve virágokhoz hasonlítanak, melynek szirmai különálló, de genetikusan azonos testek.

A kutatók arra fókuszáltak, hogy mi történik, amikor egy zsákállat a másik mellé települ. Ezekben az esetekben az állatka ujjszerű nyúlványokkal, ampullákkal ismeri fel a szomszédot, mint saját vagy nem saját. Ha a másik zsákállat közeli rokon, akkor fuzionálnak, míg ellenkező esetben eltaszítják egymást. A vizsgálatok azon gén meghatározásának irányába folytak, mely a fúzió vagy rejekció döntést koordinálja.

A most publikált kutatások a jelátvitel megismerését célozták, melynek során a zsákállat felszínén keletkező jel továbbítódik a belső sejtekhez, melyek végül fúzióval vagy rejekcióval reagálnak. A hisztokompatibilitásért a fuhc gén polimorfizmusa a felelős. A rejekciós döntésben egy polimorf receptor, a  fester játszik szerepet, mely képes különbséget tenni a különböző fuhc allélek között. Egy hasonló fehérje az uncle fester nevet kapta, mely nem polimorf ugyan, de a fester fehérjével koexpresszálódik. A jel integrációja hasonló az emberben lezajló folyamatokhoz, csak a bejövő jelek száma a bennünk jelentkező komplexitással szemben csupán kettő (fester és uncle fester). Funkcióvesztéses és antitestes vizsgálatokkal igazolták, hogy ez a két jel önállóan kezelhető, így megfigyelhető milyen választ generálnak együttesen vagy külön-külön.

De Tomaso szerint, ha a folyamatok megértése után képesek lennénk manipulálni azokat, akkor talán megtaníthatnánk az immunrendszert, hogy ignoráljon egyes dolgokat. Ha ez sikerülne, akkor a beültetett szervek nyugodtan működhetnének, miközben a védelemről sem kellene lemondanunk.

EurekAlert!, 2011. április 14.

Veres Dániel

 

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 1, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés