2017. november 23. csütörtök
Kelemen, Klementina
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Fertőzések és utódok - 2012-01-18 14:28:16 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Fertőzések és utódok

Az immunogének egy csoportjának ugyanaz a tulajdonsága előnyt és egyben hátrányt is jelent. A fő hisztokompatibilitási komplex fehérjéi azok az antigének, melyek miatt olyan nehéz egy szervátültetéshez donort találni, mivel annyira sokfélék lehetnek. Az elsődleges feladatuk a fertőzésekkel szembeni védelem. Ehhez sokféle változatra van belőlük szükség, lévén hogy, sokféle fertőzés van. Ez az elmélet most kísérleti megerősítésre talált.

A fő hisztokompatibilitási komplex (Major Histocompatibility Complex, MHC) génjei a legpolimorfabb gének a gerincesek körében, emberek esetében több mint 1000 allélt írtak le. E gének termékei az MHCI és MHCII osztályba tartozó membránfehérjék, melyek a T-sejtek antigén-felismerésében fontos szerepet játszanak. Valamint e gének termékei (emberek esetében a komplex neve HLA, azaz Human Leucocyte Antigens) azok az antigének, melyek meghatározzák a szöveti összeférhetőséget, vagyis azt, hogy egy átültetett szövet vagy szerv kivált-e immunreakciót a befogadó szervezetben.
 
Ha fellép az inkompatibilitási reakció  a beültetett szövet kilökődik. Tekintve a lehetséges változatok nagy számát, nehéz feladat a transzplantációhoz megfelelő olyan donort választani, akinek HLA molekulái megegyeznek a befogadóéval.

Érdekes, hogy ami egy szervtranszplantációnál gondot okoz, az a párválasztásnál kifejezetten előny.


Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy mi, emberek, azokat kedveljük jobban szaglás alapján, akiknek HLA allélkészletünk legjobban kiegészíti a sajátunkat. Viselkedésünk úgy alakult az evolúció során, hogy arra törekszünk, hogy gyermekeink a legjobb allélkészletet kapják, és így ellenállóak legyenek a betegségekkel szemben, sokáig éljenek. Azért, hogy a hozzánk legjobban illő partnert válasszuk, jó, ha sok lehetséges partner van a „piacon”, akik különböző HLA allélkészlettel rendelkeznek.  

A háromtüskés pikó (Gasterosteus aculeatus) egy kis hal, mely az északi félteke számos tavában és folyójában megtalálható. Ennek a fajnak az esetében is igaz, hogy az MHC gének elsődleges feladata a fertőzések elleni védelem. Feltételezések szerint az MHC polimorfizmust a természetes populációkban a betegségek tartják fenn, melyek egyik generációról a másikra változnak. Ezt az elméletet vizsgálták meg a gyakorlatban két német intézet, a Max Planck Institute for Evolutionary Biology és a Helmholtz Center for Marine Research kutatói.

Hat genetikailag azonos, kísérleti tüskés pikó populációt állítottak fel. Két, fonálféreg parazita okozta fertőzést vizsgáltak, melyek a halak természetben élő populációinál is előfordulnak. Három halpopulációt az egyik féle fertőzésnek, hármat a másik féle fertőzésnek tettek ki, méghozzá úgy, hogy fonálféreggel fertőzött rákokkal etették őket. Lehetővé tették, hogy a halak természetes szaporodási viselkedést mutassanak, a nőstények kiválaszthatták a legjobb partnert, méghozzá a torkukon megjelenő vörös folt alapján. Ez a bélyeg ugyanis csak párzási időszakban jelenik meg a hímeken és az egészségi állapotukat jelzi. A kutatók utódgeneráció egyedeit ugyanannak a fertőzésnek tették ki, aminek a szüleiket. A kísérlet során az MHC allél gyakoriságában a két generáció közt bekövetkező változásokat követték nyomon.

Eredményeik azt mutatták, hogy csak azoknak az alléleknek gyakorisága nőtt meg az utódgenerációban, melyek arra a parazitás megbetegedésre voltak specifikusak, aminek a szülői nemzedék ki volt téve.

A kísérlet eredménye igazolja a feltételezést, miszerint a nagy MHC polimorfizmust a paraziták okozta fertőzések tartják fenn. Az újra és újra előforduló fertőző betegségek meghatározzák, hogy a populáció mely egyedeinek lesz sok utóda. Ha az egyik populációban felüti a fejét egy fertőzéses megbetegedés, akkor azok az egyedek, melyek véletlenül rendelkeznek egy erre a kórokozóra specifikus védelmet jelentő MHC antigén változattal, egészségesek maradnak, és több utódjuk lesz. Utódaik megöröklik a specifikus változatot kódoló allélt, és a következő generáció jobban védve lesz ez ellen a fertőzés ellen. Így ez az adaptív MHC allél elterjed a populációban. Majd feltűnik egy másik betegség, és más MHC alléllel rendelkező egyedek maradnak egészségesek, hoznak létre utódokat, és ez az új allél fog elterjedni.
Ily módon hatalmas MHC polimorfizmus marad fenn, ami állandó problémát  jelent a transzplantációnál, de segít nekünk rezistensebbb utódokat világra hozni.
 
A cikket a Nature Communications folyóirat közölte.

PhysOrg, 2012. január 10.

Duleba Mónika

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés