2017. november 21. kedd
Olivér
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Festetics Imre gróf, Mendel egyik elfeledett elődje - 2014-03-10 22:17:37 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Festetics Imre gróf, Mendel egyik elfeledett elődje

Manapság a tudomány együtt dolgozó kutatócsoportok munkája révén halad előre. Ám a történelem során régebben is felbukkanhat példa ilyesmire, meglepő helyen is. Amikor Gregor Johann Mendel érdeklődése a borsónövény tulajdonságainak öröklődése felé fordult, korántsem volt „magányos szerzetes”. Inkább a legutolsó a sorban azon moráviai (később Morvaország, a mai Csehország keleti része) kutatók és gazdálkodók közül, akik már egy fél évszázada tulajdonképpen a genetika rejtelmeiről gondolkodtak. A Helsinki Egyetem 3 tudósa (köztük egy magyar) érdekes írást közölt a 19. századi kutatókról.

Mindenki úgy tanulja az iskolában, hogy az öröklődés alaptörvényei Mendelhez kötődnek.
A fő öröklődési elvek többségét azonban már Festetics Imre gróf (1764–1847), egy Brno-ban tevékenykedő magyar juhtenyésztő is felvázolta korábban. Sajnos neki nem volt olyan szerencséje, mint szerzetes kollégájának, ugyanis a gyapjúminőség szempontjait vizsgálta, amelyek poligénes jellegek, ellentétben Mendel egygénes, és külön kromoszómákon található borsó-tulajdonságaival. A juhok hosszabb generációs ideje is nehezítette munkáját.

S akár tudott Mendel, Festetics elméleteiről, akár nem, mind a ketten ugyanott hozták napvilágra tudományukat: a 19. századi Moravia pezsgő miliőjében, ahol a teóriák és az agráriumi gyakorlat összefonódhatott, történetesen a genetikai öröklődés alaptörvényeinek felfedezését is eredményezve.

Festetics tehát megfogalmazott jó néhány öröklődési szabályt, valamint elsőként hívta ezeket „a természet genetikai törvényeinek” vagyis a „genetika” szót is ő használta először 1819-ben, megkülönböztetésül Ehrenfels, osztrák báró és szintén juhtenyésztő pszichológiai törvényeitől, akivel nem értett egyet (német nyelvű művének eredeti címe: „Die genetische Gesätze der Natur”). Nem mellesleg mintegy 80 évvel William Bateson előtt történt ez, akihez általában kötni szokták az elnevezést a tudományos köztudatban. Így hangzik tehát Festetics 4 törvénye:
a.    Az egészséges, szilárd szervezetű egyedek képesek a leginkább a szaporodásra, és továbbadni a rájuk jellemző tulajdonságokat.
b.    Azok a nagyszülői jellegek, amelyek különböznek a szülőkéitől, újra felbukkanhatnak a későbbi generációkban.
c.    Azok az egyedeknek is lehetnek eltérő tulajdonságú utódai, amelyek rendelkeznek a kívánatos, generációk óta öröklődő tulajdonságokkal. Ezek a természet változatai, avagy szeszélyei, és nem alkalmasak a továbbtenyésztésre, ha a cél az eredeti jellegek fenntartása.
d.    A beltenyésztés sikeres alkalmazásának nélkülözhetetlen előfeltétele a tenyészállomány szigorú szelektálása.

 Látható, hogy a fentiek meglehetősen összecsengenek Mendel törvényeivel. Festetics az öröklődést nem csak juhok és lovak példáján mutatta be, hanem alkalmazta emberekre is, elszigetelt kis magyar falvak vonatkozásában, amelyekben degeneratív mentális és fizikális humán jellemzőkkel találkozott.

Megfigyelései fontos összefüggéseket világítottak meg a változatosság, az adaptáció, és a fejlődés között. Észrevette a szelekció következményeit és öröklődésbeli szerepét is, akárcsak Darwin; a tenyésztésben, a természetes folyamatoknál, és az ember esetében is. Fontos azt is kiemelni, hogy ő már hangsúlyozta, hogy pontos mérésekre, módszerekre (ma már tudjuk: statisztikai elemzésekre) van szükség a jellegek vizsgálatakor, pl. a gyapjúszál vastagságát illetően.

Bár igen közel állt hozzá, Festetics munkája sem vezetett áttöréshez az öröklődés megértésében (akkoriban az öröklődés és az egyedfejlődés fogalmát nem különböztették meg élesen, neki sem sikerült). Ehelyett több mint 170 évre feledésbe merült, mígnem Orel újra fel nem fedezte.

A gróf nem találta fel a faktoriális vagy „mendeli” genetikát de lefektette a későbbi eredmények alapjait. Ha Mendelt nevezzük a genetika atyjának, Festetics méltán lehetne a genetika nagyatyja.

Forrás: PLoS Biology, Kép


2014. március 11.

Kettinger Dóra
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 5, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés